Házassági jóslat

ELŐZETES:    

A film a 18. század közepére viszi a nézőt, pontosabban 1753-ban játszódik. A történet a kínai asztrológia csoszoni felhasználását boncolgatja. Ez a mozi arról a hiedelemről szól, hogy a születési idő mindent meghatároz, és minden jelenségnek ez a kiinduló pontja. A bonyodalmak pedig a születési sorsok jó- és rosszhiszemű felhasználásából, hovatovább meghamisításából adódnak.
A film nincs híján az izgalomnak, habár az elején túlsúlyban vannak a vígjátéki elemek.

Pár szó arról, hogy mi igaz a történetírás szerint, és mi nem.
Jongdzso király valóságos személy volt, a Csoszon-dinasztia leghosszabb életű (1694-1776) és legtovább uralkodó (1724-1776) királyaként.
Valóban volt egy Jongbin rangú ágyasa, akinek született  fia, Szado koronaherceg. Azonban a filmbeli herceg nem létezett, mert 1753-ban a királynak nem volt olyan korú fia, aki a filmben szerepel. Összesen két fia volt, az első herceg 1728-ban meghalt, Szado herceg 1735-ben született.
Jongdzso királynak sok lánya született, ezért létezett 8. lány, közülük többnek nem ismeri a történelem a nevét.
Létezett a Csoszon-korban Királyi Csillagvizsgáló Hivatal, valóban tudósok tevékenykedtek ott. Az intézmény nemcsak asztrológiával foglalkozott. Felelősek voltak a matematikáért, a földrajzért, a csillagászatért és a vízórákért. Az utóbbit ne értsük félre, nem a vízmennyiséget mérték ezek az órák, hanem az időt. Az érdekes felépítésű szerkezet a víz áthaladásának ideje alapján működött.

Aki még nem unta el, olvassa tovább. A filmbeli fogalmak megértéséhez néhány szó.
A 'szádzsu' (사주) azt jelenti, hogy négy oszlop/pillér, és a születési sorsot határozta meg. A négy oszlop: a születési idő éve, hónapja, napja és órája.
A 'páldzsá' (팔자) nyolc karaktert jelent. Az előbbi négy oszlop minden tagjához járul még egy alkotóelem, így pontosabban meghatározható az előbb említett idő.
Például a hercegnő születési éve 'dzsongszá' (정사), ami a "vörös kígyó éve"-t jelenti, és jelen esetben (az állatöv szerinti évek 60 évenként ismétlődnek) a Gergely-naptár szerint 1737-ben volt. 
A filmben többször hallhatjuk a 'szádzsu-páldzsá' szót, a születési sorsot/születési szerencsét értik alatta.
A 'kungháb' (궁합), ami a film címe, házastársi összeillést, vagy házassági harmóniát jelent. A házasulandók születési idejének összevetésével végzik az értékelést.


Ha látni is szeretnéd: itt

Feliratot, ha kéri valaki, küldök az Ázsiai Feliratok privát üzenetében,
esetleg e-mailben.
 

Segítség egy jó tolmács?

A gondolataim, amit most megosztani próbálok, nem is annyira a koreai nyelv tanulásának HOGYAN-járól, sokkal inkább a tanulás során szerzett TAPASZTALAT-ról szól.
Meglehet, ez a "meleg-víz feltalálása", számomra azonban nagyon jól jönnek ezek a "spanyol viasz"-os dolgok, gazdagodom általuk.

Na, persze nagyon is kapcsolódik a koreai nyelvhez, hiszen ennek kapcsán jöttem rá arra, hogy tolmácsolni úgy a legkönnyebb, és a célközönség is akkor jár a legjobban, ha a tolmács az idegen nyelvről az anyanyelvére közvetít.
Sokak számára, nyilván nem szükséges magyarázni, hogy miért. Magam miatt, és a gyengébbek kedvéért hasonlítsuk a nyelvtudást egy piramishoz.

A piramis legalján levő, legnagyobb területű résznek felel meg a passzív nyelvtudás, azaz az idegen nyelv olvasása, illetve megértése. A következő szelet az írásból történő fordítás. Ezt követi az idegen nyelvi beszédkészség, végül a csúcson az idegen anyanyelvű emberek normál, vagy gyorsabb beszédtempója esetén a nyelv pontos megértése.
Látszik talán, hogy miért ez a sorrend: ahogy haladunk felfelé, egyre kevesebb idő áll rendelkezésre a megértéshez.
Nem véletlenül mondta azt Lomb Kató, hogy van, aki nagyszerű műfordító, van, aki jól tanítja a nyelvet, és van, aki képes jól tolmácsolni, a legnagyobb igénybe vételnek pedig a szinkron tolmácsok vannak kitéve.
Visszatérve arra, hogy miért az anyanyelvünkre fordítás a könnyebb? Szerintem, mert ezen e nyelven tudjuk a legkönnyebben kifejezni magunkat, tehát a tolmácsolás így gördülékenyebb.

És akkor a koreai nyelvvel kapcsolatos tapasztalat:
Többször találkoztam egy fiatal koreai nővel, aki igazán jól tud magyarul.

Az első alkalommal magyarra fordított, és a jó tudása ellenére igencsak megküzdött a mi nyelvünkkel. A magyar nyelv egy idegennek nagyon nehéz, mondom én, másokkal együtt.

A második alkalommal, egy rendezvényen ketten tolmácsoltak, egy magyar lány és ő. Ebben az esetben az volt a munkamegosztás, hogy a magyar lány koreairól magyarra fordított, a koreai tolmács pedig magyarról koreaira. Nagyon jól működött a dolog.

Alátámasztásul a magyar nyelv nehézségéről a másik "nyelv-szerelmem", a francia, a következőket mondja:

A magyar nyelv..."a 42 betűs, 14 magánhangzós ábc-jével, 12 igeidőjével, 35 féle igeragjával, az ékezetekkel, a szavak és a szókincs szinte végtelen számával (fordító megj: a magyar nyelv nagyon sok szinonimát használ), amelyek nincsenek rokonságban az indoeurópai nyelvekkel, mindig is nagy örömet jelentettek a nyelvészeknek." eddig az idézet. A folytatás pedig: de, a nyelvtanulóknak sok nehézséget okoz.
Forrás: 2018-04-05. Linternaute.com (fordító megj: a harmadik legkeresettebb francia hírportál.)

["Avec son alphabet de 42 lettres dont 14 voyelles, ses 12 temps, ses 35 terminaisons verbales, ses accents, ses mots interminables et son vocabulaire sans aucune parenté avec les langues indo-européennes, le hongrois constitue depuis toujours un objet de délectation pour les linguistes."]

Ezek után pedig megsúgom, ha egy koreaival hoz össze a véletlen, és beszélni kezd hozzám, az első mondatom így hangzik (fonetikusan, körülbelül): Csoncsoni máre csuszejó, kroke hádzsi ánümjon, csonün hán máldo mót árádüdszmidá. Ez annyit tesz: Kérem, lassan beszéljen hozzám, mert különben egyetlen szót sem értek.
Ez persze túlzás, az első két szót, meg talán a szóáradat végét megértem.
Na, de mi van középen?