Ajándék karácsonyra

Egy régebbi karácsony kedves, vidám dala volt.
Csak te vagy, amit karácsonyra szeretnék, énekelte Mariah Carey.

 

Karácsony táján...

 

Ajánlom jó szívvel mindenkinek:

Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra
hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne dűljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet,
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.

                  (Nagy László: Adjon az Isten)

„Málmoi” – Szavaink gyűjteménye

 

 

 

 

A mozi a koreai nyelvnek állít emléket, amelyet a koreai emberek egy része
a végsőkig próbált megőrizni identitásuk legfontosabbjaként.

A „Málmoi” (szavak gyűjteménye) szótárt jelent régies kifejezéssel. A filmbeli
és a későbbiekben elkészült szótár valójában értelmező szótár egy nyelvjárási gyűjteménnyel kombinálva.

A film legfőképp az 1941-1942 közötti időszak történéseit mutatja be.
Japán területszerzési étvágya a „Nagy Kelet-Ázsia” eszme értelmében fokozódik, Pearl Harbor megtámadásával 1941-ben belép a 2. világháborúba.
Emiatt több erőforrásra van szüksége, ezért növeli az elnyomást a gyarmatosított Koreai-félszigeten.

A korabeli környezet és légkör, az akkori dolgok széleskörűen megjelennek
a filmben. Kezdve mindjárt a rendkívül sikeres Hongdo történettel, ami elsőként zenés színdarab volt, és a bátyja taníttatása miatt kiszengnek állt lányról szólt.
A filmben Csoszon Színháznak nevezik a fontos szerepet játszó épületet,
a valóságban Keleti Színház (동양극장) volt a neve. Ebben a színházban közreműködtek azok a művészek, akikkel útjára indult a koreai színjátszás új hulláma az évszázad tízes éveiben.„A szerelem becsapta, sír pénztelenül” c. Hongdo történetet itt mutatták be 1936-ban.
Akkora siker volt, főként a kiszeng közönség miatt, hogy zsúfolásig telt nézőtér előtt játszották 3 éven keresztül, majd 1939-ben filmet forgattak belőle.
(A női főszereplő mindkettőben Csá Hong Nja [차홍녀], aki 21 évesen, röviddel ezután himlőjárványban halt meg 1939 decemberében.)
A film nem lett kasszasiker, feltehetően ez is hozzájárult a színház 1939-től kezdődő pénzügyi gondjaihoz.
A színmű és a film címadó dala azonban rendkívül népszerű lett, az 1939-ben kiadott album egyik dalaként rekordot döntött a lemez eladásában.
Óriási közkedveltségét az elnyomott nemzet korabeli érzelmei alapozták meg.
A „Ne sírj Hongdo” c. dal ma is felbukkan újra és újra különböző előadók interpretálásában.

A film komoly témája ellenére is bujkál itt-ott a humor, előkerül a legsötétebb helyzetben is, hisz az emberek élni próbálják a megismételhetetlen, egyszeri életüket.

Ez a film akkor érthető teljesen, ha ismerünk pár dolgot Koreával kapcsolatban. Ilyen az is, hogy a Csoszon Nyelvi Társaság valóságosan is létező folyóirata
a „Hángül” (한글) címet viseli, ami a koreai ábécét jelenti.
A koreai ábécé ünnepe Dél-Koreában az év október hónapjának kilencedik napja, ezért az utód, a Koreai Nyelvi Társaság datálása célzottan így jelenik meg a film végén: 2018. október 9.

Elég sokszor hallunk a filmben koreai szólást, egyikük az „Akkor is jóllakott,
ha nem is evett.” Azt jelenti, hogy valami örömteli dolog (pl. gyermekekkel kapcsolatos) miatt akkor is jól van, ha egyébként nincs.

Még egy kis magyarázkodás. A feliratban szinte mindenhol a csoszoni nyelv, csoszoniak, Csoszon szavakat használtam. A mai Szöulnak nálam mindenhol Kjangszang a neve, mivel a korábbi nevét (Hánszang) 1910-től erre változtatták meg a japánok. A Szöul (서울) nevet a háború után kapta a főváros.
A filmben, korhűen, ezek a nevek hangzanak el, és bár a Csoszon-kor 1910-ben véget ért, a nyelvben a csoszon szó él tovább, Dél-Koreában egészen a köztársaság (대한민국 / Koreai Köztársaság) létrejöttéig, 1948-ig.
Ha esetleg valaki figyel rá, még a japán nyelv is a csoszon szót építette be a saját nyelvébe.
Azt gondolom, egy történelmi tárgyú filmben célszerű a kor nyelvezetét követve fordítani. Remélem, senkinek nem okoz ez problémát, és követni tudja vele a történetet.

A rendező: Eom Yoo-na (엄유나) kiejtés: Am Juná

A két főszereplő:

Yoo Hae-jin (유해진) kiejtés: Ju Hedzsin                Kim Pánszu

Yoon Kye-sang (윤계상) kiejtés: Jun Kjeszáng       Rju Dzsanghván

További fontos szereplők:

Kim Sun-young             (김선영)   kiejtés: Kim Szanjang             Gu asszony
Kim Tae-hoon               (김태훈)   kiejtés: Kim Thehun                 Pák újságíró
Kim Hong-pa                (김홍파)  kiejtés: Kim Hongpá                 Cso úr
Woo Hyun                     (우현)  kiejtés: U Hjan                              Im Dongik
Min Jin-Woong             (민진웅)  kiejtés: Min Dzsinung              Min Ucsal

Miután végre elkészült a felirat, rájöttem, hogy ez volt eddigi fordításaim közül a legnehezebb és a leghosszabb szöveg. Ezzel együtt, mindenkinek jó szívvel ajánlom a filmet.

Ha látni is szeretnéd: itt

Feliratot, ha kéri valaki, küldök az Ázsiai Feliratok privát üzenetében,
esetleg e-mailben.