2018. november 12., hétfő

Gjongdzsu


A film egy olyan szerelem történetét követi nyomon, amely szomorúságok idején születik.
Csve Hjan pekingi professzor visszatér Dél-Koreába, hogy lerója tiszteletét egy régi barátja temetésén.
A szertartás után azonban nem indul rögtön vissza,
fogva tartják a szülőföld emlékei. Gjongdzsuba megy, a barátaival ott töltött régi nap benyomásait követve.
Látogatása során több különös dologgal kerül szembe, és az ott eltöltött idő alatt megismerkedik a régi teaház új tulajdonosával, aki örvénylő érzelmeket indít el a férfi szívében.

Gjongdzsu város a Koreai félsziget délkeleti részén található, és Dél-Korea egyik legrégebb óta fennálló települése.
Már Silla idején létezett, ekkor Güm-szong (
금성Arany város) volt a neve. Fennállásának több mint másfélezer éve alatt többször váltották a nevét, Güm-szong mellett nevezték Te-gjongnak, Tong-gjongnak, mielőtt Gjongdzsu lett belőle.
Előbbiek okán nagyon sok „nemzeti kincs”-e van, és sok buddhista temploma. Ezek közül az egyik leghíresebb a világörökség részét is képező Pulgugszá buddhista kolostor. A templom nevének jelentése: Buddha országának temploma (Pul-gug-szá)
A Gjongdzsu környéki nagy kiterjedésű nemzeti park szépségei és a teaültetvények ugyancsak híresek. Erről sem feledkezik meg a film. Fontos szerepet játszik a tea, különösen a „sárga tea”, a ”hvángtsá” (
황차), ami a tealevelek sárga színéről kapta a nevét.

A filmet 2014-ben mutatták be, a tavalyi „Koreai Filmfesztivál” során vetítették, de csak angol felirattal.
Talán van, aki szeretné megnézni magyarul.


Ha látni is szeretnéd: itt
 
Feliratot, ha kéri valaki, küldök az Ázsiai Feliratok privát üzenetében,
esetleg e-mailben. 

3 megjegyzés:

  1. Köszönöm szépen.:)

    VálaszTörlés
  2. Kedves Dorina!


    Köszönöm a magyar feliratot. Nemrég kezdtem el megnézni szép sorban a Koreai Filmhét / Filmfesztivál filmjei közül azokat, amiket annak idején nem láttam a vetítéseken. Így jutottam el ehhez a filmhez, ami 2017 őszén, a 10. Koreai Filmfesztivál programján szerepelt.

    Őszinte leszek, nem állt össze bennem a végére a kép, ráadásul a két és fél órát túl hosszúnak találtam. Volt azért, ami tetszett. Például az a lézengős hangulat, amit a film főhőse élt át.

    A kínai szálon amúgy nem csodálkozom, utánanéztem egy kicsit a rendezőnek. Zhang Lü a kínai Jilin tartományban született, koreai nemzetiségű (3. generációs). Cinke "Úticél - Korea" nevű blogjában ír erről a 3. Koreának nevezett tartományról, ami egykor Mandzsúria része volt. Itt a link, hátha érdekel: https://uticelkorea.blog.hu/2017/06/06/a_harmadik_korea

    VálaszTörlés