Az „Ajándék” c. film húsvéti ajándék azoknak, akiket érdekel.
Ez egy kedves, jópofa, 43 perces kisfilm, ami eljátszik azzal a gondolattal, hogy mi történne, ha valaki a saját 50 évvel korábbi idejéből egyszer csak átcsöppenne 2019-be. Bár rövidfilm, cselekménye kerek, van mondanivalója, és bár a Samsung jóvoltából létrejött alkotásnak - nem utolsósorban - van népszerűsítési funkciója is, az nem tolakodó. Utóbbit nem biztos, hogy érzékeli, aki nem tud róla, a téma megáll a saját lábán.
Akit érdekel, annak bátran ajánlom, szerintem kellemes kikapcsolódást ad a közel háromnegyed óra.
Régen írtam már a koreai nyelvtanulásomról. Most eszembe
jutott egy apró vicces tapasztalat, ami a koreai beszédhez kapcsolódik.
A koreai emberek beszédének megértése nem megy
gyorsan, bár a magyar nyelv hangjai csak egyetlen koreai magánhangzót nem
fednek le, ez az 어
hang („j”-vel ejtendő változata a 여), ennek ellenére.
Az 오
és a 어
hangról már írtam, mégis leírom még egyszer, hogy itt a magyar fül mindkét
hangot többnyire „o”-nak hallja, ezért hallás után helyesen leírni az adott
szavakat nehéz. Az 오
hang egy nyílt „o” magánhangzó, az 어 pedig a magyar „o” és „a” közötti
átmenet.
Ezzel a problémával minden magyar nyelvtanuló többé-kevésbé megküzd.
Azután a kiejtés sem könnyű, többek között a sok
hasonulás miatt.
Első példának vegyük a 신라
tulajdonnevet, a betűket átírva Sinrá lenne, de helyesen Sillá a kiejtése. A
sorozatot nézők Silla néven ismerik ezt a régi államalakulatot.
Legyen a következő a 반디,
ami egy koreai írói álnév. Lebetűzve Pándi lenne, de jó kiejtéssel ez Pángyi. Az író
„Vádirat” c. magyarul is megjelent könyve szerint: Pan-Dji.
A név amúgy régi koreai szóval azt jelenti, hogy szentjánosbogár.
Sajátossága a koreai nyelvnek, hogy nem különbözteti
meg a zöngés és zöngétlen mássalhangzókat. Tehát, például a ㄱ betű lehet „g” is meg
„k” is. Esete válogatja, meg a beszélő szokásának megfelelően halljuk.
Nagyon sokáig utóbbira nem találtam magyarázatot, úgy gondoltam rosszul hallom,
amíg egyszer azt olvastam egy Dél-Koreában tanuló ösztöndíjastól, hogy a koreai
emberek nem egyformán ejtik, nem különböztetik meg a mássalhangzók zöngés és
zöngétlen formáját.
Innen már érthetővé vált számomra, hogy a „한걸음” (egy lépés) szót az
egyik ember „hán karüm”-nek, a másik „hán garüm”-nek ejti.
Hab a tortán, hogy a 걸음
és a 거름
szavakat teljesen egyformán ejtik, de a második azt jelenti, hogy trágya.
Sorolhatnám a példákat vég nélkül, de nem teszem.
Inkább elmesélem, hogyan tanultam meg egy addig nem ismert szót egy sorozat
nézése közben.
Egy fiatalember és egy lány beszélget a lány
barátnőjéről, aki a fiú barátjának a párja.
A szívtipró hírében álló fiatalember azt mondja – Gondolom, hozott a barátnőd egy
észbontó hálóinget. – Mi? Iroda? – válaszol a lány, ahogy én
hallom. Hogy jön ide az iroda, kérdem magamat. Természetesen a lány így kérdezett vissza – Mi? Hálóruha?
Akkor vajon miért azt hallottam, amit hallani
véltem? Bizony a kiejtés a ludas, meg a tudatlanságom.
Lássuk:
A hálóruha 잠옷.
Betű szerint: csá-mot, kiejtése: csámo~, mivel a szóvégi mássalhangzót nem
ejtik ki teljesen. A mássalhangzó a szó végén csak akkor jelenik meg, ha követi
egy magánhangzó.
Ha előbbi szó un. alanyi ragot kap, „csámosi” lesz belőle.
Viszont női kiejtésben a „cs/dzs” hangok sokszor lágyabbá válnak, és
„dz/cz”-nek hallatszanak. Ezért amit hallottam, az „czámosi” volt.
Az iroda/hivatal 사무실.
Betű szerint: szá-mu-sil, kiejtése: számusi~
Ugye, hogy a czámosi és számusi nagyon hasonlít? Viszont az eset kapcsán jól
megtanultam mit jelent a „hálóing” koreaiul.
Aki pedig kedvet érez hozzá, nézzen meg egy remek, magyaroknak szóló videót a koreai ábécéről:
