Különleges tenor hangok és a "bel canto" 1. rész

 „A lírai hőstenor” c. film végéből tudjuk, hogy valóban megtörtént egy nagyszerű énekessel a tragédia, elvesztette rendkívüli hangját.
A valóságban is Be Dzse Cshal a neve a tenoristának.
Az 1969-ben, Teguban született énekest nem véletlenül nevezik a filmben második Mario del Monacónak. Az elődnek is különleges tenor hangja volt,
ezt a hangszínt nevezi a zeneirodalom lírai hőstenornak, ilyen hanggal éneklik
a legszebben a „bel canto” operaszerepeket a tenorok.

Be Dzse Cshalnak maradtak hangfelvételei teljes képességének idejéből,
de természetszerűen, ezek nem könnyen fellelhetőek, ezért öröm,
hogy a filmben néhányat hallhatunk, még ha esetenként csak részleteket is.

A film ugyan 2014-es, de az egyik koreai Tv-adó 2018 utolsó napjaiban levetítette. A film ismételt megjelenése kapcsán készítettek vele egy 2 részes interjút is, az „Életmesterek” (인생고수) műsorsorozatban.
Az életmester olyan ember, aki kudarc esetén sem bukik végleg el, elfogadja a kihívást, erőt merít belőle és új lehetőséget teremtve lép tovább.

Az interjú videóján a felirat: A világ elismeri a legjobb tenoristákat.

Be Dzse Cshal sok mindenről beszél a műsorban. Talán a legérdekesebbek a következők voltak.

Gyerekként nem gondolt énekesi pályára, de szeretett dalolni és akkor volt
a legboldogabb, ha énekelt, ezt mondja.
Az első zenei versenyén hazájában vett részt. A Hánjáng Egyetem ének-zene fakultásának negyedik éves hallgatója volt ekkor. El is nyerte a Tongá Ilbo által hirdetett megmérettetésen a fődíjat, első lett.

A katonaságnál a légierő egyik bázisára helyezték át egy könnyebb betegség miatt, itt a repülőgépmotorok tesztelése volt a feladata.

A felirat: Csatázott-e a hangja a repülőgéppel?

És ahogy a helyzetet a műsor grafikusa képzeli:

A katonaság után visszatért az egyetemre.

Életének következő állomása a milánói Verdi Konzervatórium.
Nem voltak könnyű évek, mivel az ázsiai válság miatt a szülők egy idő után
nem tudták anyagilag támogatni. A nyári szünetet végig idegenvezetéssel töltötte, így próbálva megkeresni a megélhetéshez szükséges pénzt.
A turizmussal foglalkozó cégek azonban csődbe mentek, és egy vasat sem kapott a munkájáért.
Ezután minden lehető versenyen elindult, be is gyűjtötte a díjakat.
Ezek közül a „Placido Domingo” díjra a legbüszkébb, mivel Domingo ekkor személyesen is gratulált neki és kiemelte a tehetségét.
A versenyeknek azonban fontos szerepe volt azért is, mert mint mondja,
képes volt fenntartani magát a díjakból úgy 2 éven át.

A rajzoló ezt így látja:

△△ VERSENY Be Dzse Cshal megnehezedő élete külföldi tanulása idején

A fiatalember, aki ekkor már csakis az énekesi pályára készül, egyszerű családból származik. A képen bekarikázva apja, anyja, ő maga.

Koreai feleségét, aki ugyancsak Milánóban tanul, ott ismeri meg.

A felirat: Találkozás a sors által neki szánt feleséggel

Operaszínpadon a Tosca főszerepével debütál 1998-ban, Magyarországon. Ugyancsak ezzel a Puccini operával mutatkozik be hazájában 2000-ben.

A filmben is nagy hangsúlyt kapott „A trubadúr”-t 2003-ban mutatták be Japánban. Mint mondja, fordulópont volt az életében egy világhírű szopránnal állni a színpadon, ezt követően sorban kapta a főszerepeket.

Az operabeli anyja Fiorenza Cossotto volt

(Fiorenza Cossotto már nem fiatal ekkor, 1935-ben született, jelenleg is él.)

A történetéről szóló film kapcsán elmondja, hogy Ju Dzsi The (유지태),
a főszerepet játszó színész, azért is tudott nagyszerűen alakítani egy énekest, mert tanult 1 évig énekelni. Igaz, említi meg, az ő énekhangja közelebb van
a basszushoz, mint a tenorhoz.

Elhangzik még, hogy február 13-án jutott túl egy újabb hangszalag-műtéten,
most gyógyul.

Továbblépve a közel 2 órás műsorban elhangzottaktól, érdekelt, hogy vajon
ki énekelte fel a filmben elhangzott tenor szólamokat. Kiderült, hogy három helyen nem Be Dzse Cshal hangja szerepel, nyilván nem volt megfelelő minőségű hangfelvétel. A filmszereplőnek Csang Száng Hjag (정상혁) kölcsönözte a hangját, aki ma már a Puszáni Operaház tenoristája.
Találtam egy videót, ahol a diák Csang Száng Hjag tanárát, Be Dzse Cshalt
kérte fel mesterének Verdi Macbethjének Macduff áriájához.
(Gyermekeim mind megölték, szerencsétlen anyjukkal együtt. Tigris karmaiban hagytam őket…)
Az ária fellelhető Domingóval a Youtube-on. (Domingo - Macduff)

Egy kis részlet a diák-tanár videóból:

 

Dióhéjban, ami nem hangzott el Be Dzse Cshal életrajzából:

·        A Hánjáng Egyetem ének-zene tagozatán végzett 1994-ben.

·        1998 -ban diplomázott a milánói Verdi Konzervatóriumban

·        A németországi Saarbrücken Állami Színházának (Saarländische Staatstheater) szólistája 1998-tól.

·        Főszerepeket játszik Európa, az Egyesül Államok és Japán színpadain.
Azt mondják róla, 100 évben egyszer születik ilyen hang Ázsiában.

·        2005-ben pajzsmirigyrákkal műtik, emiatt elveszti a hangját.

·        2008-ben tér vissza a színpadra, de a hangja gyengesége miatt
operaelőadásban már nem szerepelhet.

·        2018-ban:
a Hánjáng Egyetem ének-zene tanszékének adjunktusa,
a Mjangdzsi Egyetem vendég professzora,
a japán Voice Faktory énekese,
A "Szent Mennyei Fény"református templom (높은뜻광성교회) diakónusa

Tovább olvasom. 2. rész