„Málmoi” – Szavaink gyűjteménye

 

 

 

 

A mozi a koreai nyelvnek állít emléket, amelyet a koreai emberek egy része
a végsőkig próbált megőrizni identitásuk legfontosabbjaként.

A „Málmoi” (szavak gyűjteménye) szótárt jelent régies kifejezéssel. A filmbeli
és a későbbiekben elkészült szótár valójában értelmező szótár egy nyelvjárási gyűjteménnyel kombinálva.

A film legfőképp az 1941-1942 közötti időszak történéseit mutatja be.
Japán területszerzési étvágya a „Nagy Kelet-Ázsia” eszme értelmében fokozódik, Pearl Harbor megtámadásával 1941-ben belép a 2. világháborúba.
Emiatt több erőforrásra van szüksége, ezért növeli az elnyomást a gyarmatosított Koreai-félszigeten.

A korabeli környezet és légkör, az akkori dolgok széleskörűen megjelennek
a filmben. Kezdve mindjárt a rendkívül sikeres Hongdo történettel, ami elsőként zenés színdarab volt, és a bátyja taníttatása miatt kiszengnek állt lányról szólt.
A filmben Csoszon Színháznak nevezik a fontos szerepet játszó épületet,
a valóságban Keleti Színház (동양극장) volt a neve. Ebben a színházban közreműködtek azok a művészek, akikkel útjára indult a koreai színjátszás új hulláma az évszázad tízes éveiben.„A szerelem becsapta, sír pénztelenül” c. Hongdo történetet itt mutatták be 1936-ban.
Akkora siker volt, főként a kiszeng közönség miatt, hogy zsúfolásig telt nézőtér előtt játszották 3 éven keresztül, majd 1939-ben filmet forgattak belőle.
(A női főszereplő mindkettőben Csá Hong Nja [차홍녀], aki 21 évesen, röviddel ezután himlőjárványban halt meg 1939 decemberében.)
A film nem lett kasszasiker, feltehetően ez is hozzájárult a színház 1939-től kezdődő pénzügyi gondjaihoz.
A színmű és a film címadó dala azonban rendkívül népszerű lett, az 1939-ben kiadott album egyik dalaként rekordot döntött a lemez eladásában.
Óriási közkedveltségét az elnyomott nemzet korabeli érzelmei alapozták meg.
A „Ne sírj Hongdo” c. dal ma is felbukkan újra és újra különböző előadók interpretálásában.

A film komoly témája ellenére is bujkál itt-ott a humor, előkerül a legsötétebb helyzetben is, hisz az emberek élni próbálják a megismételhetetlen, egyszeri életüket.

Ez a film akkor érthető teljesen, ha ismerünk pár dolgot Koreával kapcsolatban. Ilyen az is, hogy a Csoszon Nyelvi Társaság valóságosan is létező folyóirata
a „Hángül” (한글) címet viseli, ami a koreai ábécét jelenti.
A koreai ábécé ünnepe Dél-Koreában az év október hónapjának kilencedik napja, ezért az utód, a Koreai Nyelvi Társaság datálása célzottan így jelenik meg a film végén: 2018. október 9.

Elég sokszor hallunk a filmben koreai szólást, egyikük az „Akkor is jóllakott,
ha nem is evett.” Azt jelenti, hogy valami örömteli dolog (pl. gyermekekkel kapcsolatos) miatt akkor is jól van, ha egyébként nincs.

Még egy kis magyarázkodás. A feliratban szinte mindenhol a csoszoni nyelv, csoszoniak, Csoszon szavakat használtam. A mai Szöulnak nálam mindenhol Kjangszang a neve, mivel a korábbi nevét (Hánszang) 1910-től erre változtatták meg a japánok. A Szöul (서울) nevet a háború után kapta a főváros.
A filmben, korhűen, ezek a nevek hangzanak el, és bár a Csoszon-kor 1910-ben véget ért, a nyelvben a csoszon szó él tovább, Dél-Koreában egészen a köztársaság (대한민국 / Koreai Köztársaság) létrejöttéig, 1948-ig.
Ha esetleg valaki figyel rá, még a japán nyelv is a csoszon szót építette be a saját nyelvébe.
Azt gondolom, egy történelmi tárgyú filmben célszerű a kor nyelvezetét követve fordítani. Remélem, senkinek nem okoz ez problémát, és követni tudja vele a történetet.

A rendező: Eom Yoo-na (엄유나) kiejtés: Am Juná

A két főszereplő:

Yoo Hae-jin (유해진) kiejtés: Ju Hedzsin                Kim Pánszu

Yoon Kye-sang (윤계상) kiejtés: Jun Kjeszáng       Rju Dzsanghván

További fontos szereplők:

Kim Sun-young             (김선영)   kiejtés: Kim Szanjang             Gu asszony
Kim Tae-hoon               (김태훈)   kiejtés: Kim Thehun                 Pák újságíró
Kim Hong-pa                (김홍파)  kiejtés: Kim Hongpá                 Cso úr
Woo Hyun                     (우현)  kiejtés: U Hjan                              Im Dongik
Min Jin-Woong             (민진웅)  kiejtés: Min Dzsinung              Min Ucsal

Miután végre elkészült a felirat, rájöttem, hogy ez volt eddigi fordításaim közül a legnehezebb és a leghosszabb szöveg. Ezzel együtt, mindenkinek jó szívvel ajánlom a filmet.

Ha látni is szeretnéd: itt

Feliratot, ha kéri valaki, küldök az Ázsiai Feliratok privát üzenetében,
esetleg e-mailben.

 

 

 

Kis háttér a „Málmoi”-hoz

 

A múlt században, Korea japán gyarmati időszakában (1910-1945), 1938 után Japán úgy döntött, hogy a koreai népet teljesen japánná formálja, ezért egészen
el akarta törölni a koreai nyelvet. Tiltotta használatát és megszüntette oktatását.

A „málmoi” (망모이) egy régies szó, jelentése szógyűjtemény, vagyis szótár,
mai nyelven „szádzsan” (사전) a neve.
A koreai nyelv, illetve a hángül (koreai ábécé) védelmére hozták létre.

Ami Dél-Koreában „Málmoi”-ként ismert, az valójában a szótár kéziratának
egy fellelt kötete.

A szótárt 1911-ben kezdte elkészíteni Csu Si Gjang (주시경) tanítványaival
„A csoszon nyelv nagy szótára” címen.
Csu Si Gjang halála után a munka abbamaradt.
Később I Gün No (이극로/ RR átírással: I Geuk Ro) nyelvész folytatja.

I Gün No első diplomája után a berlini Humboldt Egyetemen tanul és doktori fokozatot szerez. 1929-ben visszatér hazájába.
Megszervezi a Csoszon Nyelvi Összeállítási Bizottságot 108 taggal, amely Csoszon Nyelvi Intézet formájában működik.
1931-ben ennek nevét megváltoztatják, az új név Csoszon Nyelvi Társaság.
1933-ban létrehozzák a hángül helyesírási szabványának tervezetét.
Megpróbálnak egy szótárt kiadni, de nem kapják meg a japán kormányzó engedélyét.
1942-ben a japán rendőrség megkezdi a „hángül mozgalom” felszámolását,
októberben I Gün No is a letartóztatottak közé kerül.
Kiforgatva az íróasztalán talált levél tartalmát, azt „Csoszon függetlenségi nyilatkozat”-ként aposztrofálja a nyomozás. Fontos vádlottja lesz az 1944 decemberétől 1945 januárjáig tartó tárgyalásnak.
A szótár teljes befejezése elmaradt, I Gün No kiszabott börtönbüntetése 6 év.
1945. augusztus 17-én hagyhatja el a börtönt, miután felszabadul az ország augusztus 15-én.

A kézirat egy részét 1945. szeptember 8-án véletlenül fedezték fel a mai Szöul pályaudvar egyik logisztikai raktárában, korunkban ez Dél-Korea nemzeti kincse.

I Gün No további sorsának alakulását Dél-Koreában nem népszerűsítik,
de azért nem titok.
A nyelvész 1948-ban Észak-Koreába távozott, élete (1893-1978) további 30 évét ott élte le. Jelentős karriert futott be nyelvészként, de politikai szerepet is vállalt. Megjegyzendő, hogy ekkoriban sok nyelvtudós és történész távozott Északra.

A nyelvtudósról, aki a „Málmoi” c. film nyelvészének alakját ihlette,
előbbiek miatt, tevékenységének fő vonalait kivéve, keveset tudunk.
Családi kapcsolatairól is csak egyetlen ismert fénykép árulkodik,
egy házassági évfordulós fotó 1939-ből.
Ezen feleségével és négy gyermekével, 3 fiúval és 1 kislánnyal látható.

Idekívánkozik még a Csoszon Nyelvi Társaság folyóiratának, a „Hángül”-nek egy megmaradt, régi példányáról készült fénykép.

Pár szó még arról, miért Korea az, amit anyanyelvükön az ottaniak soha nem hívtak így és ma sem használják ezt.
Amikor a nyugati világ kezdett tudni a Koreai-félszigetről, az ország neve Korja (고려) volt, innen az általunk használt országnév.
Ezt az államot követte a Csoszon-kor, de a csoszon kifejezést 1948-ig használták Délen, azóta az ország egyszerű megnevezése Hángug (한국). Észak-Korea pedig ma is őrzi szavaiban és nevében a „Csoszon” –t.