a végsőkig próbált megőrizni identitásuk legfontosabbjaként.
A „Málmoi” (szavak gyűjteménye) szótárt jelent
régies kifejezéssel. A filmbeli
és a későbbiekben elkészült szótár
valójában értelmező szótár egy nyelvjárási gyűjteménnyel kombinálva.
A film legfőképp az 1941-1942 közötti időszak
történéseit mutatja be.
Japán területszerzési étvágya a „Nagy Kelet-Ázsia” eszme értelmében fokozódik, Pearl Harbor megtámadásával 1941-ben belép a 2. világháborúba.
Emiatt több erőforrásra van szüksége, ezért növeli az elnyomást a
gyarmatosított Koreai-félszigeten.
A korabeli környezet és légkör, az akkori dolgok
széleskörűen megjelennek
a filmben. Kezdve mindjárt a rendkívül
sikeres Hongdo történettel, ami elsőként zenés színdarab volt, és a bátyja
taníttatása miatt kiszengnek állt lányról szólt.
A filmben Csoszon Színháznak nevezik a fontos szerepet játszó épületet,
a valóságban Keleti Színház (동양극장)
volt a neve. Ebben a színházban közreműködtek azok a művészek, akikkel útjára
indult a koreai színjátszás új hulláma az évszázad tízes éveiben.„A szerelem becsapta, sír pénztelenül” c. Hongdo
történetet itt mutatták be 1936-ban.
Akkora siker volt, főként a kiszeng közönség miatt, hogy zsúfolásig telt
nézőtér előtt játszották 3 éven keresztül, majd 1939-ben filmet forgattak
belőle.
(A női főszereplő mindkettőben
Csá Hong Nja [차홍녀], aki 21 évesen, röviddel ezután himlőjárványban halt meg 1939 decemberében.)
A film nem lett kasszasiker, feltehetően ez is hozzájárult a színház 1939-től
kezdődő pénzügyi gondjaihoz.
A színmű és a film címadó dala azonban rendkívül népszerű lett, az 1939-ben
kiadott album egyik dalaként rekordot döntött a lemez eladásában.
Óriási közkedveltségét az elnyomott nemzet korabeli érzelmei alapozták meg.
A „Ne sírj Hongdo” c. dal ma is felbukkan újra és újra különböző előadók
interpretálásában.
A film komoly témája ellenére is bujkál itt-ott a humor, előkerül a legsötétebb helyzetben is, hisz az emberek élni próbálják a megismételhetetlen, egyszeri életüket.
Ez a film akkor
érthető teljesen, ha ismerünk pár dolgot Koreával kapcsolatban. Ilyen az is,
hogy a Csoszon Nyelvi Társaság valóságosan is létező folyóirata
a „Hángül” (한글) címet viseli, ami a koreai ábécét jelenti.
A koreai ábécé ünnepe
Dél-Koreában az év október hónapjának kilencedik napja, ezért az utód, a Koreai
Nyelvi Társaság datálása célzottan így jelenik meg a film végén: 2018. október
9.
Elég sokszor hallunk a filmben koreai szólást,
egyikük az „Akkor is jóllakott,
ha nem is evett.” Azt jelenti, hogy valami örömteli dolog (pl. gyermekekkel kapcsolatos)
miatt akkor is jól van, ha egyébként nincs.
Még egy kis
magyarázkodás. A feliratban szinte mindenhol a csoszoni nyelv, csoszoniak, Csoszon
szavakat használtam. A mai Szöulnak nálam mindenhol Kjangszang a neve, mivel a korábbi nevét (Hánszang) 1910-től erre változtatták meg a japánok. A
Szöul (서울) nevet a háború után kapta a főváros.
A filmben,
korhűen, ezek a nevek hangzanak el, és bár a Csoszon-kor 1910-ben véget ért, a
nyelvben a csoszon szó él tovább, Dél-Koreában egészen a köztársaság (대한민국 / Koreai Köztársaság) létrejöttéig, 1948-ig.
Ha esetleg valaki figyel rá, még a japán nyelv is a
csoszon szót építette be a saját nyelvébe.
Azt gondolom, egy történelmi tárgyú filmben célszerű a kor nyelvezetét követve
fordítani. Remélem, senkinek nem okoz ez problémát, és követni tudja vele a
történetet.
A rendező: Eom Yoo-na (엄유나) kiejtés: Am Juná
A két főszereplő:
Yoo
Hae-jin (유해진) kiejtés: Ju Hedzsin Kim Pánszu
Yoon Kye-sang (윤계상) kiejtés: Jun Kjeszáng Rju Dzsanghván
További fontos szereplők:
Kim Sun-young (김선영) kiejtés: Kim Szanjang Gu asszonyKim Tae-hoon (김태훈) kiejtés: Kim Thehun Pák újságíró
Kim Hong-pa (김홍파) kiejtés: Kim Hongpá Cso úr
Woo Hyun (우현) kiejtés: U Hjan Im Dongik
Min Jin-Woong (민진웅) kiejtés: Min Dzsinung Min Ucsal
Miután
végre elkészült a felirat, rájöttem, hogy ez volt eddigi fordításaim közül a
legnehezebb és a leghosszabb szöveg. Ezzel együtt, mindenkinek jó szívvel ajánlom a filmet.
Ha látni is szeretnéd: itt
Feliratot, ha kéri valaki, küldök az Ázsiai Feliratok privát üzenetében,
esetleg e-mailben.
Kedves Dorina!Igen nagy öröm számomra,hogy nem csak egy koreai filmet láthatok,hanem egy fantasztikusan szorgalmas ,kitartó ember fordítását is csodálhatom.Gratulálok!!!Köszönöm szépen.Paggy
VálaszTörlésKöszönöm a háttérinformációt is.Idén a Koreai Filmfesztiválon pont azokról az idős nőkrő szóló dokumentumszerű filmet láttunk,akik nem tudtak koreaiul írni és olvasni,csak japánul.Külön ,ezért is köszönöm a filmfordítást.Paggy
VálaszTörlésKedves Paggy! Köszönöm az elismerést. A fordítást és a filmhez kapcsolódó munkát pedig nagyon szívesen.
TörlésRendkívül érdekes filmet nyújtottál át nekünk! Lehet, hogy csak én vagyok így ezzel, de Korea régmúltja még annak dacára is tisztábban áll előttem, hogy a filmek korlátozottan hiteles képet mutatnak, mint a japán annekciótól a második világháború végéig tartó időszak. A film, aminek elsődleges célja - ahogy írod is - az emlékállítás volt, mintha korabeli fotók színesednének és elevenednének meg, hogy megmutassanak sok mindent abból, ami az akkori életet jellemezte. Szinte még a jó és kellemetlen szagokat is éreztem. S eközben bízva abban, hogy a szótár készítését siker koronázza, olykor mégis szorongtam a szereplőkért. Az élmény rokon volt azzal, amikor a youtube-on nézek annak idején készült filmhíradó-részletekben megörökített utcai jeleneteket bámész gyerekekről, sokszor még hagyományos öltözéket viselő férfiakról, s időnként úgy elmerülök bennük, mintha magam is ott lennék, azaz időutazásban van részem.
VálaszTörlésA posztot olvasva még nem volt egészen világos, miért írtad, hogy az eddigi legnehezebb fordításod volt, a film megnézése után már teljesen érthető. Az ilyen szintű nyelvtudás előtt nem tehetek mást: megemelem a kalapomat. Egy-egy szó különböző nyelvjárásokban záporozó változatainál csak kapkodtam a fejem. Gratulálok, legyél nagyon büszke erre a feliratra!
Kedves Cinke!
TörlésIgazán meghatódtam az értékeléseden. Köszönöm a gratulációt. A fordítás ugyan nem volt számomra könnyű, de úgy érzem, megérte. További hab a tortán, hogy kedves szavakat kaptam tőled.
Kedves Dorina!
VálaszTörlésNehéz szavakat találni, olyan magasztos érzés ezt a filmet magyar felirattal látni. A téma „csak” egy szótár – Málmoi - készítése, de igazából egy nép lelkének megmentése az összegyűjtött kifejezések segítségével.
A film így válik érthetővé, a Te alapos, körültekintő és hatalmas szívvel készített feliratod által. A gördülékeny magyar szöveg tökéletesen követi az apró rezdüléseket, a finom utalásokat és áthallásokat. Ez a mozi ugyanis tele van szimbólumokkal. Az apró részletek – hottok, párna, pitypang, a gesztusok, a szavak ismétlődése – fűzik egységes egésszé, izgalmas, szép történetté.
Kétszer néztem meg egymás után, de tudom, hogy még többször előveszem. Sok-sok apró elem a második nézéssel nyert értelmet.
A történelmi háttér, a kegyetlen japán uralom időszaka nagyvonalakban ismerős, de az egyszerű emberek viszonyulása ehhez a világhoz nehezen elképzelhető. Itt a vidéki, a tájnyelvi szavak gyűjtése volt a fő vonulat, s ezen keresztül érezhettük meg az összetartozás fontosságának felismerését és erejét.
Mint ez a kis monológ:
„Nem is figyeltem rá, de így
mondom én is, a mi Szunhink.
Ha így mondom, látható ebből
a jó közösségi szellem, ugye?”
Vagy Rju Dzsanghván szavai:
Nagyobbat lép tíz ember
1 lépéssel, mint egy tízzel.
Mert miről is van szó? Mindannyian egy kegyetlen diktatúra áldozataiként tengetik az életüket. Felületesen, ahogy Pánszu is gondolkodik: mit számít, hogyan mondja, lényeg, hogy jóllakik.
De amikor ennek az atomjaira szétesett népnek a tanárai elkezdik tájanként összeszedni a dolgok megnevezését s kialakítják a sok hasonlóból az egységes köznyelvi normát, akkor mutatják fel az egységes gondolkodás jelentőségét és erejét. Mit számít a letépett köröm, a szitává lőtt áldozat, ha ezen az áron kibontakozhat a szabadság.
A ma emberéhez szól leginkább, erőt és példát mutat. Nemes dolog, hogy a koreai ábécé nemzeti ünnepnapot kapott október 9-én. A hangul története legalább olyan megtartó erő, mint ennek a szótárnak a létrehozása.
Dorina, ha csak ezzel a filmmel járultál volna hozzá a koreai kultúra megismeréséhez, már az is hatalmas ajándék! De már mennyi érdekes dolgot ismerhettünk meg általad.
Láthatóan nehéz szöveggel dolgoztál, de a felirat könnyed, jól követhető, nem érezni a munka verejtékét, csak azt a lelkesedést és szeretetet, ahogy készítetted.
Köszönöm a lehetőséget, hogy megnézhettem, köszönöm a kiegészítő háttér információkat!
Kedves Mikaz!
TörlésAnnyi dicséretet írtál. A film és a nagyszerű színészi játék kétségtelenül megérdemli. A rám eső fény jólesik, de még a végén elbízom magam.
Mindenesetre nagyon szívesen adtam, adom a feliratot.
Kedves Dorina, nem hízelgésből írtam, komolyan gondolom,hogy a felirat minősége sokat ad a film megértéséhez! Ha nem írod,akkor is látható, hogy kemény kihívás volt a nyelvjárások,a különböző szólások átültetése. Nagyon jó,hogy érted az eredeti nyelvet, angolból nem biztos,hogy ennyire átjött volna a lényeg.
VálaszTörlésA film valóban nagyszerű, igazán nem érzem túlzónak,amit írtam róla. Nem érzelmes és nem patetikus, épp ezért hihető. Egyszerű emberi történetek, ki nem mondott szavak, apró gesztusok beszélik el a sorsokat Pl. az a jelenet,amikor haldoklik a megkínzott férj s a felesége búcsúzik tőle. Egyszerű szavakat mond, nincs sírás-rívás, mégis őszinte tiszteletről és összetartozásról árulkodik. Vagy az apa,amikor sír a könyvben olvasottak hatására. Semmit sem tudunk róla, miért él egyedül a gyermekeivel, csak egy mondat hangzik el a feleségéről,mégis kibontakozik előttünk a dráma. Koreában nyilván sokan tudják, miről szól a novella.
Mivel engem is megérintett a jelenet, utánanéztem, mi ez a történet. Osváth Gábor a Koreai irodalom rövid története című könyvében meg is találtam. (idézett mű: 106. oldal)
Hjon Dzsingon (1900-1943), "a koreai Maupassant" jelzővel illetik. Két novellája megtalálható a Tigris intelmei kötetben, illetve a filmben említett Szerencsés nap a Nagyvilág folyóirat 2015/8. számában olvasható magyarul. Röviden a történet lényege:Egy riksakuli,akinek súlyosan beteg a felesége, már több napja nem jut elég fuvarhoz, nem tud gyógyszert és ennivalót vinni a feleségének. Egyik nap szerencsés, több utasa is akadt, jól keresett. De mielőtt hazatérne, megünnepli a barátaival a szerencséjét. Részegen megy hazafelé és eszébe jut,hogy levest ígért a feleségének. Megveszi, de mire hazaér, a felesége már halott. (1926-os novella)
Ezért szeretem az ilyen komoly témájú filmeket, mindig lehet belőle tovább építkezni, további információkat szerezni, s így még mélyebben megismerhető a koreai emberek gondolkodásmódja és kultúrája.
Még egy bizonyíték arra,hogy milyen sokat adnak a fordításaitok.
Kedves Mikaz! Milyen jó, hogy más is, Te is ismered a koreai kultúrát. Nem írhatok kilométeres bejegyzéseket, ezért a novellára csak a feliratban utaltam a kezdő mondattal. Jó, hogy leírtad a rövid tartalmát ennek az elbeszélésnek, ami a koreaiaknak - legalábbis Délen - iskolai tananyag, tehát széles köreben ismert.
TörlésKedves Marika!
VálaszTörlésElküldtem a feliratot, kicsit lassan tölt be(vasárnap van).
Az üzenetedet töröltem az e-mail cím miatt.
Nagyon szépen köszönöm:
TörlésKedves Dorina!
VálaszTörlésMegnéztem a filmet "kölcsönkért" felirattal. Megrázó képet mutatott Korea történelméről a gyarmati elnyomás idején. Nagy hálát érzek Irántad a fordításodért. A film különös erővel hatott rám, mivel határon túli életem folyamán valamivel enyhébb mértékben ugyan, de átéltem a koreai nép sorsához hasonlót. Köszönöm a film kiválasztását, és a kitűnő fordítást.
Kedves werzsi!
TörlésAzt nagyon sajnálom, hogy arra érdemes emberek nem könnyen érik el a felirataimat egy idő után. Hosszú töprengést követően született meg ez a döntésem. Viszont mindenkinek elküldtem eddig a kért felirataimat.
Örülök ugyanakkor, hogy "kölcsönkért" formában elérhető volt a munkám. Egyrészt, mert meg tudtad nézni, másrészt, mert valaki érdemesnek tartotta a feliratot megőrizni.
Jó érzés, hogy tetszett ez a remek film, és szívesen a fordítást.