A „KÖZÖS KÜLDETÉS 2” ELŐZMÉNYE

 

Kedvcsinálónak és a két film közti híd gyanánt, akit érdekel, nézze meg
az első film „Kiadatlan epilógus”-át magyar felirattal.

 

 

  A „KÖZÖS KÜLDETÉS 2”: ITT

KÖZÖS KÜLDETÉS 2

A filmet sokan várták, hisz már 2021-ben elkészült, de a járvány miatt csak 2022. szeptember 7-én mutatták be.

A legtöbben akció jellege és a nagy sztárok miatt kíváncsiak rá. Ezek a jellemzők egyáltalán nem mellékesek, de számomra sokat jelentett a sok-sok vígjátéki megközelítés és a kisebb szerepekben is nagyszerű alakítást nyújtó színészgárda.

Erős felütéssel kezd a film, és a befejezés se egy lassan csordogáló történet.
Ugyanakkor a mozi nem csak harcos és kriminális jelenetekből áll,
szerepet kap a humor és az emberi jellemek ábrázolása is.

A film rendezője:    Lee Seok-hoon (이석훈/ I Szakhun)

A főbb szerepekben:

Rim Csaljan:                       Hyun Bin (현빈/ Hjan Bin)
Káng Dzsinte:                     Yoo Hae-jin (유해진/ Ju Hedzsin)
Jack:                                    Daniel Henney
Minjan:                                Im Yoona (임윤아/ Im Juná)
Szojan, Dzsinte felesége:    Jang Young-nam (장영남/ Csáng Jannám)
Csáng Mjandzsun:              Jin Seon-kyu (진선규/ Csin Szankju)

 

A film elérhető innen

Feliratot, ha kéri valaki, küldök az Ázsiai Feliratok privát üzenetében,
esetleg e-mailben.

 

Az informátor

 

A filmet 2014-ben mutatták be, de mondanivalója valószínűleg időtlen.

Ez a mozi akár kriminek is beillik, viszont nem éri el egy komoly bűnügyi történet durvaságát, megmarad egy nagyon izgalmas eset bemutatásánál.

A sztori eklatáns példája annak, hogy ha nincs, aki vagy ami fényt derítsen az igazságra, bizony megvezethetőek az emberek a sajtó hatalmánál fogva.
Ahogy a filmben, esetenként akár a fanatizálásig.
Különösen erős a hatás, ha valóságként olyasmit kínálnak fel, amit a társadalom nagyon szeretne, amire – esetenként teljesen jogosan – nagyon vágyik.

A rendezőnő: Yim Soon-rye (임순례/ Im Szunne)

Főbb szerepekben:

Jun Mincsal    >>>> Park Hae-il (빅해일/ Pák Heil)
Sim Minho     >>>> Yoo Yeon-seok (유연석/ Ju Janszak)
I Dzsánván     >>>> Lee Geung-young (이경영/ I Gjangjang)
I Szánho         >>>> Park Won-sang (박원상/ Pák Vonszáng)
Kim Iszül       >>>> Song Ha-yoon (송하윤/ Szong Hájun)
Kim Mihjan   >>>> Ryu Hyun-kyunk (류현경/ Rju Hjankjang)
I Dohjan        >>>> Kim Kang-hyun (김강현/ Kim Kánghjan)
Kim Minsik  >>>>  Kwon Hae-hyo (권해효 /Kvon Hehjo)

Végül, tőlem nem szokatlanul, egy kapcsolódó gondolat.
A filmben, hasonlóan más koreai filmekhez, a főszereplő Jun Mincsalt PD-nek nevezik. Ez a producer kifejezés rövidítése. Többnyire ezt hagyják meg a magyar feliratoknál, általában így látjuk. Nem különcködésből, nálam a foglalkozás fordítása műsorfőnök.
Európában mást jelent a producer, mint Dél-Koreában. Utóbbinál a produkció főnökét nevezik így, aki minden szempontból igazgatja a műsort és a készítésében is részt vesz mindvégig. Láthatjuk ezt ebben a filmben is.
A producer olyan szerepet tölt be a televíziós műsoroknál, mint a filmek esetében a filmrendező. Utóbbinál sem a rendező kifejezés használatos a koreai nyelvben, a 감독 (kámdok) szó fordítása leginkább direktor/igazgató lenne. Viszont, mivel a nálunk használt rendezőre illik a tartalom, már megtanultuk, hogy így nevezzük magyarul.

A film elérhető itt

A felirat pedig  innen

 

A vízcseppek festője

  

Megnéztem az idei filmhéten a "Vízcseppeket festő férfi" (물방울을 그리는 남자 /
The Man Who Paints Water Drops) c. dokumentumfilmet.
A film online nem érhető el, és többnyire csak fesztiválokon vetítik.
Ezért azt gondoltam, írok a művészről, akinek életét a fia - beszélgetés és képek kapcsán - mutatja be a film társrendezőjeként. [Rendezők: a művész fiatalabb fia,
Oan Kim (김오안) és Brigitte Bouillot]
Talán van, akit érdekel ez a különleges absztrakt művész. Engem elvarázsoltak a képei.

Kim Csáng Jal (김창열/ KimTschang-yeul) koreai származású, 45 évig Franciaországban alkotó absztrakt festőművész vízcseppes képei a világ számos múzeumában megtalálhatóak.
Sok kiállítása volt főként a távol-keleti térségben, meg persze Párizsban, ahol az első önálló kiállítása 1973-ban nyílt meg.
Képei magas áron keltek el az aukciókon.
2016-ban, családjával megbeszélve, Csedzsu-szigetnek adományozta 200 festményét,
a terület létrehozott a műveknek egy múzeumot, amely a festőművész nevét viseli.
Munkássága hosszú évtizedekig tartott, az ecsetet nem tette le 2019-ig.

A filmben így fogalmaz:
„A víz arra való, hogy eltöröljön minden fájdalmas emléket és félelmet.
A vízcseppeket az eltűnteknek szentelem, rekviem értük a túlélők bánatának enyhítésére.
Ha nem lett volna háború, virágokat, tájakat, aktokat festenék.”

A művész a Dél-Pjangán tartománybeli Mengszán megyében (평안남도 맹산군) született egy kis faluban, a terület ma Észak-Koreához tartozik.
Középiskolás diák volt, amikor a háborút követően, egyedül lépte át a 38. szélességi körnél a határt, amit orosz katonák őriztek, mégis sikerült élve átjutnia.
Ezt megelőzően letartóztatták egy kommunistaellenes röpirat miatt, de 10 nap fogva tartás után szabadon engedték.
Átélte a koreai háborút (1950-1953). Ennek során megtapasztalta a füle mellett süvítő golyók hangját, a szeme előtt felrobbant emberek torzóit. Középiskolás társainak több mint fele életét vesztette. Mint mondja:
„Ahogy a Miári-hágót (미아리 고개) elhagytuk, tankok haladtak át az emberek felett, gurult a fejük szerteszét, mint a leeresztett rögbilabda.”
A halál emléke nem hagyta el, bűntudatot érzett azért, mert nem halt meg.

Szöulban festészetet tanult, később művésztanárként dolgozott, 1965-től a Rockefeller Alapítvány ösztöndíjával New Yorkba költözött. Akkoriban New Yorkban a pop art volt középpontban, így alkotásai nem keltettek figyelmet.
1969-ben 40 évesen, pénztelenül érkezett Párizsba.
2 év múlva fedezte fel a vízcseppeket.
„Egy nap felébredtem az éj közepén, megfordítottam a festményemet és vizet zúdítottam rá.”
Így látta meg a reggeli napfényben a vásznon kialakuló vízcseppek szépségét.
A művész azóta csak vízcseppeket festett.
Festészetére és életvitelére nagy hatással volt a buddhizmus, példaképe volt
a megvilágosodott Bódhiszattva. Erről szólva, sokszor elhangzik a portréfilmben,
hogy kevés szavú, magába zárkózó ember.

Közeledve a film végéhez, a művész fia megkérdezi az apját,
hogy mi legyen a film utolsó jelenete. A válasz: Mengszán (맹산).
A Google térképén megnézik, és Kim Csáng Jal szomorúan tapasztalja,
hogy a szülőhelyén felrobbantottak egy épületet, nagyon közel a valaha az apja által alapított iskolánál.

Ami érdekes lehet még:

A filmet 2020-ban készítették el. 2021-ben bemutatták Franciaországban, és megjelent jó néhány ország filmfesztiválján. A dél-koreai mozikban a premierje nemrégiben volt.

Kim Csáng Jal 1929. december 24-én született és 2021. január 05-én halt meg.
A festő felesége a francia Martine Jillon, idősebbik fia Kim Simong (시몽/ franciául Simon), aki a Korea Egyetem francia tanszékének professzora.
A művésznek a filmet rendező fia egy nyilatkozatában azt mondta,
igaz, hogy folyékonyan beszél koreaiul, de az anyanyelve a francia.
A dokumentumfilmben a beszélgetés apa és fia között franciául folyik, a művész
a koreai nyelvet - egy-két kivétellel - akkor használja, amikor koreaiak között van.

A festményekből kaphatunk egy kis ízelítőt az egyik előzetes videóból,
ehhez készítettem fordítást.

Egy kép a "Visszatérés" sorozatból, Blackfield kedvéért:

A videó elérhető: innen

A felirat pedig itt