Koreai, de honnan tudom?

Nemrégiben elolvastam egy olyan magyar lány írását, aki nagyon jól tud koreaiul, ösztöndíjas is volt Dél-Koreában.
Arról is írt, hogy a nyelvtanulás egyes fázisaiban mik történtek vele, illetve milyen érzései voltak akkoriban. Érdekes volt számomra, már csak azért is, mert olvasás közben újra és újra felkiáltottam, nahát, velem is így volt, velem is pont ez történt,
én is így éreztem, stb.

A cikkben elmeséli a szerző, hogy a nyelvtanulása kezdetén igyekezett koreaiakat megszólítani, illetve milyen helyzetek adódtak ebből.
Feltételezem, nem csak ő és én éltük meg a nyelvtanulásnak ezt a fázisát, viszont erről eszembe jutott egy igazán aranyos történet, amit még nem osztottam meg azokkal, akiknek volt kedve elolvasni a posztjaimat. Most elmondom.

Az Oktogon környékén kissé elbambultam, és a kis földalattihoz nem ott mentem le, ahová szándékom volt, hanem az ellenkező irány lejárójába.
Leérve, láttam, hogy egy ázsiai kinézetű, nagyon kedves fiatal párnak magyaráz egy idősebb férfi alkalmazott, németül. A pár nagyon figyelt, de láthatóan egy árva szót sem értett az egészből.
Végül a magyarázó férfi is belátta, hogy ezzel semmire sem megy, ezért egy "cetrum" szó kíséretében az ellenkező irányba mutatott.
Ez célba ért, megértették. Én pedig azt gondoltam, ezek a fiatalok csakis koreaiak lehetnek.

Miből? Ismereteim szerint angolul tudnak leginkább, németül nagyon kevesen. A koreai nyelvbe pedig az angol áttranszponálásával bekerült a "cento/센터" központ jelentésű szó (az eredeti koreai szó "csungáng"/중앙).
Így tehát, megérthették, hogy a központ az ellenkező irányban van.
Miután én már korrigáltam a tévedésemet, és kijöttem, meggyőződhettem róla, hogy tényleg koraiak, mert mögöttem meghallottam a koreai beszédet.

Amikor a közelembe értek, megkérdeztem az anyanyelvükön, hogy koreaiak-e?
A kezdő nyelvtanuló még bátor és merész.
Kaptam is egy kedves és meglepett szóáradatot rögtön, amiből keveset értettem meg, különösen, hogy nagyon gyors volt. Azt azonban jól értettem, hogy megkérdezték, ugyan honnan tudom.
Az első gondolatom ez volt: Ha én ezt most el tudnám pontosan magyarázni!
Ma már el tudnám, akkor csupán annyit voltam képes kinyögni, hogy "csak úgy saját magamtól".
Azután kedvesen elbúcsúztunk egymástól.