A koreai nyelv egyes megszólításait egy külföldi sokszor félreérti, téblábol az ismeretlenben, ezért sokszor furcsaságok jelennek meg a magyarra fordított feliratokban is. Régebben elég sok, manapság valamivel kevesebb.
A
koreai nyelvet tanulva, az eredeti hanggal hallgatott-nézett filmek és
sorozatok sok segítséget nyújtottak számomra. Azonban rendre törhettem a fejem,
hogy egy-egy felirat szerint miért szólít meg olyan módon embereket valaki,
ami
sehogy sem illik a látottakba.
Egy alkalommal egy fiatalabb szereplő egy színésznőt titulált „Tanárnő!”-nek a
felirat szerint. Miért? Nem értettem. Igaz, amit mondott, az „Szaszenyim” (선생님) volt, így
törtem a fejemet, a kifejezést még én is csak tanárnő/tanár úr összefüggésben
ismertem. Ennek kapcsán kezdtem utánanézni a még nem ismert megszólítási
formáknak. Ma már elég jól eligazodom köztük, gondoltam, megosztok pár dolgot
azokkal, akiket érdekel.
Előjáróban
két dolog.
Az egyik: Koreában történelmileg és még ma is nagy jelentősége van az idősebbek
és fiatalabbak közti tiszteleti különbségek nyelvi formáinak.
A másik: a koreai ember mindmáig egy közös család tagjaiként gondol honfitársaira,
ez pedig megjelenik a nyelv használatában is. Nagyszerűen fogalmazza meg ezt a
Málmoi c. film egyik főszereplője, amikor így beszél
„Azt mondjuk, hazánk,
lányunk, családunk, igaz? Nyugaton viszont e helyett hazám, lányom, családom
van. Azt mutatja ez, hogy mi mind együtt vagyunk fontosak, megvan bennünk a
közösségi szellem maradéktalanul.” Bár napjainkban az utóbbi tartalmi töltete
nincs már meg egészen, a nyelv hűen őrzi ennek formáit. Most azonban nem
részletezem a bátyám-nővérem és hasonlók témáját {pl. az idős néni „nagymama” (할머니) megszólítását}.
Az
egyéb megszólítással kapcsolatos, sajátos helyzetre kívánok csak kitérni.
Mivel eltér a magyar nyelvi használattól, érdekes számunkra, hogy a
megszólítások általában nem különböztetik meg a nemeket. Ezen belül két fontos
ilyen tiszteleti toldalékot, illetve szócskát kell megemlíteni.
Az egyik a „Nim” (님),
a másik a „Ssi” (씨). Előbbi
nagyobb tiszteletet fejez ki az utóbbinál. A „Nim” kapcsolódhat névhez vagy
foglalkozáshoz, pl. a pedagógusnál, mint a 선생님. A „Ssi” csak
névvel együtt használatos, és jelentése: úr, kisasszony, asszony.
(Megjegyzendő, hogy egy elvált asszony esetében is az asszony a helyes magyar
értelmezés, nem pedig a kisasszony.)
Na,
de mi a helyzet a felemlített „Szaszenyim”-mel? Miért tanárnőnek szólították, aki
nem is az volt?
Azért,
mert nem tudta a fordító, hogy ez a kifejezés általánosabb. Tisztelettel megszólítható vele egy
ismeretlen, vagy akinek még nem tudjuk a titulusát, nevét. Az idősebb
generációt szokták így megszólítani, a magyar megfelelője „Uram! / Asszonyom!”.
Hallhatjuk gyakran, amikor hasonlóképp szólítják meg „Doktor úr! /Doktornő!”-nek
az orvost. Itt azonban, ha jól halljuk, ott van az orvos megjelölés is az
elején („Iszá-szaszenyim” /의사 선생님). Ezt az első részt többnyire elnyelik,
nem ejtik ki tisztán, esetenként valóban csak „szaszenyim”-
et mondanak.
Néha hallhatjuk a „Doktor úr!”, ritkábban „Doktor asszony!”megszólítást úgy is,
„Pákszányim” (박사님), ebben az
esetben doktorátust szerzett, azaz PhD fokozatú személyről van szó.
Foglalkozáshoz kapcsoltan lehet valaki Ügyvéd úr! /„Bjanhoszányim” (변호사님) és lehet
valaki Ügyész úr! /„Kamszányim” (검사님).
Nem folytatom, hisz nagyon hosszú lehetne a sor.
