2025.
december 31-én mutatták be Dél-Koreában a filmet, ezt követően 37 nappal
már
meghaladta az 1 milliót a nézők száma, augusztusig pedig közel másfél millióan
nézték meg.
Ez, a koreai sajtó szerint, a valláson túlmutató humanizmus bemutatásának
köszönhető, de a keresztény közösségek un. szájpropagandája is hajtóerőként
szolgált.
Azt is taglalják, hogy kb. 1 milliárd won (kb. 220 millió Ft), nagyon alacsony
gyártási költségvetéssel készült el a film. (Összevetésképpen: egyes
magyar filmek gyártási költségvetése meghaladta az 1 milliárd, illetve a több
milliárd forintot.)
A mozi un. fedezeti pontja 700-750 ezer nézőszámnak felel meg. Az elért
eredményt olyan teljesítménynek értékelik, mintha egy magas költségvetésű,
kasszasikerre számító alkotás átlépné a 10 milliós nézettséget.
A film egy megtörtént észak-koreai esetet dolgoz fel, amikor a diktatúra pénzhiányos szorultságában, végső lehetőségként egy európai civilszervezethez fordul. Azonban
a segély elnyerésének az a feltétele, hogy építsenek két protestáns templomot Phenjanban, és tartsanak a Nemzetközi Keresztény Szövetség ellenőrző bizottságának közvetlen felügyeletével un. ébredési gyűlést.
Kim Hyung-hyup (김형협)
rendező ezt mondja a filmről: „Eleve
nem vallásos filmnek terveztem. Azt gondoltam, ha az emberek megmentésének
jelentésére összpontosítok, akkor az, vallástól függetlenül, mindenkit megszólíthat.
Hozzátette, sokan mondják, hogy a kezdet komikusan alakul, de a végén
váratlanul kitörnek még a könnyek is.”
Nagyon egyetértek a rendező által mondottakkal, és azzal is, hogy a film eleje sokszor
nevetésre késztető volt. Komédiába illő az a próbálkozás, ahogy megjelenik a
film elején egy kevéssé ismert zenekar átalakítása a kívánalomnak megfelelően,
de „forradalmian”. Különösen érzékletes volt ez a hiányzó férfi énekes
kiválasztása során.
Véleményem szerint, a remek színészi alakításokon túl, az sem elhanyagolható
erénye a filmnek, hogy a zenei betétek kiválóak, remek a zenekar és nagyszerűek
az énekesek is.
Magam, nem ismerve a keresztény dalokat, élveztem azok
fülbemászó melódiáját.
Azt gondolom, ha valaki a szöveg ismerete nélkül
hallgatja őket, az előbbi okból különösen elmerülhet bennük. Az meg igazán mesteri
volt, ahogy a zenekar képes volt az egyik keresztény éneket – kívánságra
„harcosan, háborús sebességgel és forradalmian” – előadni.
Egyszóval számomra a
film értékét jelentősen megemelte a zenei teljesítmény.
Érdemes szólni még a film végén megjelenő dalról. A „Way Maker” (címe angolul a legismertebb) keresztény ének a záróképek alatt jelenik meg, kísérve a stáblistát is.
A dalszerző Sinaca (teljes nevén Osinachi Okoro) nigériai gospel énekesnő.
A 2015 decemberében kiadott dal azóta bejárta a világot, mint utóbb megtudtam, Magyarországon is előadják.
A legfontosabb szereplők a stáblistából:
Park Si-hoo (박시후/ Pák Sihu)………………...Pák Gjoszun őrnagy
Jeong Jin-woon (정진운/ Csan Dzsinun)……….Kim Teszán kapitány
Tae Hang-ho (태항호/ Te Hángo)……………...Kim Szancsal karmester
Han Jung-wan (한정완/ Hán csanván)…………Ri Mánszu gitáros
Moon Kyung-min (오철호/ Mun Gjanmin..........Ó Csaró gitáros
Shin Han-gyeol (신한결/ Sin Hángjal)………....Ri Csanhi hegedűs
Nam Tae-hoon (남태훈/ Nám Teun)…………...Kim Csánszu basszusgitáros
Jang Ji-geon (장지건/ Csáng Dzsigan)………..Váng Gilcso dobos
Kang Seung-wan (강승완/ Káng Szünván)……Csve Csancsal billentyűs
Go Hye-jin (고혜진/ Go Hjedzsin)……….……Ri Szurim énekesnő
Choi Seon-ja (최선자/ Csve Szandzsá)………..Jáng Szandzsá énekesnő
Seo Dong-won (서동원/ Sza Dongvan)……….Be Gugszan harmonikás
Aki látni szeretné: Itt
A felirat: Innen
A feliratot csak otthoni, egyéni felhasználásra tettem
közzé.
Nem járulok hozzá, hogy bárki is videóra égesse, bármi módon pénzszerzésre
használja. Különösen tilos online megosztó oldalakra feltölteni.
Szervusz Dorina! Nagy meglepetés számomra, hogy elérhető nagy kedvencem utolsó filmje, ráadásul a te feliratoddal, amit nagyon köszönök. Ha ezt a klubban elmesélem...
VálaszTörlésKedves Lintka! Nagyon szívesen a feliratot. Tetszik a "Ha ezt a klubban elmesélem..." idézet. Egyébként meséld is el a klubban, kérlek.
TörlésA film különböző gondolatokat ébresztett bennem.Az egyik, hogy a diktatórikus rendszerek közös jellemzője a rettegés, elsősorban fenntartóinak rettegése. Ebből egyenesen következik a gyanakvás, mert ebben mindegyik zseniális: felismerni azokat, akik így vagy úgy, de önállóan vagy a diktátortól és társaitól akárcsak kis mértékben is eltérően gondolkodnak. Természetesen a rettegés pillanatokon belül kiterjed mindenkire. Aztán persze következik a másképp gondolkodók és a rettegő szerint a hatalmára törők likvidálása. Mivel a kiindulópont azonos, a módszer ezért olyan kísértetiesen hasonló a világ bármelyik pontján. Nem valamiféle titkos kézikönyvből tanulják, hanem a saját félelmük ugyanaz, s lesz ugyanolyan a folytatás is. Manapság már a legtöbb ilyen társadalomban kifinomultabbak az eszközök, nem lőfegyvert használnak, mert a mai világban elég a karaktergyilkosság, a félreállítás, az egzisztencia szétrombolása is. Az egyik kivétel Észak-Korea, ahol még egészen pőrén láthatók a diktatúra jellemzői.Természetesen mindennek a létrejöttéhez kellenek a megtéveszthető emberek is. Ilyenekből minden társadalomban sokan vannak. Mire az ő szemük is kinyílik, már késő.
VálaszTörlésA másik gondolat, amiről feltétlenül érdemes szót ejteni, hogy bármilyen meglepő, a keresztényüldözés egyáltalán nem a múlt: a jelenben sok esetben a más vallások, gyakran az iszlám hatására, ill. a marxista alapokon álló ateizmus nyomán történik. Az érdeklődők számára idemásolom azt a linket, amelyben az észak-koreai mellett beszámolnak a kínai állami keresztényüldözésről. Kínából jó ideje mi itt a nyugati világban az erőszakmentes terjeszkedést látjuk, ám ott, mint kiderül, a kommunizmus, korábbról jól ismert elemei is jelen vannak.
https://www.crossingbordersnk.org/blog/a-fake-revival-with-real-impact-the-true-story-behind-the-movie-choir-of-god/2026/1/26
Végül a harmadik gondolatom közvetlenül a filmre vonatkozik. Érdekes a film felépítése, s nemcsak azért, mert a kezdeti, szinte vígjátékba hajló cselekmény fokozatosan vált át drámába, hanem mert azt igyekszik bemutatni, hogyan lesz egy látszatból a történet végére mélyen átélt valóság. Hogy a történet mennyiben követi a valóságos eseményeket, s mennyiben erősítette fel a forgatókönyvíró és a rendező, azt nem tudom. Nyilván van benne némi túlzás. Abban egészen biztos vagyok, hogy amennyiben a valóság tükörképe, az őrnagyot nem vittél el a havas tájba: kinyrták helyben, nem fáradtak a szállítással.
Köszönöm szépen a remek feliratot!
Kedves Cinke! Nagyon egyetértek a film által felébresztett gondolataiddal.
VálaszTörlésIgen, a diktatúrák (és az autokráciák) nem titkos könyvből okosodva jönnek létre, hanem az azonos mozgatórugók következtében. Nem könnyű elkerülni a létrejöttüket, és nehéz visszaszorítani őket. Ez, mostani világunkat látva, kissé félelmetes.
A keresztényüldözés sem csak a Római Birodalomban, az i.sz. első három században, valamint Észak-Koreában volt (a filmbeli történet Kim Dzsong Il idején játszódik, arról nem esik szó, hogy az igazán megtörtént eset mikorra tehető), korunkban is létezik diktatúrákban (pl. Kina). Elolvastam a Crossing Burders filmmel kapcsolatos jegyzetét, érdekes volt.
Az pedig világjelenség volt, és ma is az, hogy vallási alapon feszülnek egymásnak rendszerek; vallási fanatikusok vívnak harcot az általuk ellenségnek tartottakkal, lásd a sok helyen megjelenő iszlám terrorizmust.
Jelenleg 8 milliárdan lakjuk a Földet, belátható időn belül inkább többen leszünk, mint kevesbben. Erre gondolva, nem igazán tudom, toleránsabbak leszünk egymással? Jó lenne, ha megtörténne, de...
A filmmel kapcsolatos utolsó gondolathoz. Én is azt gondolom, hogy a létrehozók a történet feldolgozásakor - mint jelzik is a film elején - nem tökéletes tükörképet alkottak, csupán tükörképet vetítettek elénk. Az őrnagy halálának mikéntje lehetett olyan, ahogy te - mint írod - biztos vagy benne. Viszont lehetett az is, hogy további kínzásként szinte végigrugadlják egy hideg havas tájon, a fogolynak nem hagyva kétséget a végkimenetelről. Azután ráhagyva a természetre a holttest eltakarítását, hogy ne legyen gond még az eltemetésére se. Ugye, milyen kegyetlen ez? Persze, csak egy eszmefuttatás.
A feliratot nagyon szívesen.
Most jutott eszembe! A film két főszereplője közül Jung Jin-woon 정진운 (Csan Dzsinun) egy másik általam magyarított filmben is szerepelt. Mégpedig a film számomra legkedveltebb karakterét, Be Gjuhjagot játszotta a "Lepattanó labda/ Rebound" -ban. 2023. december 31-én jelent meg a film és a felirat itt a blogban.
VálaszTörlésKedves Dorina!
VálaszTörlésBár a téma komoly és fájdalmas, mégis kellemes kikapcsolódás volt. A zenei betétek, a színészek kiváló alakítása és a humorral is átszőtt meseszövés oldották, illetve fel is szabadították a kezdettől érzékelt kilátástalanságot.
Nem folynék bele az autokrácia és a keresztényüldözés témájába, de az sejthető volt, hogy egy ilyen rendezvény után mi vár a szereplőkre. Ezt ők maguk is jól tudták. Felemelő és hatásos volt a hitük ereje. Ennek ellenére a tisztek "megtérése" mégsem lehetett előzmény nélküli. Pák Gjoszun őrnagy esetében a konkrét okot is láthattuk, Kim Teszáné viszont érthető folyamat. Művész, akinek a diktatúra gúzsba kötötte a lelkét, viszont a tiszta művészet még hit nélkül is megérinthette a szabadság érzésével.
Értem a rendező szándékát, amikor azt mondja, hogy eleve nem vallásos filmnek tervezte. A film valóban túlmutat a vallásüldözés témáján, sőt a diktatúra sajátosságaink értelmezésén is.
Lényeg, hogy megértsük, hogyan válhatunk szabad és emberséges emberré itt a „megpróbáltatások földjén”.
Köszönöm, hogy megnézhettem és külön köszönöm a dalok fordítását is!
Kedves Mikaz! Nagyon tetszett, amit a filmről írtál. Különösen egyetértek ezzel: A film valóban túlmutat a vallásüldözés témáján, sőt a diktatúra sajátosságaink értelmezésén is.
TörlésLényeg, hogy megértsük, hogyan válhatunk szabad és emberséges emberré itt a „megpróbáltatások földjén”.
Nagyon szívesen mindent.
Kedves Mikaz!
TörlésÚgy tűnik van még, ami apránként eszembe jut. Egy érdekesség, amiről a koreai sajtóban olvastam. Arról, hogy Pák őrnagy filmbeli neve is jelképes. Ha megfordítjuk a Gjoszun (교순) név két tagját, abból "Szungjo" (순교) lesz, ennek a szónak pedig "vértanú" a jelentése.
Kedves Dorina!
VálaszTörlésEz valóban érdekes. Micsoda élmény lehetett Neked ezzel szembesülni, aki ismered a karakterek jelentőségét és jelentését. S igen, ez kifejező jelentés. Ismét egy kultúrmorzsa, amivel jó találkozni!