Gjongdzsu

A film egy olyan szerelem történetét követi nyomon, amely szomorúságok idején születik.
Csve Hjan pekingi professzor visszatér Dél-Koreába, hogy lerója tiszteletét egy régi barátja temetésén.
A szertartás után azonban nem indul rögtön vissza, fogva tartják a szülőföld emlékei. Gjongdzsuba megy, a barátaival ott töltött régi nap benyomásait követve.
Látogatása során több különös dologgal kerül szembe, és az ott eltöltött idő alatt megismerkedik a régi teaház új tulajdonosával, aki örvénylő érzelmeket indít el a férfi szívében.

Gjongdzsu város a Koreai félsziget délkeleti részén található, és Dél-Korea egyik legrégebb óta fennálló települése.
Már Silla idején létezett, ekkor Güm-szong (금성Arany város) volt a neve. Fennállásának több mint másfélezer éve alatt többször váltották a nevét, Güm-szong mellett nevezték Te-gjongnak, Tong-gjongnak, mielőtt Gjongdzsu lett belőle.
Előbbiek okán nagyon sok „nemzeti kincs”-e van, és sok buddhista temploma. Ezek közül az egyik leghíresebb a világörökség részét is képező Pulgugszá buddhista kolostor. A templom nevének jelentése: Buddha országának temploma (Pul-gug-szá)
A Gjongdzsu környéki nagy kiterjedésű nemzeti park szépségei és a teaültetvények ugyancsak híresek. Erről sem feledkezik meg a film. Fontos szerepet játszik a tea, különösen a „sárga tea”, a ”hvángtsá” (황차), ami a tealevelek sárga színéről kapta a nevét.

A filmet 2014-ben mutatták be, a tavalyi „Koreai Filmfesztivál” során vetítették, de csak angol felirattal.

Talán van, aki szeretné megnézni magyarul.

Ha látni is szeretnéd: itt

 

Feliratot, ha kéri valaki, küldök az Ázsiai Feliratok privát üzenetében,
esetleg e-mailben. 

Csupán ez az én világom

A film a "Rainman/Esőember" című maradandó értékű amerikai filmhez hasonlóan, és mégis másként dolgozza fel az autizmust. Aki látta a Dustin Hoffman által megszemélyesített autista fivért, bizonyára emlékszik a mozira.
A koreai filmben három főszereplő szenzációs alakítását láthatjuk.

A két méltán híres színészről
윤여정 Youn Yuh-jung /kiejtése: Jun Jadzsan/ az anya szerepében
이병헌 Lee Byung-hun /kiejtése: I Bjanhan/ az idősebb fiú szerepében
tudjuk, hogy szinte bármit el tudnak játszani.

박정민 Park Jung-min /kiejtése: Pák Dzsammin/, az autista Dzsinte megformálója azonban, számomra, nagyon kellemes meglepetés volt. Nagyszerűnek találtam.
Valamelyik koreai cikkben azt olvastam, hogy nagyon lelkiismeretesen készült a figura eljátszására, 6 hónapon keresztül tanulmányozta egy intézetben az autisták viselkedésformáját, emellett zongoraleckéket vett, hogy valósághű legyen a zongoránál a kéztartása.

A filmbeli Dzsinte egy "savant szindrómás" autista fiú, aki a szindrómának megfelelően, zseniális zongorista.
A "savant szindróma" egy eddig nem ismert koreai szó volt számomra.
A szó: 서번트 (kiejtése: szabantü) és a francia "savant" (kiejtése: szávan') koreai nyelvre átültetett formája. A "savant szindróma", ami egy formája az autizmusnak, a francia szó jelentéséből kapta a megnevezést. Azt jelenti: tudós, vagy valamilyen dolognak a szakértője.
Az autizmusnál ebbe a csoportba tartozó emberek valamilyen területen, jellemzően művészetben, zseniálisak. Zenei területen leggyakrabban zongoristák kapják a betegségük egyéb jellemzői mellé ezt a talentumot.
A dél-koreai orvostudomány az autizmust 3 alfajra osztja: első fokú, másodfokú, és harmadfokú autizmusra. A "savant szindrómás" autista a harmadfokú csoportba tartozik.
A filmben Dzsinte betegségét néha így is nevezik.
A fordításban igyekszem kerülni ezeket a szakszavakat, főként az érthetőség kedvéért.

Talán van, aki kedvet kapott a filmhez.


Ha látni is szeretnéd: itt

Feliratot, ha kéri valaki, küldök az Ázsiai Feliratok privát üzenetében,
esetleg e-mailben. 

Csupán ez az én világom...

Kata58 kedvéért készítettem az alábbi mappát a film zenéjéből.
Ajánlom neki, és mindazoknak, akiket érdekel, szeretettel.

FILMZENE