Amikor lassan megy a fordítás...

Mindig akkor jut eszembe, hogy egy kicsit ki kell ugranom a fordításból és írni valamiről, amikor a felirat lassan születik meg. Most sem megy gördülékenyen az aktuális felirat magyarítása, mert csak a koreai beszédre támaszkodhatok biztonsággal, a megtalált angol felirat nagyon hiányos, sok elhangzott mondat nincs is lefordítva, a meglevők sem igazán adják vissza a film hangulatát. Ez egy vígjátékot teljesen meg tud ölni,
a nézőnek így fogalma sincs, hogy mi a vicces az egészben.

A mostani filmből egy jelenet. A legfiatalabb detektív, de a többiek is szeretnék megőrizni a nyomozáshoz a sült csirke üzletet. Próbálják a tulajdonost meggyőzni.
A győzködés hevében az ifjú nyomozó majdnem kimondja, hogy ő rendőr. A többiek fojtják bele a szót. A rendőr koreai jelentése "kjoncsár", ebből odáig jut, hogy "kjoncs".
A tulajdonos találgat: "kjon... kjon", mire a csoport egyik férfi tagja és az egyetlen nő egyhangúan rávágják, hogy "hjondzse". Mi ketten "hjondzse" vagyunk. Ez testvéreket jelent, de fivéreket.
Az angol fordítás testvérekként fordítja, így elvész a humor.
Nem lövöm le a jelenet további poénjait, és azt sem írom le, hogy én hogyan oldottam meg a "rend... rend" elejű közlést. Majd megtudja, aki kivárja a feliratot és megnézi
a filmet.

Így most nagyon lassan haladok, mivel azokat a mondatokat, amiket nem értek meg elsőre, jó néhányszor meg kell hallgatnom.
Ilyenkor jön elő az asszociáció a könnyen magyarított film felirataimmal (nyilván vágyakozás a rövidebb út után). Most a Gjongdzsu c. film jutott eszembe, és az utolsó jelenetek egyike. Erről nem írtam semmit, pedig érdekes. Vajon rájött-e valaki, hogy miért nem tudja a nevetését visszafojtani a főszereplő Csve Hjan a jelenetben?
A rendező persze meghagyta a nézőnek a találgatást. Én azt gondolom, azért volt mókás Csve Hjan számára a helyzet, mert a megjelent teaház tulajdonos (a régi,
a jelenet 7 évvel korábbra megy vissza) pontosan úgy néz ki, mint a falra festett képen a nő.