A 2023-as film egy középiskolás, kezdő csapat történetét
dolgozza fel,
sok-sok látványos kosárlabda jelenettel és mérkőzési részlettel
tarkítva.
Sok kosaras szakkifejezés hangzik el a filmben, már a cím is ilyen,
az angol rebound
szó a kosárlabdában olyan dobást jelent, amikor a labda
a palánkról vagy a
gyűrűről lepattan, nem megy be a kosárba, tehát „lepattanó labda”.
Örömmel fedeztem fel ezt a mozit, mivel a kosárlabda egy látványos csapatjáték,
ugyanakkor nem vagyok a szakértője. Utóbbiból következően
sem a szabályokkal,
sem a kosaras szakkifejezésekkel nem voltam tisztában, a
fordítás végeztével is
csak a szövegben előfordulókkal ismerkedtem meg.
Nem térek ki a filmben előforduló további ilyen szavakra, akit érdekel a jelentésük,
olvashat róla a szereplők felsorolása után.
A filmet azoknak ajánlom elsősorban, akik kedvelik ezt a
sportot. A történet azonban megállja a helyét önmagában is. Örök igazság, hogy amit
nagyon szeretünk,
az motivál, azért nagyon sokat hajlandók vagyunk megtenni. A
fontos dolgokért tett közös erőfeszítés pedig összekovácsol, amint az a film
kosárlabdásaival is történik.
Ebben és a tehetségek felemelkedésének elősegítésében nagy szerepe van a fiatal,
még csak 25 éves Káng edzőnek, aki úgyszólván szerelmese a kosársportnak.
A csapat különös körülmények között jön létre és a további
működésük sem mindennapi. Főként a Puszán Központi Középiskola igazgatója forszírozza,
ezért a
tantestület arról vitatkozik, hogyan kellene felszámolni a kosárlabda csapatot,
amikor egy „van is meg nincs is csapat” ötlet tűnik megfelelőnek.
Hogyan
lesznek mégis sikeresek a nehezen összeverbuvált 16-19 év közti fiatalok?
A létrejövő puszáni csapat gerincét 4 fiatal alkotja:
Kibam, aki már rutinos,
nagyon tehetséges játékos;
Gjuhjag, aki zseniális a
pályán;
Kángho, aki az őt nézőt nagy reményekre bátorítja;
Szunkju, a teljesen kezdő, de tehetséges és magas fiú.
Mint tudjuk, a pályán egyszerre csapatonként 5 játékossal,
normál esetben (hosszabbítás nélkül) 2 félidőben, félidőnként négy 10 perces negyedben
zajlik egy meccs.
A filmbeli történetben középiskolásoknál fiatalabb szereplők
is előfordulnak, ezért megosztok egy pici ismeretet a dél-koreai iskolarendszerről.
A fiatalok – épp, mint nálunk – 12 év tanulással jutnak el a felsőfokú oktatás
kapujáig. Ennek az időnek a szakaszolása azonban eltér a miénktől.
A gyerekek 7 éves korban kerülnek iskolába, elsőként az elemibe, ami 6 évnyi
képzést
jelent. Ezután jön az alsó középiskola 3 évvel, a kötelező oktatás itt,
a 9. év után ér
véget. Zárójelben: a tankötelezettségi időnek nincs túl nagy jelentősége, mivel szinte minden fiatal elvégzi az ezután következő iskolát is.
A következő lépcsőfok ugyancsak 3 éves, ez a fölső középiskola, amivel az érettségiig jutnak el a
19 évesek. Dél-Koreában úgy mondják ilyenkor, hogy diplomázik. A kifejezés kicsit fura
nekünk, de az eddigi tanulmányok lezárása felel meg a mi érettséginknek,
az utolsó
tanintézmény pedig a mi középiskoláinknak.
Eltér még a miénktől az iskolaév kezdete. Az első félév márciustól július
végéig,
a második augusztus végétől február közepéig tart.
Rendező: Jang Hang-jun 장항준 (Csáng Hándzsun)
Főszereplők:
Ahn Jae-hong 안재홍 (Án Dzsehon) Káng Jánhjan edző
Lee Sin-young 이신영 (I Sinjan) Csan Kibam, irányító, 7-es
Jung Jin-woon 정진운 (Csang Dzsinun) Be Gjuhjag, alacsony bedobó, 10-es
Kim Taek 김택 (Kim Thek) Hong Szunkju, center, 23-as
Jung Geon-joo 정건주(Csang Gandzsu) Csang Kángho, erőcsatár, 11-es
Ahn Ji-ho 안지호 (Án Dzsiho) Csang Dzsinug (Jordan), dobó hátvéd, 4-es
Kim Min 김민 (Kim Min) Ha Dzsejun, tartalék, 14-es
A kosárlabda egyes dobásaira vonatkozó kifejezések jelentése:
- A filmben leggyakrabban előforduló „layup” a kosár közvetlen közeléből lőtt dobást jelenti, az egyik magyar szakkifejezés rá a ziccerdobás.
-
Gyakori az említése a „3
pontos dobás”-nak, ami azt jelenti,
hogy a 3 pontos vonalon kívülről dobják, és 3 pontot ér, ha sikeres.
- Ritkábban fordul elő a „zsákolás”
szó, de ezt bizonyára sokan ismerik.
A játékos felugorva dobja a kosárba a labdát, majd pár pillanatig belekapaszkodik a gyűrűbe.
- Látványos dobás-kombináció, ami az „alley-oop”-pal érhető el.
Erre a dobásmódra nincs magyar kifejezés. Egy kosár felé ívelt labda
a már ugró társnak azért, hogy a felugró zsákoljon.
Végül egy különösen tetszetős zsákolás: a játékos felugrik magasra
nyújtott kézben tartva a labdát, amit aztán egy aktív kézmozdulattal a kosárba helyez.
Egy ilyen megjelenik a film
vége körül, 01 óra 49 percnél, nagyjából fél perc hosszan.
Minden kommentár nélkül,
nyilván, hogy aki látja, ámulhasson rajta.
Látni lehet: Itt
Felirat: Innen
Kedves Dorina! Köszönöm ezt a filmet, igazán tetszett. Mindig szerettem a kosárlabdát, de játszani sokkal jobb, mint a közvetítéseket nézni - bár az én magasságom sem ideális ehhez a sporthoz, de néhány évvel korábban, még heti kétszer összejöttünk kosarazni a közeli sportcsarnokba, koedukált csapatokkal. Igazán át tudom érezni, ha valaki elkötelezett, de mégsem jön össze a siker... főleg fiatalon. Idősebb korban már nem is számolja az ember a pontokat, csak örül egy-egy szép játéknak.
VálaszTörlésMár az elején jót nevettem a kosárpalánk sorsán és ez a keserédes vidámság végig jól egyensúlyozott a film során. Az edzőt alakító színészre, Ahn Jae-Hong-ra már a Be Melodramatic című sorozatban felfigyeltem, szerintem ott is és itt is parádés alakítást nyújtott.
A vicces tantestület is nagyon szerethető volt.
A végén, amikor az igazi hősökről láthatóak a képek, ott jön rá az ember, hogy mennyire jól válogatták össze a színészeket - eszméletlen a hasonlóság!
Csak ajánlani tudnám én is mindenkinek, hogy nézzék meg ennek 5 + 0,5 + 1 gladiátornak a küzdelmét! Olyan jó érzés, hogy megéri a végsőkig "csinálni", akkor is, ha reménytelennek látszik minden! Köszönöm szépen! :)
Kedves Blackfield!
TörlésMinden szavaddal egyetértek, jó hogy kitértél ennyi mindenre a filmről.
Habár a középiskolában próbálgattam a kosarazást, igazából ez nem mondható a kosársport művelésének. A magasságom (pontosabban alacsonyságom) sem igazán megfelelő a játékhoz. Viszont, kedvelem a kosárlabdát, valószínű ezért is tartottam ki a fordítással, ami nagyon nem volt egyszerű.
Talán érzékeli olyan valaki az egyik nehézséget, aki próbált sportközvetítést úgy feliratozni, hogy lehetőleg ne vesszen el belőle semmi érdekesség.
Örülök, hogy tetszett a film, nagyon szívesen a fordítást.
Köszönöm szépen a fordítást.:)
VálaszTörlésNagyon szívesen.
TörlésKedves Dorina!
VálaszTörlésTöbb filmet láttam már, ami nevezetesebb koreai teljesítményt vagy sportolót jelenített meg.
Nagyon szeretem ezeknek a filmeknek a hangulatát és az üzenetét. A sport szeretetén keresztül üzen nekünk nézőknek, hogyan lehet legyőzni a lehetetlent is, ha elszántan szeretnénk elérni valami nagy célt. Bár itt a végső győzelem nem volt teljesíthető, de a csapat össze - és kitartása olyan csoda, ami maradandó emlék lett és a filmes megörökítést is indokolta.
Bár nincs sok közöm a kosárlabdához, a szakkifejezések és a meccs közvetítése teljesen érthető volt a feliratoddal.
A Szöul - Pusan rivalizálás nagyon érdekes és jellemző a koreai sportvilágra. Legalábbis más filmekből is erre lehet következtetni.
A szülők megszállottsága, hogy a gyerek bekerüljön egy fővárosi csapatba, döbbenetes. Ezért is értékes üzenet, hogy a sport őszinte, érdek nélküli szeretete sokkal fontosabb. A záró képkockák igazolták, hogy ez is elvezethet az áhított célhoz.
Köszönöm, élmény volt!
Kedves Mikaz!
TörlésMindig olyan plasztikusan írod le az érzéseidet és véleményedet, hogy már ezért is érdemes magyar feliratot fordítanom a filmekhez. A film nekem is élmény volt, olyannyira, hogy egy idő után újra megnéztem, felirat nélkül, így sokkal jobban élvezhettem a kosaras jeleneteket. Mivel a fordítás sok rágódást is jelentett, a végső változatot már szinte kívülről tudom, így nem okozott az sem törést, ha kapásból nem értettem ezúttal a koreai beszéd minden szavát.
Öröm volt számomra, hogy elkészült a felirat, nagyon szívesen.