Ki hogyan mondja...

 

Régen írtam már a koreai nyelvtanulásomról. Most eszembe jutott egy apró vicces tapasztalat, ami a koreai beszédhez kapcsolódik.

A koreai emberek beszédének megértése nem megy gyorsan, bár a magyar nyelv hangjai csak egyetlen koreai magánhangzót nem fednek le, ez az 어 hang („j”-vel ejtendő változata a 여), ennek ellenére.
Az 오 és a 어 hangról már írtam, mégis leírom még egyszer, hogy itt a magyar fül mindkét hangot többnyire „o”-nak hallja, ezért hallás után helyesen leírni az adott szavakat nehéz. Az 오 hang egy nyílt „o” magánhangzó, az 어 pedig a magyar
„o” és „a” közötti átmenet.
Ezzel a problémával minden magyar nyelvtanuló többé-kevésbé megküzd.

Azután a kiejtés sem könnyű, többek között a sok hasonulás miatt.
Első példának vegyük a 신라 tulajdonnevet, a betűket átírva Sinrá lenne, de helyesen Sillá a kiejtése. A sorozatot nézők Silla néven ismerik ezt a régi államalakulatot.
Legyen a következő a 반디, ami egy koreai írói álnév. Lebetűzve Pándi lenne, de jó kiejtéssel ez Pángyi. Az író „Vádirat” c. magyarul is megjelent könyve szerint: Pan-Dji.
A név amúgy régi koreai szóval azt jelenti, hogy szentjánosbogár.

Sajátossága a koreai nyelvnek, hogy nem különbözteti meg a zöngés és zöngétlen mássalhangzókat. Tehát, például a ㄱ betű lehet „g” is meg „k” is. Esete válogatja,
meg a beszélő szokásának megfelelően halljuk.
Nagyon sokáig utóbbira nem találtam magyarázatot, úgy gondoltam rosszul hallom, amíg egyszer azt olvastam egy Dél-Koreában tanuló ösztöndíjastól, hogy a koreai emberek nem egyformán ejtik, nem különböztetik meg a mássalhangzók zöngés és zöngétlen formáját.
Innen már érthetővé vált számomra, hogy a „한 걸음” (egy lépés) szót az egyik ember „hán karüm”-nek, a másik „hán garüm”-nek ejti.
Hab a tortán, hogy a 걸음 és a 거름 szavakat teljesen egyformán ejtik, de a második azt jelenti, hogy trágya.

Sorolhatnám a példákat vég nélkül, de nem teszem. Inkább elmesélem, hogyan tanultam meg egy addig nem ismert szót egy sorozat nézése közben.

Egy fiatalember és egy lány beszélget a lány barátnőjéről, aki a fiú barátjának a párja.
A szívtipró hírében álló fiatalember azt mondja
 – Gondolom, hozott a barátnőd egy észbontó hálóinget.
 – Mi? Iroda? – válaszol a lány, ahogy én hallom. Hogy jön ide az iroda, kérdem magamat. Természetesen a lány így kérdezett vissza – Mi? Hálóruha?

Akkor vajon miért azt hallottam, amit hallani véltem? Bizony a kiejtés a ludas,
meg a tudatlanságom.
Lássuk:
A hálóruha 잠옷. Betű szerint: csá-mot, kiejtése: csámo~, mivel a szóvégi mássalhangzót nem ejtik ki teljesen. A mássalhangzó a szó végén csak akkor jelenik meg, ha követi egy magánhangzó.
Ha előbbi szó un. alanyi ragot kap, „csámosi” lesz belőle.
Viszont női kiejtésben a „cs/dzs” hangok sokszor lágyabbá válnak, és „dz/cz”-nek hallatszanak. Ezért amit hallottam, az „czámosi” volt.
Az iroda/hivatal 사무실. Betű szerint: szá-mu-sil, kiejtése: számusi~
Ugye, hogy a czámosi és számusi nagyon hasonlít? Viszont az eset kapcsán jól megtanultam mit jelent a „hálóing” koreaiul.

Aki pedig kedvet érez hozzá, nézzen meg egy remek, magyaroknak szóló videót a koreai ábécéről: