Csetlő-botló léptek

A nyelvtanulás hullámhegyek és hullámvölgyek sorozata, ezt el kell fogadnia mindenkinek, aki tényleg meg akar tanulni egy idegen nyelvet.
Az egyszer fent, máskor lent, bizony nálam is így volt, sokszor ingadoztam a siker és a kudarc között.
Egyik nap örömködtem, hogy ezt a szót is értem, azt a kifejezést is sikerült megfejtenem.
Máskor meg elkeseredtem – ezt én sosem fogom megérteni, hiszen nem vagyok képes a hallott kifejezést lefordítani.
Hogy a bánatba kell leírni „csogájo”? Hiába próbálom az egyik meg a másik
„o” betűvel, nem jön ki semmi értelmes. Lehet, hogy „csohájo”, csak a kiejtéskor másként hallom? Ebben az esetben azt jelenti: jó. Vagy éppen „csógájo”, azaz megyek.
Na, nem, erre én nem vagyok képes.
Persze, azért képes voltam, akkor is, ha a koreai nyelv - véleményem szerint - legnehezebb része egy koreai gyors, vagy csak kicsit lassított beszédének megértése.
A fenti példában szereplő „o” hang megkülönböztetése ma sem könnyű számomra egy először hallott szóban, viszont a már kicsivel több tudással könnyebben megbirkózom az ismeretlen kifejezéssel, mert a szövegkörnyezet kisegít.
Két „o” hang van a hángülben, egy ilyen: ㅗ , a másik írásjel meg ilyen: ㅓ.
Az első hangzása eléggé hasonlít a mi magyar „o” magánhangzónkhoz,
a második átmenet a mi „o” hangunk és az „a” hangunk között. Persze nem kell azért kitörjön a magyar ember nyelve, a koreai beszédben többnyire nagyon hasonlóan ejtik.
Viszont ezért nehéz megkülönböztetni.
Végül álljon itt az „egyszer fent, máskor lent" magyar szólásnak megfelelő koreai:
고생 끝에 낙이 온다. Szó szerinti fordításban: A szenvedés (nehézség) végével jön a javulás (jó / öröm).
A mondás szellemiségét, úgy tűnik, elég komolyan veszik, ha hinni lehet a filmekben megjelenítetteknek. Az egyikben egy idősebb szereplő így kommentálja valaki betegségét: Ha már eleget szenvedett, jobban lesz.