Pektu-hegy

Szokás szerint, filmfelirat készítésekor mindig találkozom olyan új dolgokkal, amik felkeltik a kíváncsiságomat. Így volt ez most is.
Kíváncsi lettem a Pektuszán (lefordítva: Fehérfejű hegy) földrajzi-földtani helyzetére, főként arra, vajon tényleg képes-e korunkban is vulkáni tevékenységre. Annál is inkább, mivel több esetben láttam leírva, hogy a koreaiak szentként tisztelt hegye kialudt vulkán.

Biztos vagyok benne, sokan tudják, hogy a Pektu-hegy Észak-Korea és Kína határán fekszik. A hegység kiterjedése nagyobb Kínában, a kisebb rész van Észak-Koreában.
Azt már tudtam róla, hogy a hegy tetején egy mély tó található. A neve Csondzsi (천지), aminek a jelentése: mennyei tó.
Alább egy különleges téli kép, ami a fotós megjegyzése szerint, 2018. december utolsó napján készült.

 

Nos, kutakodásom során kiderült, hogy a tűzhányóról a 10. századtól a 20. századig minden évszázadban több kirobbanást is feljegyeztek. A Wikipedia szerint az utolsó kitörés 1925-ben volt.

Egy leírás szerint: "Szedzsong király uralkodásának második éve (1420) ötödik hónapjában a Mennyei-tó felforrósodott és pirossá vált... körülötte mindent fekete levegő terített be."

Nos, a hegy nem kialudt, hanem alvó vulkán. Azt feltételezik, hogy komoly vulkánkitörés nem lesz, mivel egy régi nagy kirobbanás (időpontját a 10. század végére becsülik) hatására a hegy csúcsa beomlott és egy un. kaldera, valamint benne egy tó keletkezett. A kaldera tó a Csondzsi.
A vulkáni magma a kaldera gyűrűk alatt, 2500 méter mélyen aktív.
A Pektu-hegy egy nyugalomban levő, alvó vulkán (휴화산).
A kitörésekre vonatkozó hipotézist alátámasztja a tapasztalat is, az utolsó kirobbanások nem voltak túl erősek.

Ugyanakkor érzékelhetőek 2003-tól vulkáni földrengések, amik némileg erősödtek
2005 óta. Azt gondolják, ha vulkáni földrengés történne, az nem természeti okokból, hanem Észak-Korea robbantási kísérleteinek a hatásaként keletkezne.

Lássuk, mi is az a kaldera.
A kaldera egy behorpadás, egy hatalmas lyuk, amit a tűzhányó kirobbanása és önmagába roskadása hoz létre. A magmakamra fölötti kőzetek koncentrikus, a magmakamra alakját nagyjából követő repedések mentén beroskadnak. 

A Pektuszán kalderája 5 km átmérőjű, 850 m mély, a felső részén kialakult tóval (Csondzsi), amelynek kerülete 14 km, legmélyebb pontja 384 m.

Ha már belefogtam, hogy írjak arról, amit a Pektu-hegyről tudok, kicsit még továbblépek.
Említettem az elején, hogy a koreaiak szentként tisztelték a félsziget legmagasabb pontját, a Pektu-hegyet. Egyes források úgy tartják, hogy a hegy kapcsolódik a koreai nép eredetmondájához, a Tangun legendához.
A szöuli tankönyvekben szereplő legenda szerint az "ég istene" leküldte fiát a földi világba, hogy tegyen rendet az emberek között. Az isteni fiú eközben összetalálkozott egy tigrissel és egy nősténymedvével, akik emberré akartak válni. Egy sötét barlangba küldte őket, ahol száz napig csak gyógyfüveket és fokhagymát ehettek. A tigris feladta célját, de a medve egy szépséges lánnyá változott. Az isteni fiú és a lány nászából született Tangun, aki megalapította az első koreai királyságot, Kó-Csoszont
i.e. 2333-ban.
A Pektu-hegy kiemelt fontosságú a dél-koreai himnuszban is. Szabad fordításban az első két sor így hangzik:
Áldja meg az egek ura hazánkat végtelen sokáig tartó élettel,
míg a Keleti-tenger ki nem szárad, míg a Pektu-hegy el nem kopik.