Kivételesen a saját érzéseimmel indítom ennek a mozinak a
bemutatását.
Amikor először kezdtem ezt a filmet nézni, azt gondoltam, hogy
megint kedvemre való szép tájakat, érdekes növényeket fogok látni a nyugdíjas
botanikus tudós jóvoltából,
aki a film egyik főszereplője. Nem is okozott
csalódást a film szemet gyönyörködtető képi megjelenése. A film vége felé azonban
eléggé meglepődtem attól a történéstől, amilyen fordulatot vett a cselekmény.
Ez a mozi jóval több egy környezetvédelmi filmnél. Ez egy történet a törődésről,
a kapcsolatról és a lelki gyógyulásról.
A rendező Kim Seong-hwan (김성환/ Kim Szanhván) saját dokumentumfilmes érzékenységét és a narratív képzelőerőt ötvözve alkotott meg egy költői filmes világot.
A történet középpontjában egy véletlen találkozás áll, amely egy selyemhernyókat tenyésztő lány és egy vadvirágmagvakat vető nyugdíjas botanikus között jön létre.
Egy szívet melengető, erőteljes film, amely azt az alapvető kérdést teszi fel: Hogyan kapcsolódhatnak egymáshoz az emberek, a generációk, az ember és a természet?
A két főszereplő kapcsolata egy apró incidenssel kezdődik, Bomot megcsípi egy vadméh Tongho házánál. Az incidens azonban oldódik, különleges barátság szövődik közöttük miközben magbombákat készítenek, eperfaleveleket gyűjtenek.
A nyugdíjas botanikus Tongho szerepében Park
Jeong-hak (박정확/ Pák Csanhvák) új színészi
világot nyit meg.
Bom alakítója, a 12 éves Choi Na-rin
(최나린/ Csve Nárin), bár ez az első
főszerepe, figyelemre méltó intuícióval alakítja a karaktert. Egyszerre
jeleníti meg egy sebzett és sebezhető, ugyanakkor erős gyermek ártatlanságát és
bátorságát.
Két különböző generáció azonos szívvel megalkotott előadása, az érett felnőtt és a gyermek közötti kapcsolat betölti a filmvásznat. - Előbbiekkel értékeli a koreai filmkritika ezt az alkotást, amely négy rangos díjat is kiérdemelt. Azt hiszem, evidens, hogy azért mutatom be ezt, mert egyetértek vele.
Aki kedvet kapott hozzá:
A film: Itt
Felirat: Itt
A feliratot csak otthoni, egyéni felhasználásra tettem
közzé.
Nem járulok hozzá, hogy bárki is videóra égesse, bármi módon pénzszerzésre
használja. Különösen tilos online megosztó oldalakra feltölteni.
Kedves Dorina, a filmet nézve először ugyanazt éreztem, amit te is. Bevallom, örült a lelkem. Magamban azt mondtam, íme egy békés, csupa szeretet történet. Persze megérkezett a változás, ami nem vette el a kedvemet, mert ennek ellenére is folyamatosan ott lengedezett a szeretet és jók a színészi alakítások is. De a probléma megoldása elgondolkodtatott. A névjegy ott volt, szerintem a kivezető utat annak kellene megmutatnia. Vajon a rendező a másféle megoldással annak kívánt hangot adni, hogy a társadalom, benne az ilyen esetekre létrejött segítő intézményekkel nem képes gátját állni a hasonló eseteknek? A gyanúmat erősíti, hogy Kim Seong-hwan dokumentumfilmesként akár a valós esetek tapasztalatai miatt választotta ezt a váratlan és drasztikus megoldást. Amennyiben nem korunk társadalomkritikájáról van szó, akkor metafizikai alapokról is tűnődésre késztet, lehet-e, szabad-e ekkora áldozatot hozni a gyengébb védelmében, hiszen minden élet érték. Szóval, lehet még tűnődni rajta. Köszönöm a fordítást és a gondolkodnivalót.
VálaszTörlésKedves Cinke! Való igaz, ez a film gondolkodásra készteti azokat, akik érzékenyek a társadalmi problémákra, szerintem is társadalomkritika a film. A rendező megoldása, amivel megjelenít egy kivezető utat, a "csupa szeretet történet" vége felé, bombaként robban be a tudatunkba. Egyéb más okok mellett - te is utalsz ezekre - valószínűleg egy nagyon erőteljes figyelemfelkeltést is kívánt elérni. Azt hiszem, azoknál, akik megnézik a filmet, ez működik is.
TörlésA fordítást is, és azt is, amire a film késztet bennünket, nagyon szívesen.
Kedves Dorina!
VálaszTörlésMeglepett a film indítása. Először arra gondoltam, hogy a két Korea között alakul ki valami probléma a tudós viselkedése miatt. Szerencsére megállt ez a cselekményszál a sárga rododendron ötletes kicsempészésénél. Illetve ezzel a ritka virággal kezdődött a valódi téma kibontása.
Ez a különleges vadvirág szimbolikusan végigvonul a film cselekményén. Mondhatnám, a kimentett virág szimbolizálja a főszereplő élethelyzetét. Ahogy a selyemhernyó és a lepke a kislány kilátástalan életét.
Elgondolkodtatott a tudós és a családja története. Nem derült ki, hogy miért él egyedül, de finoman sejteti az erdei séta jelenete és a kislányra hagyott füzet bejegyzése. Az ő élettörténete a virágozni már nem tudó rododendron. S azért hozott ilyen „B” tervet, mert tudja ezt. Viszont a selyemlepke sorsa talán ezzel az áldozattal megváltoztatható.
A kislány és a selyemhernyó párhuzam pedig akkor kapott nagyobb fókuszt, amikor az édesanya ki akarta dobni a hernyókat, s a gyerek azt mondja, akkor ő is meghal.
Bár nagyon szép lírai íve van a filmnek, nem kerülhető meg, hogy jelen van a kegyetlenség. Erre utalnak a kislány rajzai, a késsel dobált portré. Ennél a jelenetnél elbizonytalanodtam. Kell ilyesmit tanítani egy gyereknek? De épp ez a jelenet vezetett el a „B” terv értelmezéséig.
A kislány ekkor fogadta bizalmába a férfit és a „B”, titkos terv is azért volt szükséges, hogy a vontatott társadalmi intézkedések helyett azonnal, még időben szülessen megoldás. Különben „elpusztul a selyemlepke”. Egy gyermek egészséges fejlődéséhez minden idő nagyon fontos. Nem lehet évekig elhúzni a problémák megoldását. (Mennyire aktuális ez az üzenet most itthon is.)
Egyébként a film lezárása is ütős. Az utolsó virágmaggránát nem a burjánzó növények közé, hanem a városi beton és üvegrengeteg felé repül.
Még a rododendron jelkép értelméről:
A durva, rideg hegyi környezetben buján virágzó növény csak mesterséges körülmények között tartható életben a sokkal jobb éghajlati adottságok ellenére. Ezt is érdemes továbbgondolni. Annál is inkább, mert a filmzáró képsorok ráerősítenek erre az ellentmondásra.
Szerintem is a kortársaknak szóló üzenet a film. Sokkoló a megoldás az alap problémára, de vannak még mélyebb, finoman árnyalt utalások más témában is, amit ők Koreában biztos jobban értenek. Méltán kapott díjakat.
Köszönöm a precíz fordítást, az alaposságot. Pl. nagyon érdekes volt megtudni, hogyan nevezik a vére hullató fecskefüvet a koreaiak. Gondolom, hogy a koreai nyelvismeret sokat segített az apró részletek finom árnyalásában. A dal szövegét is köszönöm. Ez most a film megértéséhez is fontos kiegészítő.
Kedves Mikaz! Való igaz, ez a film kritikát gyakorol és tükröt tart a társadalomnak arról, hogy mennyire vontatott az intézkedés az ilyen problémák megoldásában azok részéről, akiknek a dolguk pont ez lenne.
VálaszTörlésSzívesen a fordítást, gondolom, azért sem ismert széles körben nálunk a film, mivel kizárólag koreaiból fordítható jelenleg, az elérhető videókhoz nincs semmilyen felirat.
És, ha már botanikába ágyazott a történet, a vérehulló fecskefűről pár szó. A növényt rögtön felismertem, ahogy a filmben megjelent a kislány kezében, mivel gyakran találkoztam vele. A kertünk közelében levő ligetben nagyon sokat találhatott belőle, aki kíváncsi volt rá. A magyar elnevezése is utal arra, hogy a növény szárában levő nedv sötét narancssárga. Ahogy sok, vadon megtalálható "gyomnövény", ez is inkább gyógynövény, a nedve szemölcsök megszüntetésére alkalmas. Korunkban patikák is árulják a növényből készült gyógyhatású készítményeket. Előbbiek miatt nem kellett a névre keresgélnem, viszont érdekes volt megtalálni, hogy miért hívják koreaiul "babakaki, babaürülék" néven. Azt találtam, hogy azért, mert a nedv sárgás színe és szaga őket a kisbaba pelenkájában megjelenő végtermékre emlékezteti.
A vérehulló fecskefűről eszembe jut egy korábbi filmben megjelenő gyakori vadvirág. A film a "Málmoi" (a cím a szótár régies elnevezését jelenti, a fordítása szó szerint: szógyűjtemény), és a számomra kedves pitypangról van szó. Magyarul nagyon sok neve van: gyermekláncfű, pongyola pitypang, kákics, kutyatej, én ennyit tudok még. A kutyatej név utal itt arra, hogy a növény szára fehér színű nedvet tartalmaz. A növény különböző részei ugyancsak hasznosak az egészségre. Koreaiul fonetikusan "mindülle" a neve. Érdekes, hogy miért hívják így. Azért, mert ez a lándzsás levelű növény elsősorban a kapuk és ajtók körül nőtt náluk. A kapu, ajtó neve "mun" a körüli "dülle", ebből formálódott azután "mindülle" névre a sárga virágú növény.