2018. január 2., kedd

Miért éppen koreai?

Miért éppen koreai? - kérdezte szinte mindenki, aki valahogy megtudta, hogy ezt a nyelvet tanulom. Kezdetben szinte senkinek nem mondtam el a környezetemből, mivel ilyen és ehhez hasonló reakciókra  számítottam.
Apránként azért ki-kiderült ez-irányú foglalatosságom.
Aztán amikor mondtam, hogy azért fogtam bele, mert nagyon érdekes, engem igazán szórakoztat, rögtön jött a következő kérdés: Mi a célod vele?
Semmi különleges - feleltem a kérdezők legnagyobb megrökönyödésére. Bizonyára valami olyasmit vártak, hogy majd tolmácsolni akarok, esetleg műfordítani, netán valamelyik koreai cégnél dolgozni, hovatovább, talán Szöulban.

Miután ecseteltem, hogy csupán kedvtelésből, szimplán a nyelv iránt érdeklődve, saját tempómat előtérbe helyezve, mintegy a nyelvvel és magammal játszadozva tanulok, többen arra voltak kíváncsiak, hogy vajon észak-koreaiul, vagy dél-koreaiul tanulok-e.
Amikor először hallottam a kérdést, majdnem felnevettem, de azért ez a fajta kíváncsiskodás sem nélkülöz minden alapot.
Így a válaszom valami ilyesmi volt: a kettéosztott ország lakói, természetesen, megértik egymást, hiszen a nyelv azonos.
Mégis van különbség, mivel Námhán (Dél-Korea a koreai köznyelvben) nagyon sok angol szót épített be a beszélt nyelvbe, természetesen a saját kiejtésének megfelelően, főként azoknál a fogalmaknál, amelyek korábban nem voltak ismertek (pl. a karácsony így hangzik: kriszümászü). Mégis, feltehetően az általánosan tanított angol nyelv okán, más angol szavakat is átültettek.
Pukhán (Észak-Korea köznyelvi neve), ami folytatja a "remete-királyság"-ot, ez persze teljességgel kizárt, különösen, hogy az USA a fő ellenség. Azt mondják más nemzetek koreai nyelvet tanító hozzáértői, hogy tisztábban maradt meg ezért az eredeti koreai itt, annak ellenére, hogy északon meg egyes orosz szavak kerültek be a nyelvbe. Talán, nem kell magyarázni, hogy miért.

Miután már sokadszor ismételtem el ezeket a dolgokat, magam is gondolkodóba estem, vajon hogyan is kezdődött ez a "szerelem" nálam?
Az indíttatás nagyon hasonló volt, mint szinte mindenkinél, aki elindult ezen az úton. Ezt persze csak később fedeztem fel. Nevezetesen, hogy megjelentek Magyarországon is a koreai filmek és sorozatok, valamint a K-pop. A koreai hullám utóbbi része engem nem igazán tud elcsábítani, persze vannak dalok, amik kivételek.
Amikor a magyar TV is elkezdte a sorozataikat sugározni, én is nézni kezdtem a "Korona hercege" címűt, de az eposz vége előtt külföldre mentem. A történet tetszett, érdekes volt, ezért amikor hazajöttem, meg akartam nézni a még nem látott részeket, és keresésükre indultam a világhálón. Ennek kapcsán egyszer csak elém került a koreai ábc, a hángül. Nagyon érdekesnek tűnt, és arra gondoltam, vajon képes lennék-e ezt megtanulni. Nem volt nehéz.
Innentől már nem volt megállás, elindultam az úton, amin most is haladok. Autodidaktaként, elsősorban a neten található anyagokból és könyvből tanulok. Hála a nyelvtanulásban elől járók áldozatos munkájának, magyarul is van jó tananyag.
Nekem kevés lehetőségem volt eddig koreaiakkal beszélgetni, ezért leginkább a koreai szinkronos filmek segítenek nagyon sokat. Mostanára már addig jutottam, hogy olyan filmeknél, ami az átlagnál jobban megragadja a figyelmemet, nekiveselkedem a felirat fordításának, elsődlegesen a koreai szinkron alapján.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése