2018. június 17., vasárnap

Koreai napszakok

하루의 일부 Napszakok
  
새벽 Hajnal

02 órától    07 óráig     számolják

아침 Reggel
하루를 시작하는 아침,  상태가 좋으면 하루가 즐거워진다.     
Ha kora reggel kezded a napot, egészséges leszel, ez az egész napodat felvidítja.
07 órától    12 óráig     számolják

오후 Délután
 
 청명한 가을 하늘제주 원 영동 오후 약한 ...
Tiszta őszi égbolt… Csedzsu, Kángvon, Jongtong, délután enyhe eső…

(Az
오후에 leggyakrabban az időjárás előjelzésekben jelenik meg.)
 12 órától    18 óráig     számolják


저녁 Este
여기는 저녁 8시부터 9시까지 여자분들에게는 무료인가 봐요.
Úgy látom, itt este 8-tól 9-ig, a nőknek ingyen van.
18 órától    21 óráig     számolják

Éjszaka
 서을, , 남산의 (타워)
Szöul, éjszaka, Námszán-torony a Námszánon (Déli hegyen)
21 órától    02 óráig     számolják

Természetesen használják a délelőtt (오전에/odzsone), a délben/pont déli 12-kor (정오에/csongoe) és a délután (오후에/ohue) kifejezést is, de leginkább arra, hogy valami déli 12-kor, az előtt, vagy az után van.

2018. június 15., péntek

Ön koreai? Vagy nem is ezt kérdeztem?

Korábban már írtam arról, hogy a koreai nyelv tanulása során milyen mókás helyzetbe keveredtem.
Ilyen több is volt, arról nem is beszélve, hogy kevésbé vicces, de nagyon sok kedves történetet éltem meg ezt a nyelvet gyakorolgatva.
Az első találkozások idején még nagyon-nagyon keveset tudtam, bizony a koreai nyelvi készségem igen csak gyenge lábakon állt.
Életem második koreai személyével Rómában futottam össze.
Húsvét hétfője, és nem szikrázó napsütés, hanem felhős ég. A barátaimmal a Colosseum közelében sétálgattunk, még több mint félóra volt hátra az amfiteátrumi belépési időnkig.
Cseperegni kezdett az eső, ezért megcéloztunk egy vendéglőt, ami valami átmenet volt a trattoria és a kávéház között. Barátaim megálltak a kinti ponyva alatt, én bementem megnézni, hogy esetleg van-e hely. Esetleg nem volt, sőt.
Az előtérben levő bárpult teljesen foglalt, az asztaloknál sincs hely, az L alakú helységben sodródott a tömeg, a felszolgálók - olasz mértékkel mérve - rohangáltak.
Megálltam a bárpult és a bejárat között, hogy kivárjam a hömpölygést, hogy vissza tudjak jutni a kijáratig.
Eközben valaki meglökött, kis híja volt, hogy nem egy másik ember ölében kötöttem ki.
Nálam az elnézés kérése leggyorsabban a "pardon" (pardonnez moi) szóval megy, itthon is, külföldön különösen. Addig jutottam, hogy "par...", amikor felém fordult egy jóvágású keleti fiatalember egy "excuse me"-vel. Őhozzá ütődtem.
Annyira udvariasan mondta, hogy azt gondoltam, csakis koreai lehet. Tehát megkérdeztem, hogy koreai-e. Ez fonetikusan és nagyon udvariasan úgy hangzik: Hángug szárám imnikká?
Én azonban kérdő hangsúllyal azt mondtam: Hángug szárám imnida.
Ő alaposan megnézett, majd váltott rögtön angolra, és megkérdezte, hogy beszélek-e angolul. Mondtam, hogy nem. (Ez igaz, kicsit olvasok és írok e nyelven, de nem beszélem.)
Ezután megkérdezte franciául, hogy beszélem-e a nyelvet. Mondtam igen. Azután tisztáztuk, hogy nem vagyok francia, hanem magyar. Ő rám csodálkozott, amit így utólag nagyon is megértek.
Egy kissé furcsa nő, aki Rómában rossz koreaival, majd franciául válaszolva azt mondja, hogy magyar? Hogy biztos legyen benne, angolul is rákérdezett: Hungarian? Mondtam, hogy igen - pár szót azért képes vagyok angolul is elgagyogni.
Egyébként valóban koreai volt, ezt, úgy a csodálkozása közben beszúrta a beszédébe.

El kell mondjam, eltartott egy kis ideig, mire rájöttem, hogy mi is volt a kérdésem hibája, és ezután már nem csodálkoztam, hogy annyira megnézett. Ugyan kérdő hangsúllyal, de azt sikerült mondanom, hogy én vagyok koreai. Ennek ellenére, nyilván egy cseppet sem néztem ki annak.

És akkor egy kis magyarázat.
A koreai nyelvben nincs az igéknek személyragja. Azt, hogy az állítmány milyen alanyra vonatkozik, más módszerrel fejezi ki ez a nyelv. A "Hángug szárám imnida" jelentheti azt is, hogy "ő/ők koreai(ak)",  jelentheti azt is "én/mi koreai vagyok(unk)" Mindig a szituáció és a szövegkörnyezet dönti el. Ebben az esetben azt jelenthette: Koreai vagyok. Általában a pontosság kedvéért azonban hozzáteszik: Én koreai vagyok (Csonün hángug szárám imnidá.)

És a tanulság: azóta soha nem felejtek el odafigyelni arra, hogy a kérdő ragot használjam a kijelentő helyett a legmagasabb udvariassági szinten.


2018. június 2., szombat

Ahogy én fordítok...

Azt gondolom, hogy a magyar feliratokat keresők elsősorban a feliratokra összpontosítanak, és a legkevésbé sem arra kíváncsiak, hogyan születnek meg ezek. Ezért eddig eszembe sem jutott, hogy arról posztoljak, mit jelent ez nekem, illetve hogyan is jönnek létre a magyarításaim.

Mondom, eddig. A legutóbbi felirattal azonban elég rendesen elmolyoltam.
A "Házassági jóslat" magyar címet kapott film egy olyan területre vitt, ami ezidáig nem érdekelt különösebben. Ez nevezetesen a kínai asztrológia és annak Csoszon-kori felhasználása.
 
Aki már elolvasott egy-két dolgot ezen a blogon, talán nem lepődik meg azon, hogy én elsődlegesen a koreai szinkron alapján fordítok. Azonban, ha nem értem tisztán amit mondanak, segítségül hívom az angol feliratot. A magyar szövegem soha nem szó szerinti fordítás, igyekszem magyaros fordulatokat és kifejezéseket használni.
Koreai nyelvű filmhez koreai felirat igazán ritkán fordul elő. Viszont koreai szinkronból fordítani lassabban megy, mint amikor valaki írásból fordít. Ezért csak olyan filmbe fogok bele, ami tetszett felirat nélkül is, így van türelmem foglalkozni vele. Kárpótol a több időért az, hogy általában teljesen kibontakozik előttem a filmek mondandója.
Zárójelben: Amikor angolból fordított magyar felirattal nézek valamilyen koreai alkotást, nagyon jó érzékelni azt a jelenséget, hogy "Nahát, nem is azt mondja!".
Ez azért jó, mert - a képen megjelenő történés segítségével - örömmel fedezhetem fel: képes voltam megérteni és jobban értelmezni a koreai szót.

Visszatérve a "Házassági jóslat"-hoz, többet azért kellett foglalkoznom ennek a magyarításával, mert a témakör koreai kifejezéseinek értelmezéséhez nagyon sok dolognak kellett utánanéznem. És persze, koreaiul kellett keresgélnem ahhoz, hogy valamelyest megismerjem a kínai asztrológiát és annak Csoszon-kori felhasználását. Talán nem tévedtem sokat a fordításnál.

A keresgélés során rá kellett jönnöm, hogy a koreai emberek egy része a mai napig is elég nagy jelentőséget tulajdonít a "születési sors"-nak, nagyon sokan manapság is elemeztetnek házastársi  összeillést, illetve az újszülöttek "négy pillére" által meghatározott sorsot értelmeztetik.
Az állatövek szerint meghatározott évek:



1. Patkány éve     2. Bivaly éve      3. Tigris éve       4. Nyúl éve      5. Sárkány éve    6. Kígyó éve
7. Ló éve    8. Kecske éve     9. Majom éve     10. Kakas éve     11. Kutya éve     12. Disznó éve