Kis háttér a „Málmoi”-hoz

 

A múlt században, Korea japán gyarmati időszakában (1910-1945), 1938 után Japán úgy döntött, hogy a koreai népet teljesen japánná formálja, ezért egészen
el akarta törölni a koreai nyelvet. Tiltotta használatát és megszüntette oktatását.

A „málmoi” (망모이) egy régies szó, jelentése szógyűjtemény, vagyis szótár,
mai nyelven „szádzsan” (사전) a neve.
A koreai nyelv, illetve a hángül (koreai ábécé) védelmére hozták létre.

Ami Dél-Koreában „Málmoi”-ként ismert, az valójában a szótár kéziratának
egy fellelt kötete.

A szótárt 1911-ben kezdte elkészíteni Csu Si Gjang (주시경) tanítványaival
„A csoszon nyelv nagy szótára” címen.
Csu Si Gjang halála után a munka abbamaradt.
Később I Gün No (이극로/ RR átírással: I Geuk Ro) nyelvész folytatja.

I Gün No első diplomája után a berlini Humboldt Egyetemen tanul és doktori fokozatot szerez. 1929-ben visszatér hazájába.
Megszervezi a Csoszon Nyelvi Összeállítási Bizottságot 108 taggal, amely Csoszon Nyelvi Intézet formájában működik.
1931-ben ennek nevét megváltoztatják, az új név Csoszon Nyelvi Társaság.
1933-ban létrehozzák a hángül helyesírási szabványának tervezetét.
Megpróbálnak egy szótárt kiadni, de nem kapják meg a japán kormányzó engedélyét.
1942-ben a japán rendőrség megkezdi a „hángül mozgalom” felszámolását,
októberben I Gün No is a letartóztatottak közé kerül.
Kiforgatva az íróasztalán talált levél tartalmát, azt „Csoszon függetlenségi nyilatkozat”-ként aposztrofálja a nyomozás. Fontos vádlottja lesz az 1944 decemberétől 1945 januárjáig tartó tárgyalásnak.
A szótár teljes befejezése elmaradt, I Gün No kiszabott börtönbüntetése 6 év.
1945. augusztus 17-én hagyhatja el a börtönt, miután felszabadul az ország augusztus 15-én.

A kézirat egy részét 1945. szeptember 8-án véletlenül fedezték fel a mai Szöul pályaudvar egyik logisztikai raktárában, korunkban ez Dél-Korea nemzeti kincse.

I Gün No további sorsának alakulását Dél-Koreában nem népszerűsítik,
de azért nem titok.
A nyelvész 1948-ban Észak-Koreába távozott, élete (1893-1978) további 30 évét ott élte le. Jelentős karriert futott be nyelvészként, de politikai szerepet is vállalt. Megjegyzendő, hogy ekkoriban sok nyelvtudós és történész távozott Északra.

A nyelvtudósról, aki a „Málmoi” c. film nyelvészének alakját ihlette,
előbbiek miatt, tevékenységének fő vonalait kivéve, keveset tudunk.
Családi kapcsolatairól is csak egyetlen ismert fénykép árulkodik,
egy házassági évfordulós fotó 1939-ből.
Ezen feleségével és négy gyermekével, 3 fiúval és 1 kislánnyal látható.

Idekívánkozik még a Csoszon Nyelvi Társaság folyóiratának, a „Hángül”-nek egy megmaradt, régi példányáról készült fénykép.

Pár szó még arról, miért Korea az, amit anyanyelvükön az ottaniak soha nem hívtak így és ma sem használják ezt.
Amikor a nyugati világ kezdett tudni a Koreai-félszigetről, az ország neve Korja (고려) volt, innen az általunk használt országnév.
Ezt az államot követte a Csoszon-kor, de a csoszon kifejezést 1948-ig használták Délen, azóta az ország egyszerű megnevezése Hángug (한국). Észak-Korea pedig ma is őrzi szavaiban és nevében a „Csoszon” –t.