Csoszoni receptkönyv

A történetet „web-speciális” sorozatban (a részek önálló történetek) mutatták be
2023 végén.

A történelmi ihletésű, kosztümös darab a 16. század első felébe viszi a nézőt.
Egy nemesi család és egy alantas származású, de remek ételeket készítő szakács meséjét mondja el. A végkifejletben megjelenik a ma is létező, nemzeti kincsként őrzött receptkönyv, amelynek címe: Elsőrendű étkezési kultúra módjai
(수운잡방/ Szuun csápbáng).
Bár a cím nekünk azt sugallhatja, hogy csak ételkészítésről van szó,
a könyv nagyon jelentős része alkoholos italok elkészítésének módszereit írja le.
Összefoglalja a kor étel- és alkoholkészítését, a hagyományos receptek megőrződtek
az utókor számára, mivel a receptkönyv fennmaradt.

Szokásomhoz híven, most is utánanéztem a történeti háttérnek.
Ahogy más is gondolja, a meseszövés eltér a pontos történeti leírásoktól,
de ez mit sem von le a tévésorozat-rész értékéből.

Akkor, a korabeli dolgokról:
Valóban létezett egy ilyen Kim család, az apa, Kim Hjoro (1454-1534)
tudós nemesember volt.
A tévésorozat-rész a családot Gvángszán Kim klán a Jeán-ágból néven említi,
a történetírás is így tartja számon.

A klán alapítója az apa, Kim Hjoro, aki Ándongban telepedett le. A „jeán” szó beköltöző, betelepülő jelentésű, innen a megkülönböztető név.
Kim Hjorónak 2 fia volt, Kim Jan (1487-1544) és Kim Ju (1491-1555).

Kim Jan, az idősebb, többféle hivatali pozíciót töltött be, kormányzó is volt.
Kim Júról azt lehet tudni, hogy a 3 szintű közszolgálati vizsga első szintjét teljesítette,
de a második nem sikerült neki. Harmadiknak a katonai vizsgával próbálkozott.
Annak ellenére vallott kudarcot, hogy – a leírások szerint – jeleskedett
a  harcművészekben és kiváló íjász volt. Ekkor visszatért a szülőfalujába, a szüleiről gondoskodott és csendes tudósi életet élt. Elkezdte írni a receptkönyvet, és 1541-ben Ándong Ocsan falujában felépítette a pavilont, amely az ő írói nevét viseli.
A pavilon ma is áll Ándongban, habár eredeti helyéről úgy 20 km-rel távolabbra
vitték át az Ándongi-gát építése miatt.

Kim Ju 1541-ben épített pavilonja, Ándong, Nemeslelkű falu

A receptkönyvet Kim Ju unokája, Kim Rjang (1577-1641) folytatta és fejezte be.
A leszármazottak jeles tudósok voltak, a receptkönyv ételkultúrájának ápolása hagyomány lett, korunkban is folytatják.

A tévésorozat rendezőnője: Choi Yeon-soo (최연수 /Csve Janszu)

A főbb szerepekben:

Yoon San-ha (윤산하/ Jun Szánhá)                                      Kim Ju
Kim Kang-min (김강민/ Kim Kángmin)                             Gjeám
Baek Sung-hyun (백성현/ Bek Szangjan)                            Kim Jan
Kang Shin-il (강신일/ Káng Sinil)                                       Kim Hjoro

Ha szeretnéd látni: itt

A felirat: innen

A történetben fontos szerepet kap a származási rendszer, aki kíváncsi erre is,
kattintson: ide

Csoszon származási rendszere

A Koreai-félszigeten a különböző államalakulatokban több ezer éven át jelen volt
a „származási rendszer”, társadalmilag az 1392-1910 közötti Csoszon se nagyon változott. A késő Csoszon-kor elhozta az un. „remete királyság” idejét,
a Koreai-félsziget megrekedt a feudalizmusnál.

A „származási rendszer” (신분제도/ sinbun dzsedo) egy eredet szerinti osztálytagozódás, amelyben az ember helyzete már születésekor meghatározódott.
Az osztályok között nehéz volt az átjárás, de bizonyos esetekben előfordulhatott emelkedés és süllyedés, utóbbi gyakrabban.
Jellemző példa a süllyedésre a bűnt elkövetők rabszolgasorsra ítélése. Sokszor ábrázolt eset, hogy a bűnös vagy annak kikiáltott embert – pl. felségsértés miatt – nem kivégzik,
hanem rabszolgává teszik.
Nagyon ritkán pedig – különleges érdemek alapján – előrébb juthatott még egy rabszolga is.

A sinbun (신분) szó jelentései: státusz, helyzet, pozíció, beosztás, rang, eredet, származás, identitás, hovatartozás.
A kifejezés második része, a dzsedo (제도) jelentése: rendszer.

A „jáng/cshan” (양천)-nak is hívott rendszer ábrája:

Ebben az esetben a 양 azt jelenti: érdemleges, a 양인 érdemleges ember.
A 천 jelentése: alantas, a 천인 alantas, alárendelt ember.

Az érdemlegesek közé a nemesek, a középosztály és a közemberek tartoztak.
A középosztály orvosokból, asztrológusokból, tolmácsokból, festőkből, alacsonyabb rangú hivatalnokokból állt. A legnépesebb réteg a közembereké volt, parasztok, kereskedők, kézművesek tartoztak ide.
Az alantasok rétegébe sorolták a rabszolgákat (többféle rabszolga volt) és a képen legutoljára ábrázolt hentes-mészárosokat, de például a kiszengeket is.
Ez utóbbi létnek voltak fokozatai is. Feljebbvaló kiszeng volt, aki kizárólag egy nemes úrhoz tartozott; alábbvaló a gésa módra, csak szórakoztató kiszeng; az örömlánynak pedig legalul volt a helye.
Voltak még foglalkozások, aminek művelői szintén a társadalom alján helyezkedtek el,
az utcai komédiások, például.

Habár ma már Dél-Koreában is használják a „kaszt” szót az angol „caste” hángülre konvertálásával (카스트 / kászt), történelmileg a „származási rendszer”, a „sinbun dzsedo” a hiteles kifejezés, már csak azért is, mert a „kaszt” szó meghonosodása a 20. század végére tehető.