 |
| 비와 당신의 이야기 |
Idén áprilisban mutatták be ezt a kedves, megható mozit.
Ahogy többször elhangzik a filmben is, az angol cím is sugallja, a várakozásról
szól,
de megjeleníti az ifjúság útkeresését, az élet örömeit és bánatait is.
Három idősík váltakozik, mintegy mozaikszerűen derül fény a történetre.
Mint
egy puzzle-ban, csak a végére, az utolsó darabka beillesztésével lesz teljes a
kép. Ez a filmben csak a fekete snitt után következik be.
Az első időszak 2011, a filmbeli jelen.
A második a főszereplők húszas éveinek
kora, 2003.
A harmadik pedig a gyermekkor, amikor elemi iskolába jártak, a gyerekek
iskolakezdése és 12 éves kora között, feltehetően az utolsó évek egyikében.
A rendező: Jo Jin-mo (조진모)
kiejtése: Cso Dzsinmo
A főszereplők:
Janho: Kang Ha-neul (강하늘) kiejtése: Káng
Hánül
Szohi: Chun Woo-hee (천우희)
kiejtése: Csan Uhi
A filmet két hete elhunyt barátom emlékének ajánlom.
A film itt
esetleg e-mailben.
Kedves Dorina, köszönöm a fordítást. Hibátlan és nyilvánvalóan hiteles szöveged nagyban hozzájárult a film befogadásához. Azoknak ajánlom a film megnézését, akik kíváncsiak a koreai mainstreamből kilépni képes koreaiak életére, akiknek van erejük más utat választani abban a reményben, hogy a választott út ha nem is könnyű, csodák érkezhetnek benne.
VálaszTörlésKedves Cinke, nagyon szívesen.
TörlésHa már a fordítás minőségéről is írtál, elárulok egy műhelytitkot. Erről még nem írtam, mert nem akartam spoilerezni. Talán itt nincs annyira szem előtt, ezért most leírom:
Amikor először megnéztem a filmet, úgy éreztem úgy fejeződik be, hogy reménytelen a találkozás.
A fordítás során viszont változott kicsit a véleményem.
Egyrészt attól, amit Szohi mond kevéssel a vége előtt:
"Gyerekkoromban azt hittem, akkor esik az eső, amikor elfárad az ég. Egy kis időre együtt lehetünk ilyenkor, ezt mondtam. Ez a gyerekes gondolatom nem változott."
Azután elindul, lehet Szöul felé. A parkban még mindig várakozik Janho, és megjelenik egy bekanyarodónak tűnő autó fénye.
A jelenetnek itt vége, következik egy fekete snitt.
Ezek miatt azt gondoltam, hogy - mint elég sok koreai filmben - résnyire nyitva hagyja a rendező a történetet. Rábízza a nézőre, hogy milyen befejezése van a filmnek.