Szöul, 1995. Kim Jong Szam elnök újévi beszédében meghirdeti az új célokat, elsősorban is azt, hogy Dél-Korea a globalizáció útjára lép.
A Samjin Co. központjában a többi
lenézett női alkalmazott között dolgozik három fiatal nő, Csájan, Juná és Borám. Középiskolai végzettségük van csak, ez tehát
további ok arra, hogy a vállalat ranglétrájának alján rostokoljanak.
A cég lehetőséget kínál minden alkalmazottjának, aki legalább 600 pontot elér az
„Angol nyelvvizsga a nemzetközi kommunikációhoz”, azaz a TOEIC elnevezésű
megmérettetésen.
Csájan szemtanúja lesz annak, hogy a vállalat gyára az ipari szennyvizet egy közeli falu patakjába üríti. A három nő a cég által biztosított nyelvórákon megszerzett döcögő angoltudásával igyekszik a végére járni a részvénytársaság nemzetközi szintű korrupciójának.
A film rámutat arra is, hol
mindenhol és mi mindenbe próbálják a globalizáció új fogalmát belegyömöszölni.
Ennek talán a legviccesebb formája egy új karaoke terem szórólapja. Azt
láthatjuk rajta „Megnyílt! <Globális
Karaoke>”
Őszintén szólva, elgondolkoztam mi is lehetne az, nem jutottam el értelmes jelentésig.
Mindenesetre, az akkori átlagembernek, de sok üzletembernek sincs még ismerete
az új cél mibenlétéről, így megpróbálják kihasználni a lehetőséget azok, akik
már egy hamarabb globalizálódó világban élnek.
A film egy izgalmas bűnügyi történet.
Emellett a női egyenjogúságról szóló üzenet hordozója, de a komoly téma
ellenére is színesíti egy finoman adagolt kedves humor.
A film rendezője: Lee Jong-pil (이종필) kiejtés: I Dzsong Pil
A főszerepekben:
I
Csájan: Go Ah-sung (고아성) kiejtés: Go Á Szang
Csang Juná: Esom (이솜) kiejtés: I Szom
Sim Borám: Park Hye-soo (박혜수) kiejtés: Pák Hje Szu
Ha látni is szeretnéd, itt
Feliratot, ha kéri valaki, küldök az Ázsiai Feliratok privát üzenetében,
esetleg e-mailben.
