Kikacsingatás a blog elsődleges témájából

Ezen a nyáron lassan megy a fordítás, a mostani kánikulát nehezen viselem, különösen - mint most is -, amikor a parlagfű pollenje is rám támad.
Most azzal próbálom a hangulatomat-helyzetemet javítani, hogy régi filmeket keresgélek, olyanokat, amik ma is megállják - szerintem - a helyüket.
Apránként elővezetek egyet-egyet, ha valakit ez érdekel, olvasson tovább!

A koppányi aga testamentuma

Ez a film a magyar filmgyártás egyik legjobb időszakában keletkezett, jócskán régi, 1967-es. Azért az egyik kedvencem mégis, mert ma is frissnek hat, úgy tűnik,
nem ártott meg neki az idő.
Ennek, feltehetően, több oka is van. Amiért pedig szerethetik a koreai filmek kedvelői is, az az, hogy történelmi korban játszódó meséje érdekes, pörgő és még mulatságos is.
A forgatókönyv Fekete István regényéből készült. Az írót ismerők főként ifjúsági regényei miatt kedvelték.
A remek filmzenét Petrovics Emil szerezte.
Zsurzs Éva a rendezője, de elsősorban a kiváló színészi alakítások teszik korunkban is élvezetes szórakozássá. A főbb szerepekben olyan nagy színészeket, mint Bessenyei Ferencet, Tolnai Klárit, Szirtes Ádámot láthatjuk. De még a legkisebb szerepeket is nagyszerű művészek formálják meg, mint pl. Csákányi László, Oglu egyik emberének bőrébe bújva. Az akkori fiatal művészek, Igló István, Bodrogi Gyula, Pécsi Ildikó később remek színészekké váltak. Szirtes Ágit talán fel sem ismernénk, ha nem látjuk a szereposztást. A bakfisra a 13 éves Aisa szerepét osztották.
És persze a két főiskolás, a Dusmátát alakító Várhelyi Teréz, és az alig 20 éves Benkő Péter, aki remekel a főszerepben.
Aki kedvet kapott hozzá, megtalálja: ITT

 

 A három nővér paródiája 1979

Márkus Lászlóról szóló megemlékezésben olvastam egy újságban 2023-ban:
A Madách Színház 1979 decemberében mutatta be – Ádám Ottó rendezésben, Almási Éva, Bencze Ilona és Piros Ildikó címszereplésével – Csehov A három nővér című művét, amelyben Márkus László is játszott.
Harangozó Márta Márkusról szóló, 1984-ben megjelent monográfiájában olvasható a színésztől:
„Az egész előadás nagyon szép volt. Mégis megbuktattuk, és ebben én voltam a főludas. Kitaláltam, hogy mi volna, ha megcsinálnánk a Három nővér paródiáját a tévé szilveszteri műsorában”.
A paródia tobzódott a szamovárokban, és három legendás férfiszínész, Haumann Péter, Körmendi János és Márkus László játszotta a női szerepeket. Márkus szájából pedig gyakran elhangzott az emlékezetes mondat: »Tengerparton áll a tölgyfa...«
Ismét Márkusé a szó:
„1980 január 17-én műsoron volt a Madáchban A három nővér, Almási Éva felment a színpadra, és azt mondta: »Tengerparton áll egy szikla...«
A közönség fuldokolt! Persze mindenki a paródiára gondolt. Aztán amikor behozták a szamovárt, szétesett a színház! Majd megjelentem én mint Kuligin... Egy szót sem tudtam mondani, a közönség egyszerűen meg volt veszve. Esküszöm, nem számítottunk rá, hogy a darab láttán a paródiára asszociálnak a nézők.
Egyszerűen le kellett venni a műsorról, mert képtelenség volt játszani.”

Akinek kedve van hozzá, megtalálja: ITT

 

 

Ez a bejegyzés időnként bővülni fog, ahogy a bevezetőben utaltam rá.

A Pektu-hegyvonulat

A videót egy dél-koreai kulturális örökség csatorna készítette 2017-ben,
a YouTube-on jelenleg is elérhető.

2019-ben az „52. Houstoni Nemzetközi Filmfesztivál” információs/kultúra/történelem kategóriájában elnyerte az „Arany Díjat”.

Miután megnéztem, arra késztetett, hogy készítsek hozzá magyar feliratot. Miért? Elsőként a tájakról készített szép felvételek miatt szerettem meg, majd rájöttem,
hogy – bár jó néhány dolgot tudok Korea kultúrájáról – ebből a háromnegyed órás videóból rengeteg új ismeretre tettem szert.

Azoknak ajánlom, akiket a filmeken és sorozatokon kívül Korea kultúrája
és kulturális öröksége is érdekel.
„A félsziget legjelentősebb hosszan elnyúló területe, a Pektu-hegylánc,
kultúránk és életünk magja, imáink helye.” – fogalmaz a narrátor a filmben.
Bár a Pektu-hegylánc az egész Koreai-félszigeten átvonul, a dél-koreai film, értelemszerűen, csak a Koreai Köztársaság (대한민국) területén levő hegyeket
tudja részletesen bemutatni.

Az ismeretterjesztő narráció helyenként olyan, ami elsősorban a koreaiaknak egyértelmű. Ez természetes, de egy kívülállónak így nem érthető teljesen.

Például a „tesil” emlékhelyeknél fordul elő ilyen.
Nagy Szedzsong király 18 hercege és unokája „tesil”-helyének magyarázatánál
csak annak tűnik fel, hogy 19 helyett csak 18 hely látható, aki el tudja olvasni
a végigfutó neveket.
Az információt adók finoman utalnak rá. Például a megszólaltatott kurátor:
Az itteni „tesil”-ek közül kiemelkedő lenne kilenc, Szedzsong hercegei közül nyolcé,
és Dándzsongé.
A narrátor pedig azt mondja: A „tesil”-ek tulajdonosai születési sorrendben,
kezdve a Szedzso királlyá lett Szujáng nagyherceggel, 8 nagyherceg és 10 herceg.
Nem világos belőle, hogy a 8 nagyherceg közül 7 Szedzsong fia, 1 pedig az unokája. Arra pedig nem utalnak, hogy Szedzsong koronahercegének, a későbbi Mundzsong királynak, ehhez a helyhez közel, de másutt helyezték el a „tesil” emlékhelyét.
Ez királyhoz méltó, és áll ma is. Utóbbi összefügg azzal, hogy a halála miatt
csak rövid ideig uralkodó királynak kedvező a megítélése, azért is, mert Szedzsong utolsó éveiben sikeresen oldotta meg a rábízott uralkodói feladatokat.

Egy másik: a hagyományos fazekasokról készült részben Kim Dzsangok örökségvédő hagyományos fazekasnak szerepel a fia is. Kim Kjansikról nem jelenik meg,
hogy Kim Dzsangok fia, csak az örökségvédelemben elfoglalt pozíciót közlik róla.

A fordítás során törekedtem arra, hogy magyarul is érthetőek legyenek a megjelenő dolgok. Mint egyébként is, sosem az azonos szóhasználathoz ragaszkodom, sokkal inkább azt tartom szem előtt, hogy a tartalom minél pontosabb közvetítése
jelenjen meg a magyar szövegben. Remélem, hogy ez sikerült ezúttal is.

Javasolom még a videót megnézőknek, hogy a képernyő alján megjelenő szöveget olvassák folyamatosan. Aki nem akarja megállítani azért a filmet, hogy a magyarázatot is rendesen el tudja olvasni, ezt érdemes tennie.
Minthogy a videót elsősorban koreaiaknak készítették, nekik nem gond rápillantani a magyarázó feliratokra és közben hallgatni a narrátort, vagy a beszélőt. Ez különösen azért sem problémás nekik, mert a koreai kifejezések jóval rövidebbek ennél a filmnél, mint annak az értelmes magyar fordítása.
Talán nem riasztottam el az érdeklődőket, kívánok kellemes ismeretszerzést!

Végül a teljes Pektu-hegylánc rajzolt koreai képe:

Látvány: Itt

Felirat: Innen

 

 

Legyezgetjük a tüzet...

 

Felötlött bennem, hogy igen régen tettem közzé koreai szólást. Meg az is,
hogy közülük az egyik kedvencem egy olyan, amit a vizuális memóriám okán
szinte rögtön láttam is magam előtt.
Természetesen ennek a szólásnak is van magyar megfelelője, de ezt a koreai változatot sokkal plasztikusabbnak találom.
Íme egy, a koreai képi ábrázolások közül (nagyjából hasonlóan képzeltem el én is;
a figura, aki legyez, talán még mosolyog is):

 

 

A szólás koreaiul: 불난 데 부채질한다. (pulnánde budzse-csirándá)

A szó szerinti fordítás: Tűz van, és még legyezi is.
Gondolom, már rájött az olvasó a magyar megfelelőjére.
Mi azt mondjuk: Olajat önt a tűzre.
Koreai magyarázatok szerinti jelentése: valakit tragédia ér, és még tetézik is,
illetve egy dühös ember dühét még fokozzák is.

Szószedet:

불 – tűz

-나다 – utótagként használatos módosító, valami keletkezését, megjelenését jelenti

불나다 – tűz keletkezik

데 – utótag, ebben az esetben ellentétet fejez ki (nem olt, hanem szít)
(Magamtól bizonyosan egybeírtam volna, mert másutt ez a helyes, azonban
a koreai helyesírás-ellenőrző program ennél a szólásnál csak különírva hagyta jóvá.)

부채질하다 – legyez (부채= legyező)