Most azzal próbálom a hangulatomat-helyzetemet javítani, hogy régi filmeket keresgélek, olyanokat, amik ma is megállják - szerintem - a helyüket.
Apránként elővezetek egyet-egyet, ha valakit ez érdekel, olvasson tovább!
A koppányi aga testamentuma
Ez a film a magyar filmgyártás egyik legjobb időszakában keletkezett, jócskán régi, 1967-es. Azért az egyik kedvencem mégis, mert ma is frissnek hat, úgy tűnik,
nem ártott meg neki az idő.
Ennek, feltehetően, több oka is van. Amiért pedig szerethetik a koreai filmek kedvelői is, az az, hogy történelmi korban játszódó meséje érdekes, pörgő és még mulatságos is.
A forgatókönyv Fekete István regényéből készült. Az írót ismerők főként ifjúsági regényei miatt kedvelték.
A remek filmzenét Petrovics Emil szerezte.
Zsurzs Éva a rendezője, de elsősorban a kiváló színészi alakítások teszik korunkban is élvezetes szórakozássá. A főbb szerepekben olyan nagy színészeket, mint Bessenyei Ferencet, Tolnai Klárit, Szirtes Ádámot láthatjuk. De még a legkisebb szerepeket is nagyszerű művészek formálják meg, mint pl. Csákányi László, Oglu egyik emberének bőrébe bújva. Az akkori fiatal művészek, Igló István, Bodrogi Gyula, Pécsi Ildikó később remek színészekké váltak. Szirtes Ágit talán fel sem ismernénk, ha nem látjuk a szereposztást. A bakfisra a 13 éves Aisa szerepét osztották.
És persze a két főiskolás, a Dusmátát alakító Várhelyi Teréz, és az alig 20 éves Benkő Péter, aki remekel a főszerepben.
Aki kedvet kapott hozzá, megtalálja: ITT
A három nővér paródiája 1979
Márkus Lászlóról szóló megemlékezésben olvastam egy újságban 2023-ban:
A Madách Színház 1979 decemberében mutatta be – Ádám Ottó rendezésben, Almási
Éva, Bencze Ilona és Piros Ildikó címszereplésével – Csehov A három nővér
című művét, amelyben Márkus László is játszott.
Harangozó Márta Márkusról szóló, 1984-ben megjelent monográfiájában olvasható a
színésztől:
„Az egész előadás nagyon szép volt. Mégis megbuktattuk, és ebben én voltam a
főludas. Kitaláltam, hogy mi volna, ha megcsinálnánk a Három nővér paródiáját a
tévé szilveszteri műsorában”.
A paródia tobzódott a szamovárokban, és három legendás férfiszínész, Haumann
Péter, Körmendi János és Márkus László játszotta a női szerepeket. Márkus
szájából pedig gyakran elhangzott az emlékezetes mondat: »Tengerparton áll a tölgyfa...«
Ismét Márkusé a szó:
„1980 január 17-én műsoron volt a Madáchban A három nővér, Almási Éva
felment a színpadra, és azt mondta: »Tengerparton
áll egy szikla...«
A közönség fuldokolt! Persze mindenki a paródiára gondolt. Aztán amikor
behozták a szamovárt, szétesett a színház! Majd megjelentem én mint Kuligin...
Egy szót sem tudtam mondani, a közönség egyszerűen meg volt veszve. Esküszöm,
nem számítottunk rá, hogy a darab láttán a paródiára asszociálnak a nézők.
Egyszerűen le kellett
venni a műsorról, mert képtelenség volt játszani.”
Ez a bejegyzés időnként bővülni fog, ahogy a bevezetőben utaltam rá.
