2019. április 23., kedd

Tegezés, magázás, egyáltalán hogy is van ez?

Lehet, hogy már érintettem ezt a témát a koreai nyelvvel kapcsolatban. Most azért jutott eszembe, mert sok felirat fordító és a felhasználók beszélgetésében rendre felmerül, hogy vajon mikor tegezi a szereplő a másikat.
A fordítók dolga nem könnyű, mert igazából csak a koreai beszédből és a helyzetből deríthető ki, hogyan is kellene fordítani, ha hűek akarunk maradni az eredetihez.

A koreai nyelvben ugyanis nincs tegezés, magázás, önözés. Udvariassági szintek vannak, amik jelzik a beszélők közötti viszonyt.

A nyelv tanulása közben nekem is meglehetősen sokára érett meg, hogy ez mit is jelent, annál is inkább, mert a koreai szövegek fordításában a fordítónak valahogy transzponálni kell a helyzetet az aktuális nyelvre ahhoz, hogy az adott nyelven érthető legyen, ezért tegező vagy magázó a fordítás.
Ahol a legtöbbször találkozunk ezzel, azok a film feliratok, amit persze nem műfordítók készítenek, és főként nem koreaiból fordítanak, hanem egy másik nyelv - főként az angol - közvetítésével.

Visszatérve az udvariassági szintekre, jó néhány van, de többnyire négyet használnak általánosan.

Az első, az un. "bánmál", amit leginkább "félnyelv"-nek lehet nevezni a fordítás kapcsán (Osváth Gábor a tankönyvében így is nevezi). A megnevezés nagyon kifejező, mert valóban a legrövidebb forma. Bemutathatom a "ká" szócskával, amit sokszor lehet hallani a filmekben. Azt jelenti "menj!", vagy azt, hogy "megyek", vagy azt, hogy "megy", vagy azt, hogy "mész". Attól függ, hogy mi a szövegkörnyezete.
Ezt a szintet a bizalmas viszonyban levők, közeli hozzátartozók, azonos korú barátok, stb. használhatják egymás között.
Ezt a szintet szokták tegezésként fordítani.

A következő három szintet összefoglaló néven "csondemál"-nak nevezik.

Ezek közül az első a "bizalmas, udvarias", az előző forma "jo" végződéssel kiegészítve adja ezt a szintet. Az előző példával ez úgy hangzik: "kájo".
Ezt a szintet a teljesen idegeneknek nem illik használni, és a beosztott a főnökével sem beszélhet így, általában.
Ez a szintet lehet tegezésnek is, magázásnak is fordítani, a helyzettől függően.

A következő szint a " bizalmas, formális".
Jellemzően a főnök beszél így a beosztottjával.
Hallhatjuk esetenként a filmekben a "rá" végződéssel az igéket. A előző példával "kárá", azt jelenti menj/menjen.
Ismét a helyzettől függően lehet fordítani, közelebb van a tegezés hangulatához, mint a magázáséhoz.

A legmagasabb szint a négy közül az "udvarias, formális".
Egymást nem ismerők szólhatnak a másikhoz ezen a szinten. A fiatalabb az idősebbhez, a beosztott a főnökhöz, az alacsonyabb rangú a magasabb szinten állóhoz, stb. beszél így.
Több fajta végződés is lehet. Jellemzően az "imnidá / imnikká"végződést hallhatjuk.
De például a köszönésük is ilyen: "ánnyon hászejo", amit leginkább "ányázejo"-nak hallunk a gyors beszédükben.
A köszönés tükör fordítása: békét teszek. Leginkább a "Békét kívánok./Menj békével." stb. kifejezésnek felel meg. Ha még udvariasabbak, akkor azt mondják "ánnyásmikká".
Amit pedig nagyon sokszor hallunk a filmekben, és a "Szia!" megfelelőjének lehet mondani, azt "ánnyo"-nak halljuk.

Egy dolog biztosan látszik ezekből, mégpedig az, hogy mind a mai napig erősen jelen vannak a beszédben is az alá-fölérendeltségi viszonyok.


2019. április 4., csütörtök

Örömteli élet


당신, 아직도 ``만 꾸어요? 개겨라! 맞서라! 즐겨라!
Még mindig csak álmodozol róla? Lázadj fel! Gyerünk, küzdj! Leld meg az örömöt!

A filmet 2007-ben mutatták be, és nagyjából ebben az időben játszódik.
Számomra két dologról szól, a rockzenéről és az élet nehézségeiről.


A rendező:                                Lee Jun-ik/ 이준익 (I Dzsunik)
Hjandzsun szerepében:           Jang Geun-suk/ 장근석 (Dzsán Günszak)
Kijang szerepében:                  Jung Jin-young/ 정진(Dzsan Dzsinjan)
Szanguk szerepében:
              Kim Yoon-seok/ 김윤석 (Kim Junszak)
Hjakszu szerepében:
               Kim Sang-ho/ 김상(Kim Szángo)

Aki még nem látta, ajánlom figyelmébe. Jól fog szórakozni.

Ha látni is szeretnéd: Itt

Előzetes: