Ez a film 2023 áprilisában került a
koreai mozikba. A popzene kedvelői és a főszereplő rajongói között volt talán a legnépszerűbb, ugyanakkor azt gondolom, másoknak is értékes lehet.
A film az énekes-dalszerző Kevin múltbeli kapcsolataihoz kötődő emberek
történeteit boncolgatja lazán kapcsolódó formában, miközben Kevin egy mélyponton megy keresztül.
A cselekmény középpontjában Kevin áll, de megjelennek a körülötte lévő emberek
történetei is, bemutatva az ő életükben tapasztalt nehéz helyzetekből kilábalás folyamatát.
Véres akciók vagy lélegzetelállító üldözések helyett gyönyörű tájakat valamint szeretetteljes és figyelmes emberek kis történeteit láthatjuk, melyek arra a folyamatra világítanak rá, ahogyan le lehet győzni az életben a mindenki által elszenvedett fájdalmat, majd megtalálni a bátorságot az élet továbbviteléhez.
Érdemes
megemlíteni a film vonalvezetését, mert érdekes. A jelenben játszódó kezdet két fontos
szereplője Kevin és a menedzsere. Utóbbi kisgyermekes édesanya. Az első
(Körömvirág) kis történetben ő az egyik főszereplő, itt megjelenik egy
mellékszereplő, aki a második (Időkapszula) kis történetben már lényeges
szerepet játszik. Ennek a második történetnek szintén a mellékszereplője kerül be
a harmadik (Borsmentás cukorka) történetbe.
A 3 rövid történet mindegyike kerek önmagában is, de az egymásra épülő
történetvezetés kapcsán jutunk csak el minden ismerethez.
A
rendező Cheon Se-hvan (천세환/ Csan Szeván) ezt mondja a filmről:
„Ami értékes, az láthatatlan a szemnek.”
Ebben a filmben a címnek kétféle jelentése van. Először is, azt jelenti,
hogy a szereplők valósága annyira sivár, hogy nem látnak előre.
Másrészt azt is jelenti, hogy az életünkben az igazán értékes dolgok nincsenek
közvetlenül a szemünk előtt.
A
színészi alakítások engem megnyertek, de miután a film a popzenére épül,
három nevet a
zenéhez kapcsolódóan említek meg.
A főszereplőt Han Seung-yoon
(한승윤/ Hán Szüngjun) személyesíti meg,
aki
valóban énekes.
Bár a Szánugot alakító énekes mellékszereplő, de remek kísérője a dalok
előadásában Kevinnek, ezért érdemes látnunk a nevét,
ő Lee Sang-hoon
(이상훈/ I Szángun).
Végül, de nem utolsó sorban, a filmzenét, azaz a 4 elhangzó dalt Lee Sang-jun
(이상준/ I Szándzsun) szerezte.
Egy
dalrészlet a „Sastrió”-ról szól az
Időkapszula részben.
A Hullócsillag / Shooting Star és a Sáfrány /홍화꽃 a Borsmentás cukorka
történetben jelenik meg.
A
filmet a Túl az időn /시간을 넘어서 zárja. (Nekem ez tetszett a legjobban.)
Aki szeretné megnézni, itt
A felirat: itt
A feliratot csak otthoni, egyéni felhasználásra tettem
közzé.
Nem járulok hozzá, hogy bárki is videóra égesse, bármi módon pénzszerzésre
használja. Különösen tilos online megosztó oldalakra feltölteni.
Kedves Dorina!
VálaszTörlésKöszönettel vittem a fordítást, és mivel a film is rendelkezésre állt, meg is néztem.
Először nem igazán tudtam követni, mi mért van, nem értettem mire valóak voltak a történetek.
De mivel mindegyikben megjelent az énekes Kevin, aki 2, 3, 5 évvel korábbi történetek egyik szereplője volt, lassan világossá vált, hogy azok a sztorik valami módon befolyásolták az életét. Az emlékek, a vidéki emberek közvetlensége, a csodálatos táj, és a balesetben elhunyt énekes barát nagymamájának odaadó szeretete, inspirálja évekkel később, hogy a kiégés széléről újra fel tudjon állni.
Az a rész meg is ríkatott, amikor a nagyi, aki már olyan régen nem látta az unokáját, nem veszi észre, hogy Kevin nem az unoka. Persze nem vagyok benne biztos, hogy nem vette észre, csak a gyászát próbálta enyhíteni. Nem tudom.
Gondolatébresztő alkotás, szép emberi érzéseket közvetít.
Ui:A virág mező csodálatos, ha jól láttam Cinnia azaz tortavirág volt ezer számra.
Kedves Lintka! Nagyon szívesen a fordítást.
TörlésNem véletlenül írtam az ismertetőben, hogy "A három rövid történet mindegyike kerek önmagában is, de az egymásra épülő történetvezetés kapcsán jutunk csak el minden ismerethez."
Nekem is megindító volt a 3. történet, aminek a nagyi volt a középpontjában. Az idős néni a demencia valamelyik változatával küzd, ez magyarázza, hogy a vetőkrumpli adósságot számtalanszor követeli, ezért vásárol a már felnőtt unokának nagyobbacska gyerekeknek való kiegészítő oldalkerekes kerékpárt. Ez utóbbi ébreszti rá a bajt már gyanító faluvezetőt is a néni problémájára.
A néni kezdettől fogva Szánugnak, az unokájának gondolja Kevint, de mi nézők is csak a néni faluvezetővel folytatott beszélgetése, meg az annak segítségével történő biciklivásárlást látva jöhetünk erre rá.
A végét pedig úgy értelmezem, hogy Kevin miután megtudja, hogy a barátja meghalt a balesetben, próbálja ezt elmondani a nagymamának. Azonban miután a néni ekkor szólítja őt először Szánugnak a történet során, nem árulja el, hogy ő nem Szánug. A kért dalt el tudja énekelni, hiszen ő és Szánug barátja egy kéttagú együttest alkot. Ez is egy szeretetteljes gesztus, ahogy Kevin a korábbi történetekben is mindig jószándékú emberként jelenik meg. A történet nem terjed ki arra, hogy a néni értesül-e az unokája haláláról. Úgy tűnik, néha vannak esetek, amikor jótétemény a demencia.
Nem gondoltam demenciára, pedig valóban volt jele.
Törlés