Ez a közel félórás rövid történet egy 2010-ben bemutatott mozi második része. Akkoriban gyakori és
divatos volt több epizódból felépíteni a filmeket.
Véletlenül akadtam rá a filmre, megtetszett belőle ez a rész, ami egy kicsit komoly, egy kicsit
csacska történetet mesél el. Az epizód 1995-ből indul. A vége viszont egy
elég távoli jövőben jelenik meg az alkotók jóvoltából.
Azért találtam rá a filmre, mert Kang Min-hyuk énekes színészi tevékenységét
próbáltam kideríteni. A 2016-os Ttán-ttárá (딴따라/
Entertener) c.
sorozatban egy kezdő zenekar kezdő énekesét alakította az akkor már sztár
Ji-Sung (지성) mellett.
Az epizód főbb szerepeiben:
Kang Min-hyuk /강민혁 (Káng Minjag),mint Hevon
Lee Jong-hyun /이종현(I Dzsonjan), mint Szanvon
Choi Deok-moon /최덕문(Csve Dakmun), mint a pékség
tulajdonosa
Mostanában nem lesz hamar új feliratom. Az oka, hogy egy kívánság teljesítésével foglalkozom, ez most megelőzi a fordítást. Ugyanakkor a koreai filmek között jelenleg nemigen van, ami feliratkészítésre sarkallna. Ma Piaf sanzont hallgattam, az alábbi a szokásosnál is jobban megmozgathatja azok érzelmeit, akik még kedvelik ezt a régi énekesnőt; és azt hiszem, ez igaz lehet istenhívő és ateista számára is.
A sanzon címe magyarul: Három harangszó Lefordítottam a teljes sanzon szöveget:
Völgy mélyén egy kis falu,
szemek elől rejtve.
Egy csillagos éjszakán
ím, születik egy gyermek.
Pufók, rózsás újszülött,
neve Jean-François Nicot.
Másnap a templomban megkeresztelik a szép kis embert.
Zeng-bong a harang,
visszhangzik a hangja.
Azt mondja a világnak:
„Jean-François Nicot-t, egy lelket üdvözlök.
Gyenge, nyíló virág,
ici-pici láng még,
igényli a védelmet,
gyengédséget, szeretet."
Völgy mélyén egy kis falu,
utaktól, emberektől távol.
Ím, eltelt tizenkilenc év,
Jean-François szíve izgatott,
feleségül veszi az édes Elise-t,
ki oly fehér, mint az almavirág.
Ezen a napon az öreg templomban
Isten előtt házasodnak össze.
Zeng-bong minden harang,
visszhangzik a hangjuk,
csodálatosan megkoronázva
François Nicot esküvőjét.
Egy test és lélek vagytok,
mondja a pap,
őrizzétek örökké a lángot,
mely lobogva hirdeti
nagyszerű szerelmeteket!
Völgy mélyén egy kis falu.
Napok-éjek, elszaladt az idő.
Egy csillagos éjszakán
megáll egy szív, François halott.
Mert ami él, elmúlik minden,
ahogy hervad a virágos mező,
a túlérett gyümölcs, a csokor.
Jaj! Minden elszárad.
Zeng-bong a harang,
énekel a szélben.
Gyötrelmes egyhangúsággal
ismétli az élőknek:
„Odaadó szívűek, ne remegjetek!
Isten egy nap jelet ad,
oltalmába vesz benneteket
az örökös létezésben,
a szeretet örökkévalóságában.”
