Nem ez volt a terv...

A terv valóban nem ez volt.
Azt hittem, hogy hamarabb elkészülök a "Spéci feladat"-tal, úgy tűnik azonban, hogy ez nekem is "spéci feladat" volt.
Most már valóban hamarosan fel tudom tölteni, az utolsó ellenőrzések folynak.

Szerencsémre, Biri beszerzett nekem egy jó időzítést. Ezután a már a kész feliratot egy jobb időzítéshez illeszthettem, így további napokra volt szükség még.
Nem bánom, mert nem volt hiábavaló. Közben hibát is javítottam, a feliratnak csak a javára vált  a módosítás, azt hiszem.
Nagyon köszönöm Biri segítségét.

Fordítás közben, amikor a dunai hajó-szerencsétlenség történt, az jutott eszembe, hogy nem lenne ildomos egy ilyen blogban, mint az enyém, közeli időpontban feltenni egy vígjátékot.

Talán a sors hozta, hogy valóban csak most érett meg a közzétételhez megfelelő minőség.
Nagyjából eltelik a 49 nap, amit a buddhizmus és a keleti társadalmak egy része ma is tiszteletben tart. Ez a szemlélet azt mondja, hogy a halál után még 49 napig az élők között van az eltávozott ember lelke. Ezt követően vesz végleg búcsút az élők világától.
Ez a gondolatkör elég sokszor megjelenik a koreai filmekben, sorozatokban, valószínű tehát, hogy sokan így tartják.
Zárójeles gondolat: a Budapesti Koreai Kulturális Központ is a 49 napot jelölte meg a csendes, visszafogott működés időszakának.