A filmet 2024. december 24-én
mutatták be Dél-Koreában, ezt megelőzően meghívott filmként részt vett a
Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon 2024. szeptember 09-én.
A mozi Dél-Koreában kasszasiker volt, a nagyon magas, 30 milliárd wonos költségvetésű
film már itt meghaladta a ráfordításokat. Ismertették azt is, hogy nagyon sok
ország megvásárolta a forgalmazási jogokat.
Az Ito Hirobumi ellen történt
1909-es harbini merénylet kirívó részlete volt
a Korea megszerzésére irányuló japán
törekvések miatt kibontakozó függetlenségi mozgalomnak. Án Dzsung Gün a
mozgalom egyik kiemelkedő alakjaként a filmben is főszereplő. Az alakját
megformáló Hyun Bin (현빈) egy nemes lelkű
figurát jelenít meg, feltehetően a valóban élt emberről tudott dolgok alapján. Lásd: keretes
írás!
(Érdekesebb a film megnézése után.)
Az alkotók történelmi események és ismert életrajzi motívumok alapulvételével
készítették el a mozit, de ez nem egy dokumentumfilm, hanem egy izgalmas,
már-már kalandfilm kategóriába sorolható drámai játékfilm.
A valódi történelmi szereplők mellett sok kitalált figura viszi előre a
cselekményt.
Nem véletlen, hogy Án Dzsung Gün mellett, a legérdekesebb és legszínesebb
karakterek
a kiötlött alakok, hiszen a drámai fordulatok és a drámai hatás
fokozása érdekében jöttek létre.
Rendező: Woo Min-ho (우민호/ U Mino)
Forgatókönyv: Woo Min-ho és Kim Kyung-chan (우민호, 김경찬/ U Mino és Kim Kjancsán)
A legfontosabb szereplők:
Hyun Bin (현 빈/ Hjan Bin) Án Dzsung Gün [ valóban élt történelmi alak ]
Park Jeong-min (박정민/ Pák Csanmin) U Dakszun [ valóban élt történelmi alak ]
Jo Woo-jin (조우진/ Cso Udzsin) Kim Szánhjan
Lee Dong-wook (이동욱)/I Donguk) I Csánszap
Jeon Yeo-been (전여빈/ Csan Jabin) Kong asszony
Park Hoon (박훈/ Pák Hun) Mori Tatszuo
Jung Woo-sung (정우성/ Csang Uszan) Pák Csamcsul
Yoo Jae-myung (유재명/ Ju Dzsemjan) Csve Csehjan [ valóban élt történelmi alak ]
Lily Franky (japán színész) Ito Hirobumi [ valóban élt történelmi alak ]
Alább két térkép a történetben előforduló és megemlített helyszínekről, hogy tudjunk
egy kicsit arról, hol is játszódtak az események.
 |
| Ne csak ezért nézzük meg a filmet! |
1879. szeptember 2.: Án Dzsung
Gün megszületik a Dél-Hvánghe tartománybeli Hecsuban. Édesapja Án Tehun,
édesanyja Cso Maria.
A hátán hét fekete folttal született, ezért fiatal korában Üngcsil volt a neve,
aminek jelentése: a Nagy Göncöl energiájával született ember.
Felmenői közül sokan letették a katonai vizsgát, a családban többnyire
hivatalnokok voltak. Apai nagyapja, Án Inszu, földbirtokkal is bíró, vagyonos
ember volt, ez tette lehetővé, hogy nehézségek nélküli gyermekkora lehessen.
Án Dzsung Gün nagyon fiatalon megtanult írni, de a tanulásnál jobban érdekelte
a lovaglással és íjászattal művelt vadászat, kiváló céllövő volt.
Ritkán ült nyugodtan, így később nagyapja az eredetiről Dzsung Günre változtatta
a nevét, amelynek két karaktere a „súlyos” és a „gyökere, lelke valaminek”
jelentésű.
1894: Feleségül veszi Kim Arjót.
1896: Édesapja és a család katolizál, a család olyannyira odaadó volt a
vallással,
hogy részt vett egy katolikus templom megépítésében, Dzsung Gün pedig 1895-ben belépett
egy katolikus iskolába teológiát tanulni.
1897: Án Dzsung Gün is áttér a katolikus hitre, a keresztségben Nicolas
Wilhelm atya által a Tamás nevet kapja.
1898-1904: Katolikus missziós munkát végez, részt vesz egy katolikus
egyetem létrehozásának kísérletében, a célt nem sikerül elérni.
1905: „Ülszá évi diktátum” azaz a 2. Korea-Japán egyezmény.
Án Dzsung Gün Sanghajba megy, hogy megoldást találjon hazája szuverenitásának
helyreállítására. Miután édesapja meghal, visszatér.
1906: Családja összes vagyonát a „Három felemelő érzés” nevű iskola (삼흥학교/
Számhüng Hágjo) megalapítására és az oktatási mozgalom elindítására fordította.
A Dél-Hvánghe területén működő katolikus iskolát is átveszi, ahol tanárként
maga is tanítja a gyerekeket.
1907: Miután Korea hadseregét feloszlatják, augusztus 1-jén Mandzsúriába
megy,
majd Oroszország Primorszkij területén részt vesz az önkéntes hadsereg
mozgalomban.
1908: Júliusban mintegy 100 embert vezet át a Tumán folyón, és Om
Inszappal együtt, mint a Koreai Önkéntes Hadsereg altábornagya, a különleges
független hadtest parancsnoka, meglepetésszerű támadást intéz Észak-Hámkjan
tartományban Gjongün japán helyőrsége ellen. Sinászán környékén eredményeket
érnek el, de a janszáni csatában már vereséget szenvednek.
Ezt követően Vlagyivosztokba megy, megpróbál új önkéntes hadsereget
felállítani,
de sokan kritizálják a hadifoglyok elengedése miatt, így az egységet
hamarosan feloszlatják.
1909: Az év elején 11 társával szövetséget alakítva, önkéntes hadsereg formában próbál meg újra
felemelkedni.
1909. október 26.: Harbin pályaudvarán
pisztolylövésekkel megöli Ito Hirobumit.
1910. február 14.: A Japán Birodalmi Hadsereg halálra ítéli. (Japán akkoriban nem rendelkezik joghatósággal)
1910. március 26.: Kivégzik Án Dzsung Günt.
Kedves Dorina, köszönöm a feliratot. Sajnálom, hogy a film csak a merénylet és annak előzményét mutatta be, érdekes lett volna, ha ennek a figyelemreméltó fickónak a személyiségét is jobban megvilágították volna. A keretes részben te is említetted katolicizmusát, amelyet mellesleg halála pillanatáig megőrzött, ill. az iskolák létrehozását, de a filmben sem ezekről, sem arról nem esett szó, hogy milyen jelentős értéket képviselt kalligráfiája, amit pedig soha nem tanult, ahogy arról sem, hogy bizony nem volt szüksége a fiatal nőtől megkérdeznie, hogyan kell éltetnie Koreát, ugyanis 1907-es vlagyivosztoki tartózkodása idején folyékonyan megtanult oroszul, s végül, de nem utolsósorban, karizmatikus egyéniség volt.
VálaszTörlésA filmben több, nem túl hangsúlyos utalás található a merénylő naiv jószándékú mivoltára. Szerintem nyugodtan kimondhatjuk, hogy egy igazi széplélek volt, aki őszintén hitt benne, hogy lehetséges Kína, Japán és Korea szövetsége, amely sikeresen kizárja a kelet-ázsiai országok életéből a betolakodó nyugati hatalmakat, s ezzel visszatér Kelet-Ázsia függetlensége. Közel 120 év után ez még mindig várat magára, sőt, mint látjuk, nem is tapasztalható közeledés a kérdésben. Igaz, An Dzsung-gün nem tudhatta, hogy a pár év múlva megalakuló SZU-t és a kommunista Kínát fenyegetésként fogja felfogni az USA, ami arra készteti, hogy Dél-Koreát és Japánt megnyerje szövetségesnek, mellesleg így támaszpontként használja a két országot.
A film feliratának lefordítása számomra mindenképpen értékes, mert bár korábban már olvastam a harbini merényletről, annak elkövetőjével kapcsolatban a film megtekintése után kezdtem alaposabban ismerkedni, s nem bántam meg.
Kedves Cinke! A megjegyzésedet olvasva 3 dolog jutott eszembe.
TörlésAz első, hogy akár saját fordítással, akár más feliratával nézek meg egy filmet, az esetek többségében szeretek többet megtudni, így utánanézek a dolgoknak. Különösen akkor, ha történelmi tárgyú a mozi. Ez igaz volt erre a filmre is, már csak azért is, mert nem volt könnyű a fordítás, hisz a szereplők a 19. és 20. század fordulójának szókincsét és idiómáit használják, ezen felül a Koreai félsziget északi részének tájszólásában beszélnek. Szerencsém volt, hogy rátaláltam egy halláskárosultaknak készült hivatalos koreai feliratra, a japánul beszélők esetén meg ott volt a koreai felirat a filmen. Csak két idiómát említek meg, amit kevésbé érthet meg a magyar ember. Az egyik, amikor Csamcsul arról beszél, hogy "Ha Korea független lesz, megeszem a kalapom." Ez a magyar verzió. Az eredeti nyelven így szól a szó szerinti fordítás: Ha Korea független lesz, a tűz fölött a tenyeremben fogom melegíteni az ételt. A másik, amikor azt mondja Csánszap "Ha emlegetjük, a tigris is megjelenik. Ha szólítjuk, jön, hisz nem egy nemes." Utóbbi két mondat arról szól, hogy rögtön megjelenik, ha valakit épp emlegetnek.
De a koreait a másodikban rövidítik, csak annyit mondanak: nem nemes. Arra utalnak vele, hogy az illető a nemes szolgálja, akinek rögtön az urához kellett sietnie, ha az szólította. Volt még pár ilyen, nem folytatom.
A lényeg az, hogy szereplőtől függetlenül is sokat keresgéltem a koreai oldalakon, hogy lehetőleg érthető legyen magyarul a fordítás.
A második gondolatom az volt, amit egy koreai történész professzor írt a koreaiaknak egy történelmi tárgyú filmmel kapcsolatban. Azért tudok róla, mert ahhoz is készítettem magyar feliratot. A professzor ezt mondta: Történelmet nem a filmekből kell tanulni, azt a megfelelő dokumentumok alapján kell megismerni. Én azt teszem hozzá, hogy arra viszont igenis jók, hogy felkeltsék a nézők kíváncsiságát, és akit érdekel a történelem, megpróbáljon többet, pontosabbat megtudni az ábrázoltakról. A professzor tanácsa erre a mostani "Harbin" filmre is érvényes, és igazából szinte minden történelmi tényeket felhasználó vizuális alkotásra, amelyek nem dokumentumfilmek. Hiszen a megemlékezésen túl, ezek az alkotások elsősorban szórakoztatást akarnak szolgáltatni.
A harmadik, eléggé kapcsolódik az előzőhöz, és ezt a mondatot egy, a filmet értékelő koreai írta le. "Miután megnéztem a filmet, rájöttem, hogy miért Harbin és nem Án Dzsung Gün a címe." Szerintem arra gondolt az illető, hogy nem a főszereplőt mutatja be teljes valójában, hanem a harbini merénylethez elvezető utat és magát az Ito Hirobumival történt leszámolást, valamint az Án Dzsung Gün számára végzetes következményt.
Ahogy számodra is, számomra is azt jelentette a háttér utáni kutakodás, hogy érdemes volt, én sem bántam meg.
Végezetül, nagyon szívesen a feliratot.
Kedves Dorina! Két részben töltöm fel, mert túl hosszúra sikerült.
VálaszTörlésNagyon különleges film, kétszer is megnéztem, mielőtt a blogodban jelentkezem. A rendező, a stáblista, illetve a téma alapján már sejthető volt, hogy kiemelkedő alkotás lesz. Nem csalódtam. Ennek a filmnek több rétege, mély üzenete van és nagyon szép alkotás.
Elsősorban fontos a történelmi alap, amire épül. A függetlenségi mozgalom szerveződése, Ito Hirobumi jelentősége a japán elnyomás kiépítésében, a merénylet Harbinban és főleg Án Dzsung Gün szerepe.
Már az első képkockáktól kezdve az operatőri megoldások inkább egy művészfilmet ígértek, mint egy merényletet bemutató akciófilmet. A Tumen deltáján való átkelés, mint nyitókép kifejező szimbóluma az útkeresésnek. A befagyott vízfelület ezernyi útnak tűnik, ahol bolyong a magányos ember.
Kezdetben zavart a sötét tónus, a visszafogott hang. De a filmben mindenre megkaptam a magyarázatot. Nyilvánvaló, hogy a sötét tónus a lázadó csoport és az egész nép kilátástalan helyzetét érzékelteti a japán gyarmatosítás idején. Másrészt a záró képsorok - ismét a folyón és a főhős monológja: "a sötétségben mi leszünk a fényvivők. " - mindennek értelmet adnak. Mintegy tökéletesen lezárva a történet ívét.
A rendező folyamatosan váltogatja az idősíkokat. A visszaemlékező képsorok, időbeli visszautalások végig megkövetelték a figyelmet, de épp ezek adják a film dinamikáját. Mindezt a fekete-fehér és színes filmbeállítások teszik még kifejezőbbé. Amikor reményteli a helyzet, akkor a zene is szárnyaló, a színek szinte ragyognak –pl. a mandzsúriai lovaglás remek képei -, amikor bizonytalan a küzdelem kimenetele vagy, amikor Ito Hirobumi van a színen, akkor a sötétség és a zene komorsága is nyomasztó.
Tetszik, hogy a film nem didaktikus, de mégis világosan érvel a függetlenségi mozgalom jelentősége mellett. Sőt irányt mutat a ma emberének is. Néhány vázlatszerű mondat szerepel csupán az Imjin háború hőseiről, a korrupt vezetésről, a nép összefogásáról, erejéről, amit még Ito Hirobumi is elismert.
Idézem: „A legnagyobb bajunkat annak az országnak a népe okozza.
Anélkül, hogy bármit is kapna, nemzeti válságban mindenkor különös erőt fejt ki.”
Tatsuo Mori kitalált alakja is nagy élmény. Tökéletesen kibontja a japán busidó erkölcsön nevelkedett katona elvakult fanatizmusát, kegyetlenségét. A józan belátástól, az emberségtől nem is lehetne távolabb. Nagyszerű jelenet és elégtétel is Kim leszámolása, s az a képsor, amikor lóra kapva megy el a bajtársakkal, akik újra befogadták. (folyt köv.)
Án Dzsung Gün példája, ahogy őt Hyun Bin értelmezi, nagyon emberi és tanulságos. Keresi a saját és a nemzet útját a kilátástalan sötétségből, de nem tévedhetetlen, nem harsány hős, inkább egy esendő ember. A nagysága abban van, hogy bár következetesen halad a célja felé, mégsem vakítja el a bosszú és emberként értékeli még az ellenségét, az áruló harcostársat is. De mellette kiemelném még I Csánszap értelmezését. Ő egy másik hős karaktere. Bátor, elszánt, következetes és ha kell kegyetlen. Mégis ő az, aki elismeri Án Dzsung Gün nagyságát, amikor újra szembekerül Morival:
VálaszTörlés„Azt hitted, azt mondják majd, életet koldultál egy nálad alkalmatlanabbtól….. De tudod mit? Án Dzsung Gün... olyannyira nemeslelkű ember, hogy hasonlíthatatlan az olyanokhoz, mint te.”
Köszönöm az életrajzi kiegészítőt. A katolikus hittel való kapcsolat még inkább érthetővé teszi a főhős könyörületes viselkedését.
De nem csupán a főszereplők konfliktusa, belső vívódása miatt értékes a film. Újabb és újabb rétege a történetnek, ahogy az átlag embereket jellemzi. A kételkedés, a család utáni vágyódás, a kegyetlen kínzásban megtört önbecsülés és emberi méltóság, a barátság ereje vagy a banditává vált lázadó lelkiismeret-furdalása mind – mind örök emberi problémák kortól és helytől függetlenül.
Nagyszerű színészi alakításokat láthattunk. A két szívtipró - Hyun Bin és Lee Dong-wook – olyan lehetőséget kapott, ahol bizonyíthatott és kiléphetett a skatulyából. De a mellékszereplők is hitelesek voltak.
Lehet, hogy egy ilyen film nem a történelmileg hiteles valóságot meséli el, de a díszletek, a jelmezek mégis sokat adnak a korszak megértéséhez.
Köszönöm, hogy ezt a nehéz szöveget ilyen körültekintő, alapos munkával és szép magyarsággal tetted elérhetővé!
Kedves Mikaz! Mint máskor, most is olyan részletes és érdekes értékelését írod meg egy filmnek, hogy ahhoz nem is kell hozzátennem semmit. Remek, hogy egy alkotás minden részletére kiterjed a figyelmed, a színészek alakításától kezdve a rendezői és operatőri munkán át a zene szerepéig, és még fel sem soroltam mindent. Kétségtelen, hogy mindezek együtt hoznak létre egy maradandó élményt nyújtó művet, mint jelen esetben is.
TörlésAz jutott eszembe, hogy akár műkritikusi értékelés is lehetne a filmről megírt véleményed. Mégpedig olyan filmkritikusé, akit az alkotók szeretnének, mert sosem írsz durva negatív dolgokat, dicséred azt, ami tetszik, ami pedig netán nem, arról hallgatsz.
Szívesen a feliratot, örülök, hogy tetszett a film.
Kedves Dorina! Köszönöm a dicsérő szavakat. Amatőr vagyok én a filmek kritizálásához, ahhoz meg főleg, hogy lehúzzam bármelyiket is. Ebben először nem tetszett a sötét tónus és a halk beszéd. De már az első megnézés után sejtettem, hogy ennek is oka van.
VálaszTörlésA tavalyi filmfesztiválon ott voltam egy közönségtalálkozón, ahol Cho Hwa-sung látványtervezőtől nagyon sok érdekességet hallottam. Ebből is okulva igyekszem mindenre figyelni, amikor egy mozifilmet nézek. Ő kitért még az apró kellékek jelentőségére is. Azóta, ha fimet nézek, arra is odafigyelek, hogy az összkép hogyan jelenít meg egy korszakot. Szerintem a Harbinban ezt is nagyon jól oldották meg.