Megszólítások

A koreai nyelv egyes megszólításait egy külföldi sokszor félreérti, téblábol az ismeretlenben, ezért sokszor furcsaságok jelennek meg a magyarra fordított feliratokban is. Régebben elég sok, manapság valamivel kevesebb.

A koreai nyelvet tanulva, az eredeti hanggal hallgatott-nézett filmek és sorozatok sok segítséget nyújtottak számomra. Azonban rendre törhettem a fejem,
hogy egy-egy felirat szerint miért szólít meg olyan módon embereket valaki,
ami sehogy sem illik a látottakba.
Egy alkalommal egy fiatalabb szereplő egy színésznőt titulált „Tanárnő!”-nek a felirat szerint. Miért? Nem értettem. Igaz, amit mondott, az „Szaszenyim” (선생님) volt, így törtem a fejemet, a kifejezést még én is csak tanárnő/tanár úr összefüggésben ismertem. Ennek kapcsán kezdtem utánanézni a még nem ismert megszólítási formáknak. Ma már elég jól eligazodom köztük, gondoltam, megosztok pár dolgot azokkal, akiket érdekel.

Előjáróban két dolog.
Az egyik: Koreában történelmileg és még ma is nagy jelentősége van az idősebbek és fiatalabbak közti tiszteleti különbségek nyelvi formáinak.
A másik: a koreai ember mindmáig egy közös család tagjaiként gondol honfitársaira, ez pedig megjelenik a nyelv használatában is. Nagyszerűen fogalmazza meg ezt a Málmoi c. film egyik főszereplője, amikor így beszél
„Azt mondjuk, hazánk, lányunk, családunk, igaz? Nyugaton viszont e helyett hazám, lányom, családom van. Azt mutatja ez, hogy mi mind együtt vagyunk fontosak, megvan bennünk a közösségi szellem maradéktalanul.” Bár napjainkban az utóbbi tartalmi töltete nincs már meg egészen, a nyelv hűen őrzi ennek formáit. Most azonban nem részletezem a bátyám-nővérem és hasonlók témáját {pl. az idős néni „nagymama” (할머니) megszólítását}.

Az egyéb megszólítással kapcsolatos, sajátos helyzetre kívánok csak kitérni.
Mivel eltér a magyar nyelvi használattól, érdekes számunkra, hogy a megszólítások általában nem különböztetik meg a nemeket. Ezen belül két fontos ilyen tiszteleti toldalékot, illetve szócskát kell megemlíteni.
Az egyik a „Nim” (님), a másik a „Ssi” (씨). Előbbi nagyobb tiszteletet fejez ki az utóbbinál. A „Nim” kapcsolódhat névhez vagy foglalkozáshoz, pl. a pedagógusnál, mint a 선생님. A „Ssi” csak névvel együtt használatos, és jelentése: úr, kisasszony, asszony. (Megjegyzendő, hogy egy elvált asszony esetében is az asszony a helyes magyar értelmezés, nem pedig a kisasszony.)

Na, de mi a helyzet a felemlített „Szaszenyim”-mel? Miért tanárnőnek szólították, aki nem is az volt?
Azért, mert nem tudta a fordító, hogy ez a kifejezés általánosabb. Tisztelettel megszólítható vele egy ismeretlen, vagy akinek még nem tudjuk a titulusát, nevét. Az idősebb generációt szokták így megszólítani, a magyar megfelelője „Uram! / Asszonyom!”.

Hallhatjuk gyakran, amikor hasonlóképp szólítják meg „Doktor úr! /Doktornő!”-nek az orvost. Itt azonban, ha jól halljuk, ott van az orvos megjelölés is az elején („Iszá-szaszenyim” /의사 선생님). Ezt az első részt többnyire elnyelik, nem ejtik ki tisztán, esetenként valóban csak „szaszenyim”- et mondanak.

Néha hallhatjuk a „Doktor úr!”, ritkábban „Doktor asszony!”megszólítást úgy is, „Pákszányim” (박사님), ebben az esetben doktorátust szerzett, azaz PhD fokozatú személyről van szó.

Foglalkozáshoz kapcsoltan lehet valaki Ügyvéd úr! /„Bjanhoszányim” (변호사님) és lehet valaki Ügyész úr! /„Kamszányim” (검사님).
Nem folytatom, hisz nagyon hosszú lehetne a sor.

 

Croissant

 

A mozit 2021-ben mutatták be. A rendező azt boncolgatja a történetben, hogyan egyensúlyoznak a fiatalok a társadalom által elvárt karrier és az olyan munka között, amit szívük szerint, lelkesedéssel tudnak csinálni.

A sztori hősei nem igazán találták meg elsőre a kedvük szerinti foglalkozást.
A húszas éveik végén járnak, és az útkeresés persze nem egyszerű.
Mi az, amihez igazán van tehetségük, mi az, amit tényleg szívesen végeznének?
Ez nem egy könnyed téma, de a film nem torkollik se tragédiába, se pedig elnagyolt komédiába.
Emellett, aki szeretné megtudni a croissant minden fortélyát és eddig nem ismert
titkát is, annak kellemes, laza nyáresti szórakozást nyújthat ez a film.

Minél több finomságot osztunk meg egymással, annál boldogabbak leszünk

A rendező: Cho Seong-kyu (조성규/ Cso Szangju)

A két főszereplő:

Nam Bo-ra (남보라/Nám Borá)                                               Szángün

Han Sang-hyuk v. Hyuk (한상혁/ Hán Szánjak)                      Hidzsun

A film: itt

Felirat:innen 

 

Ttok, egy kedvenc koreai étel

A 떡 - ugyan a magyar emberek „ttok"-nak ejtik, valójában annak kiejtése inkább ttak - 
egy koreai ételfajta.
A Hváng Dzsini fordítása közben ismét elém került, bár legelőször akkor találkoztam vele, amikor a koreai nyelvvel még csak ismerkedni kezdtem. Egy feliratban láttam meg, ahol „rizssüti”-nek fordították. Vártam is egy süteményt, de bizony nem az került elő. Azóta is találkozom ilyen fordítással, de már nem mindenhol. (Sajnálatos módon a Google fordítója is rizstortát ad ki magyarul.)
A mostani filmben „gettak” (개떡) formában jelent meg, és egy árpából, hasonló eljárással készült ételt jelentett, ami a szegények túlélési eledele volt. Itt a 개 (ge)
nem kutyára, hanem szegényre, vagy hamisítványra utal.

Miért helytelen minden „ttok” esetében a rizssüti, vagy rizstorta használata?

Azért, mert a „ttok” egy gyűjtőfogalma azoknak az ételeknek, amelyek ebbe a kategóriába tartozó eljárással készülnek.
Így az un. ragacsos rizs (찹쌀 / csábsszál), a főként nem ragacsos rizs
(멥쌀 / mebsszál), valamint más gabonafélék őrleményéből különféle módokon, úgymint párolással, vízben főzéssel, olajban sütéssel, stb. előállított ételeket jelenti.
A „ragacsos rizs” egy rövidszemű, ízletes, magas keményítőtartalmú ázsiai rizsfajta,
a „nem ragacsos rizs” pedig egy nagy amilóztartalmú rizs.

Igaz, hogy sokféle desszert, vagy piacokon árult édes étel készül belőle, de vannak nem süteményszerű „ttok” ételek is.

Nem sorolom fel a különféle desszerteket, de a gömbölyű (gombóc) formájú
경단 (kjandán) egy finom édesség, leginkább rizsgolyócska lehetne a fordítása.
Érdekes desszert a 술떡 (szulttok), ami rizsbor (막걸리/ mággolli) hozzáadásával készül, vagyis rizsboros édesség lehetne magyarul.
Viszont nem édesség a ttokpokki (떡볶이), magyarul leginkább a csípős rizsnudli megnevezés illik rá.
Ugyancsak sós étel a 떡국 (ttokgug). Ez egy leves, amiben laposra szeletelt formájú ttok van. Ez nekem leginkább a rizsgaluska leves megnevezést juttatja eszembe.

Mindezekről még eszembe jut a 만두 (mándu), amit szinte mindenki gombócnak fordít,
a Google is, pedig ez nem az. Bár szokták gőzöléssel is megfőzni, egyáltalán nem gőzgombóc. Leginkább a mi töltött derelyénkre hasonlít, abban is, hogy tésztája búzalisztből készül.
Minthogy ezt szinte mindenki ismeri, és frappáns magyar kifejezés nemigen van rá,
azt gondolom, a mándu kifejezéssel kellene illetni, éppúgy ahogy meghonosodott a kimcsi és a rámen megnevezés is.

Habár magyarul is fellelhető ma már ezeknek az ételeknek a mibenléte, esetenként még a receptje is, mindaz, amit leírtam egy vélemény; olyan valakié, aki némi rálátással meg tud ismerkedni az ételnevek mögött rejlő tartalommal is.