Megnéztem az idei filmhéten a "Vízcseppeket festő férfi" (물방울을 그리는 남자 /
The Man Who Paints Water Drops) c. dokumentumfilmet.
A film online nem érhető el, és többnyire csak fesztiválokon vetítik.
Ezért azt gondoltam, írok a művészről, akinek életét a fia - beszélgetés és képek kapcsán - mutatja be a film társrendezőjeként. [Rendezők: a művész fiatalabb fia,
Oan Kim (김오안) és Brigitte Bouillot]
Talán van, akit érdekel ez a különleges absztrakt művész. Engem elvarázsoltak a képei.
Kim Csáng Jal (김창열/ KimTschang-yeul) koreai származású, 45 évig Franciaországban alkotó absztrakt festőművész vízcseppes képei a világ számos múzeumában megtalálhatóak.
Sok kiállítása volt főként a távol-keleti térségben, meg persze Párizsban, ahol az első önálló kiállítása 1973-ban nyílt meg.
Képei magas áron keltek el az aukciókon.
2016-ban, családjával megbeszélve, Csedzsu-szigetnek adományozta 200 festményét,
a terület létrehozott a műveknek egy múzeumot, amely a festőművész nevét viseli.
Munkássága hosszú évtizedekig tartott, az ecsetet nem tette le 2019-ig.
A filmben így
fogalmaz:
„A víz arra való, hogy eltöröljön minden fájdalmas emléket és félelmet.
A vízcseppeket az eltűnteknek szentelem, rekviem értük a túlélők bánatának
enyhítésére.
Ha nem lett volna háború, virágokat, tájakat, aktokat festenék.”
A művész a Dél-Pjangán
tartománybeli Mengszán megyében (평안남도 맹산군) született egy kis faluban, a terület ma
Észak-Koreához tartozik.
Középiskolás diák volt, amikor a háborút követően, egyedül lépte át a 38.
szélességi körnél a határt, amit orosz katonák őriztek, mégis sikerült élve átjutnia.
Ezt megelőzően letartóztatták egy kommunistaellenes röpirat miatt, de
10 nap fogva tartás után szabadon engedték.
Átélte a koreai háborút (1950-1953). Ennek során megtapasztalta a füle mellett
süvítő golyók hangját, a szeme előtt felrobbant emberek torzóit. Középiskolás
társainak több mint fele életét vesztette. Mint mondja:
„Ahogy a Miári-hágót (미아리 고개) elhagytuk,
tankok haladtak át az emberek felett, gurult a fejük szerteszét, mint a
leeresztett rögbilabda.”
A halál emléke nem hagyta el, bűntudatot érzett azért, mert nem halt meg.
Szöulban
festészetet tanult, később művésztanárként dolgozott, 1965-től a Rockefeller
Alapítvány ösztöndíjával New Yorkba költözött. Akkoriban New Yorkban a pop art
volt középpontban, így alkotásai nem keltettek figyelmet.
1969-ben 40 évesen, pénztelenül érkezett Párizsba.
2 év múlva fedezte fel a
vízcseppeket.
„Egy nap felébredtem az éj közepén, megfordítottam a festményemet és vizet
zúdítottam rá.”
Így látta meg a reggeli napfényben a vásznon kialakuló vízcseppek szépségét.
A művész azóta csak vízcseppeket festett.
Festészetére és életvitelére nagy hatással volt a buddhizmus, példaképe volt
a megvilágosodott Bódhiszattva. Erről szólva, sokszor elhangzik a portréfilmben,
hogy kevés szavú, magába zárkózó ember.
Közeledve a film végéhez, a művész fia megkérdezi az apját,
hogy mi legyen a film utolsó jelenete. A válasz: Mengszán (맹산).
A Google térképén megnézik, és Kim Csáng Jal szomorúan tapasztalja,
hogy a szülőhelyén felrobbantottak egy épületet, nagyon
közel a valaha az apja által alapított iskolánál.
Ami
érdekes lehet még:
A
filmet 2020-ban készítették el. 2021-ben bemutatták Franciaországban, és
megjelent jó néhány ország filmfesztiválján. A dél-koreai mozikban a premierje nemrégiben
volt.
Kim
Csáng Jal 1929. december 24-én született és 2021. január 05-én halt meg.
A
festő felesége a francia Martine Jillon, idősebbik fia Kim Simong (시몽/
franciául Simon), aki a Korea Egyetem francia tanszékének professzora.
A művésznek a filmet rendező fia egy nyilatkozatában azt mondta,
igaz, hogy
folyékonyan beszél koreaiul, de az anyanyelve a francia.
A dokumentumfilmben a beszélgetés apa és fia között franciául folyik, a művész
a
koreai nyelvet - egy-két kivétellel - akkor használja, amikor koreaiak között
van.
A festményekből kaphatunk egy kis ízelítőt az egyik előzetes videóból,
ehhez készítettem fordítást.
Egy kép a "Visszatérés" sorozatból, Blackfield kedvéért:
