Anyám és a vendég

A filmet 1961-ben mutatták be, 1963-ban nevezték az Oscar-díjra.
Ezt megelőzően az Asia-Pacific Film Festival első díját érdemelte ki.

A mozi Joo Yoseop (주요섭/kiejtés: Csu Joszap) 1935 decemberében megjelent elbeszélése alapján készült.
A novella az író (1902-1972) egyik leghíresebb műve.

A rendező: Shin Sang-ok (신상옥)

A két főszereplő:                Kim Jin-kyu (김진규) a vendég,

Choi Eun-hee (최은희) az anya szerepében.

Az igazi főszereplő azonban Okhi, a kislány, akit az 1953-ban született
Jeon Yeong-seon (전영선) alakított.

Jelentős szerep jutott a filmben a szolgálónak és a tojásárusnak.
Őket ábrázolja az alábbi, jópofa grafika:

 

A film hamarosan 60 éves lesz, ehhez képest a fekete-fehér filmről készült digitalizált változat igazán jó. Persze senki se várja tőle egy idén készült film minőségét.

A 사랑방 (kiejtés: szárángbán) a hagyományos koreai háznak, a „hánok”-nak az a helyisége, ahol kizárólag férfiak múlatták az időt pihenéssel, kedvtelésekkel; ahol a családfő a férfi vendégeit fogadta.
Semmi köze sincs a filmekből jól ismert „száráng” szerelem/szeretet szóhoz.
A feliratban néhány helyen a „férfiszoba vendége” kifejezést használtam,
az előbbi magyarázat alapján talán érthető.

Egy hagyományos „szárángbán” és egy mai változat:

A film alkotóinak sorsáról - a rendező és a női főszereplő élete önmagában is filmre kívánkozó - olvashat róla aki akar, itt.

A történet narratív előadója egy fiatal, özvegy édesanya aranyos kislánya,
aki megkedveli a házukba érkező vendéget. Nem mondom tovább, akit érdekel, nézze meg a filmet. Elérhető: itt. 

Feliratot, ha kéri valaki, küldök az Ázsiai Feliratok privát üzenetében,
esetleg e-mailben.

Sztárok és sorsok

Jeon Yeong-seon (전영선) 1953-ban született, gyermekszínészként először
5 éves korában mutatkozott be, ő volt az első igazi gyereksztár Dél-Koreában.
A koreai közönség, minden filmjénél Okhi-ként emlegette később. Aki még emlékszik rá, annak az „Anyám és a vendég” c. film kapcsán jut eszébe.
Ahogy az gyakorta előfordul, felnőttként nem volt igazán sikeres, a 70-es évek végéig játszott dél-koreai filmekben. A 80-as évek elején kivándorolt az Egyesült Államokba, 1983-tól nincs róla hír Dél-Koreában. Egy felnőttkori fényképet találtam, ez az alábbi:

 

 

Kim Jin-kyu (1922-1998), a koreai film első fénykora idején, a hatvanas évektől kezdődően nagyon népszerű, sokat foglalkoztatott színész volt.

A másik két művész, Choi Eun-hee (1926-2018) és Shin Sang-ok (1926-2006)
élete maga is film lehetne.

Shin rendező a mai Észak-Korea területén, az Észak-Hámkjong tartománybeli Csongdzsinben (청진) született, a középiskolát követően Japánba költözött,
1945 után Dél-Koreában élt, kezdetben festőművészettel foglalkozott.
1948-ban kezdte meg rendezői pályafutását.

Choi színésznő Gjongdzsu (경주) szülötte. 1947-től játszik filmekben,
a hatvanas, és hetvenes évek egyik legnépszerűbb csillaga volt.
Pályája kezdetén a koreai háború kapcsolta össze Északkal.
Utolsó interjújában beszélt arról is, hogy Szöulban maradt 1950 júniusában, az események következtében csatlakozott Észak Korea Belügyminisztériumához.
„Napközben játszottam, éjszaka gondolkodtam” – mondta.
A visszavonuló hadsereggel egészen a Phenjantól északkeletre fekvő Szuncson (순천) városig ment, azután megszökött.

A színésznő és a rendező élete az ötvenes évek elejétől fonódott össze.
1953-ban összeházasodtak, aztán 1976-ban elváltak Oh Su-mi (오수미) színésznő miatt, aki akkor már Shin Sang-ok második gyermekét várta.

1978 januárjában Hongkongból elrabolták Choi színésznőt Kim Dzsong Il parancsára. Az elvált férj próbálta megkeresni a színésznőt, ennek során, 1978 júliusában őt is elrabolta Észak-Korea.
A volt házaspár arra kényszerült, hogy ott készítsenek filmeket.
1983-ban újra összeházasodtak.
1986-ban Bécsben tartózkodtak mindketten, innen sikerült megszökniük,
az Egyesült Államok nagykövetségétől kértek segítséget, majd emigráltak az USA-ba.
Choi Eun-hee 1999-ben térhetett vissza Dél-Koreába, Shin Sang-ok 2000-ben.