Fölséges

 

Ez a film egy kakukktojás ebben a blogban, mivel nem koreai.

Ugyanakkor minden olyan tulajdonsága megvan, amiért a többségünk szereti
a koreai mozit.
Kosztümös film, remekül sikerült jelmezekkel és díszletekkel.
Nagyszerűen fényképezve, vonzó ételképekkel és csodálatos tájakkal.
(Az operatőr Jean-Marie Dreujou)
Sokan értékeljük koreai vonatkozásban is ezeket vonásokat.

Történelmi környezetbe illesztett mese, a francia forradalmat megelőző ősztől
a Bastille lerombolását megelőző pár napig, 1789 júliusáig terjedő időben játszódik.
A történet természetesen fikció, de az elhangzó ráutalások követik a megtörtént eseményeket.

A főszereplő Manceron egy mesterszakács, aki a hercegi szolgálatból eljut a saját éttermének megnyitásáig. Sok helyen azt írják, hogy ez az az első francia étterem,
de a film igazából egy újdonságot mutat be, olyan éttermet, ahová bárki betérhet, „lehetősége és vágya szerint”.
Az első étterem már 1782-ben megnyílt Franciaországban, erre utal is a főszereplő fia, amikor próbálja rábeszélni az apját, hogy vágjon bele a saját ételeinek felszolgálásával működő üzletbe.

Véleményem szerint fordulatos, érdekes a film, kiváló színészi alakításokkal,
azt gondolom, még a legapróbb szerepekben is remekeltek a résztvevők.
Az pedig, hogy Manceron szerepére Gadebois-t kérték fel, szerintem telitalálat.

A vígjáték több francia filmfesztivált megjárt mostanáig, Tübingenben
közönségdíjas is lett.
Hazánkban most folynak a „Frankofón Filmnapok” március 27-ig.
Március 20-án "Szabadság, egyenlőség, ínyencség" címmel ezt a filmet is bemutatták.

A rendező: Éric Besnard

A főszereplők:

Grégory Gadebois: Pierre Manceron (kiejtés: Mánszöro~)

Isabelle Carré: Louise de La Varennes (kiejtés: Luiz dö Lá Várenn)

Lorenzo Lefèbvre: Benjamin Manceron (kiejtés: Benzsame~ Mánszöro~)

Benjamin Lavernhe: Chamfort hercege (kiejtés: Sámfor)

Guillaume de Tonquédec: Hyacinthe intendáns (Jeszant, a magyar Jácint név megfelelője)

Christian Bouillette: Jacob (kiejtés: Zsákob, a Jakab név franciául)

A kiejtést csupán azért írtam ide, mert ezek a nevek gyakran elhangzanak a filmben,
ha valaki fülét esetleg megütik, talán könnyebb a felirattal azonosítani.

A film előzetese:

Akinek nem volt lehetősége látni a filmet a filmfesztiválon, talán lesz kedve megnézni digitálisan.

 

A film itt, franciául tudók előnyben.

Feliratot, ha kéri valaki, küldök az Ázsiai Feliratok privát üzenetében,
esetleg e-mailben.

 

Az igazi víznyelők

A víznyelő kifejezés találó. A lehulló csapadék ugyanis a benne levő nyílásokhoz folyik, amik elnyelik és továbbítják azt az alsóbb rétegekbe.
A nyelőszáj jellemzően egy kisebb vagy nagyobb, azaz néhány 10, vagy néhány 100 méter átmérőjű töbör, vagyis negatív karsztforma (technikailag egy bemélyedés) alján alakul ki, amiben néha kisebb vízmosás is fut. A problémát az jelenti, hogy alatta gyakran üreg vagy barlang alakul ki.

A víznyelő a természetben előforduló karsztjelenség egyik fajtája. A jelenség akkor jön létre, ha a talajfelszín alatti karsztkőzet (mészkő v. dolomit) az esővíz hatására meggyengül és a kőzet repedésein át bejutó és leszivárgó víz kisebb-nagyobb barlangokat váj. Ha a meggyengült kőzet felszíni rétege a ránehezedő terhelés hatására beomlik, meglepően szabályos akár több száz átmérőjű víznyelő is létrejöhet. Bár a víznyelő keletkezése a természetben nem ritka jelenség, az emberi tevékenység is felgyorsíthatja létrejöttüket.

A vízzáró kőzeteknél a víz jelentős része elfolyik a felszínen. Ha ez a víz fedetlen karsztos területre érkezik, ott a kőzet repedéseit tágítva jut le a nyugalmi karsztvízszintig, és úgy áramlik tovább valamelyik, a vízrendszert megcsapoló forrás felé. A kétfajta kőzet határán különösen gyakoriak a víznyelők. Ezzel együtt víznyelők kialakulhatnak nyílt karsztos területek belsejében is.

A Balaton-felvidéki Nemzeti Park ezt írja róla:
„A jogszabályi meghatározás alapján a víznyelő az állandó vagy időszakos felszíni vízfolyás karsztba történő elnyelődési helye.
A víznyelő általában kisebb bemélyedés egy negatív karsztforma alján.
Maga a víznyelő gyakran nem is látható, elzárhatja a behordott anyag, főleg akkor, ha a bejutó vízmennyiség kevesebb lesz a vízgyűjtőterület vagy a csapadék csökkenése miatt. A nyelő „újraéledhet” az ismét csapadékosabbá váló éghajlat hatására.”

2010-ben Guatemalában az Agatha hurrikán komoly árvizeket okozott, több tucat ember meghalt. Az áradások Guatemala városában is pusztítottak, ritka jelenséget idézve elő.
Egy útkereszteződés és egy háromemeletes épület eltűnt egy éppen megnyíló, hatvan méter mély víznyelőben.

Valószínűleg ebben az esetben az elmaradott csatornarendszer is hozzájárult a katasztrófához, ugyanis a kutak a karsztkőzetben kialakult mesterséges víztározóból elszívják a vizet ezzel csökkentve bennük a nyomást, ennek hatására pedig megnő a beomlás veszélye.

A „Köpönyeg.hu” így folytatja a jelenség leírását:

A víznyelők mindig is az életünk részei voltak, idehaza is többel lehet találkozni.
Az, hogy felkapjuk a fejünket, ha meghalljuk a víznyelő kifejezést, leginkább azért van, mert ezek a “lyukak” hajlamosak a semmiből is előbukkanni, és akár egész házakat is elnyelni.

A közelmúltban Mexikóban nyílt meg egy hatalmas víznyelő, mely a közeli házat szép lassan, akkurátusan kezdte elnyelni, és ez ellen nem is lehetett tenni semmit. De nem jártak jobban Törökországban sem, ahol mintegy 600 víznyelő nyílt meg gyors egymásutánban, vagy Horvátországban, ahol egy földrengés következtében tátották ki a szájukat a víznyelők tömegei.

Jogosan adódik a kérdés, hogy vajon itthon is számíthatunk-e hasonló jelenségekre, hisz eső bőven hullik itt is, és karsztos területekben sincs hiány.
Azonban megnyugodhatunk, mert a szakemberek szerint hazánkban nem alakultak ki olyan léptékű üregek vagy barlangok, melyek képesek lennének ekkora víznyelőket nyitni. A nagyobb barlangjaink teteje pedig elég vastag ahhoz, hogy ez a lehetőség ne merüljön fel.