Ön koreai? Vagy nem is ezt kérdeztem?

Korábban már írtam arról, hogy a koreai nyelv tanulása során milyen mókás helyzetbe keveredtem.
Ilyen több is volt, arról nem is beszélve, hogy kevésbé vicces, de nagyon sok kedves történetet éltem meg ezt a nyelvet gyakorolgatva.
Az első találkozások idején még nagyon-nagyon keveset tudtam, bizony a koreai nyelvi készségem igen csak gyenge lábakon állt.
Életem második koreai személyével Rómában futottam össze.
Húsvét hétfője, és nem szikrázó napsütés, hanem felhős ég. A barátaimmal a Colosseum közelében sétálgattunk, még több mint félóra volt hátra az amfiteátrumi belépési időnkig.
Cseperegni kezdett az eső, ezért megcéloztunk egy vendéglőt, ami valami átmenet volt a trattoria és a kávéház között. Barátaim megálltak a kinti ponyva alatt, én bementem megnézni, hogy esetleg van-e hely. Esetleg nem volt, sőt.
Az előtérben levő bárpult teljesen foglalt, az asztaloknál sincs hely, az L alakú helységben sodródott a tömeg, a felszolgálók - olasz mértékkel mérve - rohangáltak.
Megálltam a bárpult és a bejárat között, hogy kivárjam a hömpölygést, hogy vissza tudjak jutni a kijáratig.
Eközben valaki meglökött, kis híja volt, hogy nem egy másik ember ölében kötöttem ki.
Nálam az elnézés kérése leggyorsabban a "pardon" (pardonnez moi) szóval megy, itthon is, külföldön különösen. Addig jutottam, hogy "par...", amikor felém fordult egy jóvágású keleti fiatalember egy "excuse me"-vel. Őhozzá ütődtem.
Annyira udvariasan mondta, hogy azt gondoltam, csakis koreai lehet. Tehát megkérdeztem, hogy koreai-e. Ez fonetikusan és nagyon udvariasan úgy hangzik: Hángug szárám imnikká?
Én azonban kérdő hangsúllyal azt mondtam: Hángug szárám imnida.
Ő alaposan megnézett, majd váltott rögtön angolra, és megkérdezte, hogy beszélek-e angolul. Mondtam, hogy nem. (Ez igaz, kicsit olvasok és írok e nyelven, de nem beszélem.)
Ezután megkérdezte franciául, hogy beszélem-e a nyelvet. Mondtam igen. Azután tisztáztuk, hogy nem vagyok francia, hanem magyar. Ő rám csodálkozott, amit így utólag nagyon is megértek.
Egy kissé furcsa nő, aki Rómában rossz koreaival, majd franciául válaszolva azt mondja, hogy magyar? Hogy biztos legyen benne, angolul is rákérdezett: Hungarian? Mondtam, hogy igen - pár szót azért képes vagyok angolul is elgagyogni.
Egyébként valóban koreai volt, ezt, úgy a csodálkozása közben beszúrta a beszédébe.

El kell mondjam, eltartott egy kis ideig, mire rájöttem, hogy mi is volt a kérdésem hibája, és ezután már nem csodálkoztam, hogy annyira megnézett. Ugyan kérdő hangsúllyal, de azt sikerült mondanom, hogy én vagyok koreai. Ennek ellenére, nyilván egy cseppet sem néztem ki annak.

És akkor egy kis magyarázat.
A koreai nyelvben nincs az igéknek személyragja. Azt, hogy az állítmány milyen alanyra vonatkozik, más módszerrel fejezi ki ez a nyelv. A "Hángug szárám imnida" jelentheti azt is, hogy "ő/ők koreai(ak)",  jelentheti azt is "én/mi koreai vagyok(unk)" Mindig a szituáció és a szövegkörnyezet dönti el. Ebben az esetben azt jelenthette: Koreai vagyok. Általában a pontosság kedvéért azonban hozzáteszik: Én koreai vagyok (Csonün hángug szárám imnidá.)

És a tanulság: azóta soha nem felejtek el odafigyelni arra, hogy a kérdő ragot használjam a kijelentő helyett a legmagasabb udvariassági szinten.

Ahogy én fordítok...

Azt gondolom, hogy a magyar feliratokat keresők elsősorban a feliratokra összpontosítanak, és a legkevésbé sem arra kíváncsiak, hogyan születnek meg ezek. Ezért eddig eszembe sem jutott, hogy arról posztoljak, mit jelent ez nekem, illetve hogyan is jönnek létre a magyarításaim.

Mondom, eddig. A legutóbbi felirattal azonban elég rendesen elmolyoltam.
A "Házassági jóslat" magyar címet kapott film egy olyan területre vitt, ami ezidáig nem érdekelt különösebben. Ez nevezetesen a kínai asztrológia és annak Csoszon-kori felhasználása.
 
Aki már elolvasott egy-két dolgot ezen a blogon, talán nem lepődik meg azon, hogy én elsődlegesen a koreai szinkron alapján fordítok. Azonban, ha nem értem tisztán amit mondanak, segítségül hívom az angol feliratot. A magyar szövegem soha nem szó szerinti fordítás, igyekszem magyaros fordulatokat és kifejezéseket használni.
Koreai nyelvű filmhez koreai felirat igazán ritkán fordul elő. Viszont koreai szinkronból fordítani lassabban megy, mint amikor valaki írásból fordít. Ezért csak olyan filmbe fogok bele, ami tetszett felirat nélkül is, így van türelmem foglalkozni vele. Kárpótol a több időért az, hogy általában teljesen kibontakozik előttem a filmek mondandója.
Zárójelben: Amikor angolból fordított magyar felirattal nézek valamilyen koreai alkotást, nagyon jó érzékelni azt a jelenséget, hogy "Nahát, nem is azt mondja!".
Ez azért jó, mert - a képen megjelenő történés segítségével - örömmel fedezhetem fel: képes voltam megérteni és jobban értelmezni a koreai szót.

Visszatérve a "Házassági jóslat"-hoz, többet azért kellett foglalkoznom ennek a magyarításával, mert a témakör koreai kifejezéseinek értelmezéséhez nagyon sok dolognak kellett utánanéznem. És persze, koreaiul kellett keresgélnem ahhoz, hogy valamelyest megismerjem a kínai asztrológiát és annak Csoszon-kori felhasználását. Talán nem tévedtem sokat a fordításnál.

A keresgélés során rá kellett jönnöm, hogy a koreai emberek egy része a mai napig is elég nagy jelentőséget tulajdonít a "születési sors"-nak, nagyon sokan manapság is elemeztetnek házastársi  összeillést, illetve az újszülöttek "négy pillére" által meghatározott sorsot értelmeztetik.
Az állatövek szerint meghatározott évek:

1. Patkány éve     2. Bivaly éve      3. Tigris éve       4. Nyúl éve      5. Sárkány éve    6. Kígyó éve
7. Ló éve    8. Kecske éve     9. Majom éve     10. Kakas éve     11. Kutya éve     12. Disznó éve

Házassági jóslat

ELŐZETES:    

A film a 18. század közepére viszi a nézőt, pontosabban 1753-ban játszódik. A történet a kínai asztrológia csoszoni felhasználását boncolgatja. Ez a mozi arról a hiedelemről szól, hogy a születési idő mindent meghatároz, és minden jelenségnek ez a kiinduló pontja. A bonyodalmak pedig a születési sorsok jó- és rosszhiszemű felhasználásából, hovatovább meghamisításából adódnak.
A film nincs híján az izgalomnak, habár az elején túlsúlyban vannak a vígjátéki elemek.

Pár szó arról, hogy mi igaz a történetírás szerint, és mi nem.
Jongdzso király valóságos személy volt, a Csoszon-dinasztia leghosszabb életű (1694-1776) és legtovább uralkodó (1724-1776) királyaként.
Valóban volt egy Jongbin rangú ágyasa, akinek született  fia, Szado koronaherceg. Azonban a filmbeli herceg nem létezett, mert 1753-ban a királynak nem volt olyan korú fia, aki a filmben szerepel. Összesen két fia volt, az első herceg 1728-ban meghalt, Szado herceg 1735-ben született.
Jongdzso királynak sok lánya született, ezért létezett 8. lány, közülük többnek nem ismeri a történelem a nevét.
Létezett a Csoszon-korban Királyi Csillagvizsgáló Hivatal, valóban tudósok tevékenykedtek ott. Az intézmény nemcsak asztrológiával foglalkozott. Felelősek voltak a matematikáért, a földrajzért, a csillagászatért és a vízórákért. Az utóbbit ne értsük félre, nem a vízmennyiséget mérték ezek az órák, hanem az időt. Az érdekes felépítésű szerkezet a víz áthaladásának ideje alapján működött.

Aki még nem unta el, olvassa tovább. A filmbeli fogalmak megértéséhez néhány szó.
A 'szádzsu' (사주) azt jelenti, hogy négy oszlop/pillér, és a születési sorsot határozta meg. A négy oszlop: a születési idő éve, hónapja, napja és órája.
A 'páldzsá' (팔자) nyolc karaktert jelent. Az előbbi négy oszlop minden tagjához járul még egy alkotóelem, így pontosabban meghatározható az előbb említett idő.
Például a hercegnő születési éve 'dzsongszá' (정사), ami a "vörös kígyó éve"-t jelenti, és jelen esetben (az állatöv szerinti évek 60 évenként ismétlődnek) a Gergely-naptár szerint 1737-ben volt. 
A filmben többször hallhatjuk a 'szádzsu-páldzsá' szót, a születési sorsot/születési szerencsét értik alatta.
A 'kungháb' (궁합), ami a film címe, házastársi összeillést, vagy házassági harmóniát jelent. A házasulandók születési idejének összevetésével végzik az értékelést.


Ha látni is szeretnéd: itt

Feliratot, ha kéri valaki, küldök az Ázsiai Feliratok privát üzenetében,
esetleg e-mailben.