2019. december 1., vasárnap

Ősi hegyek fia – Hazánk térképe



A film kalandos történet az 1861-ben létrejött "Nagy Keleti Hordozható Térkép" alkotójának életéről.
A történet az 1860-as évek közepére viszi a nézőt, a még gyerekkorú Kodzsong király (
고정왕) trónra kerülése (1863) utáni évek idejére. Kodzsong helyett ekkor még a király apja, Hünszan (흥선), kormányozta az országot, mint „devongun” (대원군).

Kang Woo-seok (강우석) rendező – saját elmondása szerint – annyira érdekesnek találta az „Ősi hegyek fia” c. regényt, hogy leforgatta ezt a filmet.

A főbb szerepekben:
Cha Seung-won               (
차승원)             Kim Dzsongho térképész,
Nam Ji-hyeon                   (
남지현)             Szunsil, a térképész lánya,
Kim In-kwon                     (
김인권)             Hváng Báu fafaragó,
Shin Dong-mi                    (
신동미)            Jo Csutek, a térképész párja,
Yu Jun-Sang                       (
유준상)            Hünszan devongun
Gong Hyeong-jin              (
공형진)            Sin Han parancsnok, Hünszan testőre

 

Ha  látni is szeretnéd a filmet: itt

Aki kíváncsi a történet további hátterére is, megtalálja itt.




Két film, amit sok kritikával illettek Dél-Koreában




Mindkét mozi történelmi tárgyú, és ehhez kötődnek a megjegyzések. Megszólalt szakember, de sokan mások is, jelezve, hogy nem elég hűek a filmek a történelmi valósághoz. Talán a leglojálisabban az a szakember fogalmazott, aki ezt mondta: „A film, az film. Nem ebből kell a történelmet tanulni.”
 
Az egyik film magyar feliratát elkészítettem. A mozit 2016-ban mutatták be.
Függetlenül attól, hogy nem teljesen hű a történelemhez, az „Ősi hegyek fia – Hazánk térképe”
산자, 김정호대동여지도 (The Map Against the World) egy izgalmas és szép film.
Remek színészi alakításokat és nagyszerűen fényképezett, csodálatos tájakat láthatunk benne.

A sűrű kritika abból adódik, hogy a történet egy fontos és ismert nemzeti kincs körül bonyolódik. Lássuk, mit tudok róla, és mik térnek el a történelmi dokumentumokban rögzítettektől.

A NAGY KELETI HORDOZHATÓ TÉRKÉP fametszete a Koreai Nemzeti Múzeumban található, Dél-Korea 1581-es számot viselő nemzeti kincse.
A róla készült térképből 3 helyen van példány, ezek a 850/1-3. sorszámot viselő nemzeti kincsek.
Nagy Keleti Hordozható Térkép
대동여지도 大東輿地圖

Kim Dzsongho /Kim Jung-ho (김정호)/ térképe a Koreai-félszigetről az első nyomtatást 1861-ben
érte meg, azután újra kiadták 1864-ben, ami Kodzsong uralkodásának második éve.
Így a filmbeli konfliktus kicsit sántít.

Shin-heon (신헌), aki a filmben testőrparancsnok, valóságos személy volt, és tényleg segítette
térképekkel Kim Dzsonghot. Ő is jelentős ember volt a földrajzi ismeretek és térképek világában,
de a katonasághoz is kapcsolódott a személye.

A film által megjelenített korban voltak keresztényüldözések, 1866-ban különösen durva események történtek.
Ugyanakkor nincs feljegyzés Kodzsong uralkodásának évkönyveiben Kim Dzsongho bebörtönzéséről,
vagy megbüntetéséről.

Lényeges elem, hogy Kim Dzsongho nem járta be az országot, a földrajz volt a szenvedélye,
annak tudósa volt. Meglevő térképeket gyűjtött össze. Átvizsgálta, szintetizálta és egyesítette ezeket
egy kiváló térképben.
Az új térkép valóban elsőként készült fametszetek segítségével, azért hogy jobban lehessen terjeszteni.


Egyes véleményekben megjelenik, hogy régi, a japán megszállás idejében készült tankönyvekben írták,
hogy Kim Dzsongho háromszor járta be az országot, és nyolcszor ment fel a Pektuszánra.
Ezzel szemben, csak a Hvánghe tartományban található Tho hegyen (토산) járt.
Jághjanban (약현) lakott, ami jelenleg Szöul Déli Nagykapuján (남대문) kívül eső terület.

Kim Dzsongho 1804-ben született, és a halála idejét 1866-ra becsülik. Utóbbiról nincs pontos ismeret, így valóban reálisnak látszik a filmbeli eltűnés és a filmet záró szöveg.

A filmben feltűnik a „kirigocsá” (기리고차), ami egy csoszonkori félautomata kocsi.
A szerkezetet távolságmérésre használták.
Egy Csáng Jongsil (
장영실 / 蔣英實) nevű ember készítette a 15. században Szedzsong király idejében.
Alább a középkori mérnök-feltaláló szobra:

Nagy Szedzsong király nevével pedig, ezennel át is evezek a következő filmhez, aminek a címe: 
Hazánk nyelve (나랏 말싸미)
Eredetileg azt terveztem, hogy lefordítom a feliratot.
A film ugyan közel sem annyira mozgalmas, mint a térképről szóló, de tetszett.
Érdekes volt látni, hogy miként lett az első betű a "k" (
), hogyan alakult ki a formája.
(Megjegyzem, erről már tudtam.) Azután hogy lett a "k"-ból "kh" (
), miért lett az "ng" () kör alakú,
és hogyan vált ez a betű írásjellé is a magánhangzók jelölésére.
Két dolog miatt mondtam le róla. Az egyik az „Ősi hegyek fia - Hazánk térképe” mozi feliratának elhúzódása volt.
A másik, hogy azt gondoltam, lehet, nem lesz túl vonzó azoknak, akik nem ismerik a koreai betűket, akik pedig ismerik, azoknak nem kell felirat.

A „Hummin dzsangüm” (훈민정음) jelentése: A koreai nép helyes kiejtésre tanítása, amit 1446-ban hozott nyilvánosságra Nagy Szedzsong király (세종대왕), aki 1397-1450 között élt, uralkodása
1418-tól 1450-ig tartott.
A „
훈민정음” 1997 óta része a világörökségnek, és Dél-Korea nemzeti kincse.
Az értékes könyvből 3 példányt találtak meg. Azt a példányt, ami információt adott az eredeti nyelvű szövegről, a Nemzeti Hángül Múzeumban (
국립한글박물관) őrzik, a fellelt másik 2 példány kínai nyelvű fordítás. 
A könyvet Csong Indzsi (정인지) tudós készítette és Szedzsong király látta el előszóval.
Az előszó így kezdődik: Hazánk nyelve... (나랏 말싸미, ejtése: nárát málsszámi)
A „Hummin dzsangüm” egy lapja, ahol látható a 나랏 ᄊᆞ
kifejezés:
Fordítás mai nyelvre konvertált szövegről:
Hazánk nyelve különbözik Kínáétól. A kínai írásjegyekkel nem tudjuk jól kifejezni magunkat.
A tanulatlan nép nem képes érzéseit, mondanivalóját írásban megjeleníteni.
Átérezve nehézségeiket, létrehoztam egy 28 betűből álló, új írást.
Minden ember megtanulhatja ezeket az egyszerű betűket, ezzel megkönnyítem mindennapjaikat.

Az új nyelv 1443-ban, Szedzsong uralkodásának 25. évében jött létre, hivatalos neve
a „Hummin dzsangüm” volt, ma „hángül”-nek nevezik, és mindkét koreai állam hivatalos nyelve ez.
Korunkban Dél-Koreában ünnepnapja is van, október 09-én, ez a
한글날 (ejtése: hángül nál), magyarul „A Koreai ÁBC Napja” lehetne.

Most pedig lássuk, mi volt az erőteljes megjegyzések oka:
A történelmi feljegyzések szerint Szedzsong tudósokkal együtt dolgozta ki az új írásjeleket.
A film ezzel szemben egy buddhista szerzetest, Sinmit (
신미) állítja az új nyelv létrehozásának középpontjába.
Többek között azzal is alátámasztják a kritizálók a véleményüket, hogy Szedzsong közeli ember korabeli írásából az tűnik ki, hogy a király a koreai ábc elkészültekor Sinmit még nem is ismerte.
(A szerzetes születésének és halálának pontos dátuma nem ismert, a testvére életideje után,
a születést 1810 körülire, a halálát 1880 körülire feltételezik. Tudható róla azonban az, hogy
a hercegek tanítója lehetett Szedzsong korától egészen Szedzso király idejéig.)

Mindezek után is érdemes a filmet megnézni, már van egy magyar felirat is hozzá.
M
egtalálható Milli fordításában, „A király ábécéje” címmel: itt.
 
Minden, amit leírtam, koreai emberek írásából, koreai lexikonokból származik. Ha azok tévedtek, tévedést írtam le én is. Remélem, nem így van.