2018. március 30., péntek

Ugye nem rokon a magyar nyelv a koreaival?

A címben feltett kérdés, persze, költői. Semmilyen kutatás sem mutatott ki rokonságot a két nyelv között.
Mindazonáltal nekem az volt az egyik nagy meglepetés, amikor egy filmben meghallottam azt, hogy "apa" és valóban egy apáról volt szó.
Ez a szó szinte teljesen úgy hangzik, mint magyarul, és az édesapát (ez koreaiul így hangzik: ábodzsi) becézve szólítják így meg.
Ugye, mi sem azt mondjuk mindig, hogy "Édesapa!"? Ha nem visszük túlzásba a becézést, úgy szólítjuk meg az egyik szülőnket, hogy "Apa!"

Ezután már vadásztam olyan szavakra, amelyek hasonlóan hangzanak, mint a mi azonos jelentésű szavunk. Példának lássuk a "bosszú" szavunkat, ami koreaiul "bokszu"-nak hangzik.
És van sok-sok szó, amit mindkét nyelv egy másik idegen nyelvből olvasztott be a saját szókincsébe. Ezek mindkét nyelvben nagyon hasonlóan hangzanak, a legtöbb ilyen szó az informatikával kapcsolatos angol kifejezések közül kerül ki, de vannak mások is. Példa az utóbbira a "lencse" szavunk, ami szláv eredetű. Koreaiul azt mondják "lenczükong", a növényt lencsebabnak hívják, ezért van a végén a "kong".

A koreai nyelvet nálam hitelesebben ismerőtől hallottam azt, amit én is megfigyeltem a tanulásom során, nevezetesen, hogy sokban hasonlít a nyelvtana és egyes kifejezésmódok használata a mi anyanyelvünkhöz. Zárójelben: a koreai nyelv, természetesen, nagyon-nagyon más.

Az egyik példa a hasonlóságra az, hogy mindkét nyelv gyakran használja a tagadó alakot, valójában állítás kifejezésére.
"Nem vagy éhes?" -  kérdezzük, amikor az iránt érdeklődünk valakitől, hogy éhes-e.
"Nem vagy te buta." - mondjuk, ha pont azt akarjuk kifejezni, hogy az illető értelmes.
"Nem teszed le!" - kiáltunk rá valakire, ha szeretnénk, hogy tegye a helyére azt dolgot, ami nála van.
Pontosan ennyire gyakori a koreaiban is a tagadó alak használata.

A másik példa a koreai udvariassági szintek esete. A koreai nyelv elég sok ilyen szintet használ, az igék és melléknevek ragozása szintenként más. Erről beszélgetve, mindig megkérdezték, hogy ez mit jelent, mutassam be példával. Magyarul képesek vagyunk arra, hogy ezt érzékeltessük, az általam ismert más európai nyelvekkel ezt nem tudom kifejezni, e nyelvek sajátossága miatt. És akkor lássuk a példát.
Több udvariassági szint létezik, most a leggyakoribb négyet mutatom be egy felszólító mondaton keresztül. A mondat leülésre invitál.
1. un. "bánmál (fél nyelv)"-ben:           "ándzsá"                 Ülj le!
2. bizalmas, udvarias:                         "ándzsüszejó"        Foglalj helyet! Foglaljon helyet, kérem!
3. hivatalos, bizalmas:                        "ándzsárá"              Ülj le, kérlek! Üljön le, kérem!
4. hivatalos, udvarias:                         "ándzsüsipsjó"       Szíveskedjék helyet foglalni!


저기 창문 옆에 빈 자리가 있네요. 가서 앉으세요. Az ablak mellett van egy üres hely, menjen és foglaljon helyet kérem!
괜찮아요. 저는 다음 정류장에서 내려요. Köszönöm, nem. A következő megállónál leszállok.
 


 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése