A
filmet 1961-ben mutatták be, 1963-ban nevezték az Oscar-díjra.
Ezt megelőzően az Asia-Pacific Film Festival első díját érdemelte ki.
Ezt megelőzően az Asia-Pacific Film Festival első díját érdemelte ki.
A mozi Joo Yoseop (주요섭/kiejtés:
Csu Joszap) 1935 decemberében megjelent elbeszélése alapján készült.
A novella az író (1902-1972) egyik leghíresebb műve.
A novella az író (1902-1972) egyik leghíresebb műve.
A rendező: Shin Sang-ok (신상옥)
A két főszereplő: Kim Jin-kyu (김진규) a vendég,
Choi Eun-hee (최은희) az anya szerepében.
Az
igazi főszereplő azonban Okhi, a kislány, akit az 1953-ban született
Jeon Yeong-seon (전영선) alakított.
Jeon Yeong-seon (전영선) alakított.
Jelentős szerep jutott a filmben a szolgálónak és a tojásárusnak.
Őket ábrázolja az alábbi, jópofa grafika:
Őket ábrázolja az alábbi, jópofa grafika:
A
film hamarosan 60 éves lesz, ehhez képest a fekete-fehér filmről készült digitalizált
változat igazán jó. Persze senki se várja tőle egy idén készült film
minőségét.
A 사랑방 (kiejtés: szárángbán)
a hagyományos koreai háznak, a „hánok”-nak az a helyisége, ahol kizárólag férfiak múlatták az időt pihenéssel, kedvtelésekkel; ahol a családfő a férfi
vendégeit fogadta.
Semmi köze sincs a filmekből jól ismert „száráng” szerelem/szeretet szóhoz.
A feliratban néhány helyen a „férfiszoba vendége” kifejezést használtam,
az előbbi magyarázat alapján talán érthető.
Semmi köze sincs a filmekből jól ismert „száráng” szerelem/szeretet szóhoz.
A feliratban néhány helyen a „férfiszoba vendége” kifejezést használtam,
az előbbi magyarázat alapján talán érthető.
Egy hagyományos
„szárángbán” és egy mai változat:
A film alkotóinak
sorsáról - a rendező és a női főszereplő élete önmagában is filmre kívánkozó - olvashat róla aki akar, itt.
A
történet narratív előadója egy fiatal, özvegy édesanya aranyos
kislánya,
aki megkedveli a házukba érkező vendéget. Nem mondom tovább, akit érdekel, nézze meg a filmet. Elérhető: itt.
Feliratot, ha kéri valaki, küldök az Ázsiai Feliratok privát üzenetében,
esetleg e-mailben.
aki megkedveli a házukba érkező vendéget. Nem mondom tovább, akit érdekel, nézze meg a filmet. Elérhető: itt.
Feliratot, ha kéri valaki, küldök az Ázsiai Feliratok privát üzenetében,
esetleg e-mailben.
Kedves Dorina!
VálaszTörlésHálás vagyok, hogy felkaroltad ennek a filmtörténeti jelentőségű alkotásnak a fordítását. Írtad, hogy 1963-ban Oscar-díjra nevezték, ehhez csak azt fűzném hozzá, hogy ez volt az első film, amit Dél-Korea Oscar-díjra nevezett. Itt készítettem ezzel kapcsolatban egy összeállítást: https://birikorea.blogspot.com/2020/02/oscar-dijra-nevezett-del-koreai.html
Ekkor megnéztem a filmet angol felirattal, de most szívesen újranéztem magyar felirattal is. Annak ellenére, hogy 1961-ben készült, valahogy nem érződik rajta a porosság (bár említetted, hogy ez már egy digitalizált változat), meglepően friss a hangvétel és a rendezés.
Egy özvegy nőt mennyire kötötték az adott kor elvárásai és a konfuciánus elkölcsök? A filmben jól látható, hogy az a fajta gondolkodás, amit a nő anyósa képviselt, már átalakulóban van. Az anyós és annak az anyja is özvegy volt, fel sem merült bennük az újraházasodás gondolata. A címszereplő 28 éves özvegy viszont már őrlődik a saját érzései és az anyósa elvárása között. Miközben egyre több példát lát maga körül arra, hogy özvegy nők újra férjhez mennek (fodrász, szolgáló). A fodrász hölgy is érdekes párhuzamot vont a hajviselet és a gondolkodásmód között; azért akarta levágni a barátnője hosszú haját, aki szerinte maradi kontyot hordott, hogy ezzel a látásmódja is megváltozzon. Az is elgondolkodtatott engem, hogy a viszonylag jómódban élő női főszereplő, akinek az elhunyt férje tanár volt és nyilvánvalóan ő maga is iskolázott volt (még zongorázni is tudott), mennyire tartotta magát az elvárásokhoz, miközben a szolgálójuk könnyedén levágatta a haját és újra férjhez ment. Ebben közrejátszott persze az is, hogy a nő nagyon meg akart felelni az anyósának, aki érzelmileg zsarolta őt.
A kislány tündéri, nagyon belopja magát az ember szívébe. A főszereplők a kor ünnepelt sztárjai, még a szolgáló szerepében látható Do Kum-bong is híres színésznőnek számított. Említetted a rendező és a női főszereplő életének filmre kívánkozó kálváriáját, nos, készült az elrablásukról 2016-ban egy angol dokumentumfilm (The Lovers & the Despot), amit 2018-ban nálunk is vetítettek moziban "Kim Dzsongil bemutatja" címmel. Nekem volt szerencsém megnézni. Itt lehet a filmről olvasni: https://port.hu/cikk/mozi/kritika-kim-dzsongil-bemutatja-raboljunk-filmeseket/article-53139
Jómagam is feliratoztam egy Shin Sang-ok filmet (Pulgasari), ezt már az elrablása idején, Észak-Koreában készítette. A film topikjában található kiegészítő anyag a színésznő és a rendező elrablásáról: https://birikorea.blogspot.com/2014/11/blog-post_85.html
Kedves Biri!
VálaszTörlésLenyűgözőek a kapcsolódó ismereteid, és igazán érdekes a filmről írt értékelésed.
Némi egybeesés, éppen néhány perce olvastam arról, hogy megjelent a "Kim Dzsongil bemutatja" c. könyv is.
A filmet magam is remek rendezésnek tartom, és valóban nem elavult, még akkor sem, ha a történet eredetije egy 1935-ös novella. Emellett nem lassul le a film folyama, egy pillanatig sem untam, bár a fordítás során jó néhányszor megnéztem.
Nagyon szívesen fordítottam, annak ellenére, hogy nem volt könnyű. Ha nem találok hozzá koreai feliratot, valószínűleg nem tudom lefordítani, mivel nagyon sok régies kifejezés jelenik meg benne, különösen az anyós beszédében. Ezek közül több még a szótárakban sem volt fellelhető, utána kellett keresnem koreai oldalakon.
Örülök, hogy lefordítottam, remélem másnak is fog örömet okozni.
Köszönöm szépen.:)
VálaszTörlésKedves Darinka!
TörlésNagyon szívesen.
Kedves Dorina, Nagyon szép munka, gratulálok, csak annyit szeretnék szólni, hgoy nem 종신일도, hanem 정신일도. Biztosan elírta. Ezt az üzenetemet lehet el
VálaszTörléstörölni
감사합니다. 제가 벌써 수정했습니다.
TörlésValóban elírtam, a koreai klaviatúrán még nem megy tökéletesen az írás vakon, az egymás melletti betűkre nagyon kell figyelnem.