Sztárok és sorsok

Jeon Yeong-seon (전영선) 1953-ban született, gyermekszínészként először
5 éves korában mutatkozott be, ő volt az első igazi gyereksztár Dél-Koreában.
A koreai közönség, minden filmjénél Okhi-ként emlegette később. Aki még emlékszik rá, annak az „Anyám és a vendég” c. film kapcsán jut eszébe.
Ahogy az gyakorta előfordul, felnőttként nem volt igazán sikeres, a 70-es évek végéig játszott dél-koreai filmekben. A 80-as évek elején kivándorolt az Egyesült Államokba, 1983-tól nincs róla hír Dél-Koreában. Egy felnőttkori fényképet találtam, ez az alábbi:

 

 

Kim Jin-kyu (1922-1998), a koreai film első fénykora idején, a hatvanas évektől kezdődően nagyon népszerű, sokat foglalkoztatott színész volt.

A másik két művész, Choi Eun-hee (1926-2018) és Shin Sang-ok (1926-2006)
élete maga is film lehetne.

Shin rendező a mai Észak-Korea területén, az Észak-Hámkjong tartománybeli Csongdzsinben (청진) született, a középiskolát követően Japánba költözött,
1945 után Dél-Koreában élt, kezdetben festőművészettel foglalkozott.
1948-ban kezdte meg rendezői pályafutását.

Choi színésznő Gjongdzsu (경주) szülötte. 1947-től játszik filmekben,
a hatvanas, és hetvenes évek egyik legnépszerűbb csillaga volt.
Pályája kezdetén a koreai háború kapcsolta össze Északkal.
Utolsó interjújában beszélt arról is, hogy Szöulban maradt 1950 júniusában, az események következtében csatlakozott Észak Korea Belügyminisztériumához.
„Napközben játszottam, éjszaka gondolkodtam” – mondta.
A visszavonuló hadsereggel egészen a Phenjantól északkeletre fekvő Szuncson (순천) városig ment, azután megszökött.

A színésznő és a rendező élete az ötvenes évek elejétől fonódott össze.
1953-ban összeházasodtak, aztán 1976-ban elváltak Oh Su-mi (오수미) színésznő miatt, aki akkor már Shin Sang-ok második gyermekét várta.

1978 januárjában Hongkongból elrabolták Choi színésznőt Kim Dzsong Il parancsára. Az elvált férj próbálta megkeresni a színésznőt, ennek során, 1978 júliusában őt is elrabolta Észak-Korea.
A volt házaspár arra kényszerült, hogy ott készítsenek filmeket.
1983-ban újra összeházasodtak.
1986-ban Bécsben tartózkodtak mindketten, innen sikerült megszökniük,
az Egyesült Államok nagykövetségétől kértek segítséget, majd emigráltak az USA-ba.
Choi Eun-hee 1999-ben térhetett vissza Dél-Koreába, Shin Sang-ok 2000-ben.

A Fehérfejű hegy

A 2019 decemberében bemutatott mozi, mivel katasztrófafilm, teljes fikció.
Ezt rögtön az elején jelzi is egy felirat, a történetet 2021 novemberének közepére helyezték.
Az érzelmi mondanivaló azonban nagyon is valós. Úgy gondolom, a film tartalma mutatja, hogy a dél-koreai emberek hogyan vélekednek az Amerikai Egyesült Államokról és
az észak-koreai nemzettársakról.
Nem utolsósorban, a Pektu-hegyről és Észak-Korea nukleáris kísérleteinek esetleges következményeiről előbukkanó nyugtalanító gondolatok nyomán jöhetett létre a sztori.
Egy pár szó a Pektu-hegyről itt

Nagyszerű színészek kapták a főszerepeket, különösen jó volt látni Lee Byung-hun
és Ha Jung-woo alakítását.

A főszereplők:
Lee Byung-hun (이병헌) Ri Dzsunpjon észak-koreai kettős kém,
Ha Jung-woo (하정우) Cso Incsán dél-koreai tűzszerész százados,
Ma Dong-Seok (마동석) Káng Bonne professzor,
Jeon Hye-jin (전혜진) Csan Jukjan, a Kékház vezető titkára,
Bae Suzy (배수지) Csve Dzsijan, Cso Incsán felesége.
 

Forgatókönyv: Lee Hae-jun (이해준/ I Hedzsun)

A filmet rendezte: Kim Byung-seo (김병서/ Kim Bjansza)
 

A filmben utalások fordulnak elő korábbi sikeres sorozatokra, amiknek a címe nem biztos, hogy mindenkinek ismert. Említik a "Nagy Dzsángüm"-öt, ami nálunk
"A palota ékköve" címen futott a magyar TV-ben.
A másik a "Dámo" (다모), ami egy sikeres 2003-ban vetített sorozat volt, az angol átirat szerint, "Damo"-ként emlékezhet rá, aki látta. A sorozat nem kapott érdemi
címet, feltehetően, nem tudták megfelelően értelmezni a koreait.
A sorozat esetében egy késő Csoszon korban létezett női foglalkozást takar a cím.
A "dámo" rendőrnő volt, akinek a nyomozás során képbe kerülő nőkkel kellett a kapcsolatot megteremteni, mivel férfiak ezt nem tehették meg a konfuciánus elvek miatt. Emlékezetem szerint a címszerepet Ha Ji-won játszotta.

Ebben a mostani filmben, az izgalmak mellett sok komikum is helyet kapott. Ajánlom mindazoknak, akik ezek után kedvet kaptak.

 

Ha látni is akarod:  itt

 

Feliratot, ha kéri valaki, küldök az Ázsiai Feliratok privát üzenetében,
esetleg e-mailben. 

 

Pektu-hegy

Szokás szerint, filmfelirat készítésekor mindig találkozom olyan új dolgokkal, amik felkeltik a kíváncsiságomat. Így volt ez most is.
Kíváncsi lettem a Pektuszán (lefordítva: Fehérfejű hegy) földrajzi-földtani helyzetére, főként arra, vajon tényleg képes-e korunkban is vulkáni tevékenységre. Annál is inkább, mivel több esetben láttam leírva, hogy a koreaiak szentként tisztelt hegye kialudt vulkán.

Biztos vagyok benne, sokan tudják, hogy a Pektu-hegy Észak-Korea és Kína határán fekszik. A hegység kiterjedése nagyobb Kínában, a kisebb rész van Észak-Koreában.
Azt már tudtam róla, hogy a hegy tetején egy mély tó található. A neve Csondzsi (천지), aminek a jelentése: mennyei tó.
Alább egy különleges téli kép, ami a fotós megjegyzése szerint, 2018. december utolsó napján készült.

 

Nos, kutakodásom során kiderült, hogy a tűzhányóról a 10. századtól a 20. századig minden évszázadban több kirobbanást is feljegyeztek. A Wikipedia szerint az utolsó kitörés 1925-ben volt.

Egy leírás szerint: "Szedzsong király uralkodásának második éve (1420) ötödik hónapjában a Mennyei-tó felforrósodott és pirossá vált... körülötte mindent fekete levegő terített be."

Nos, a hegy nem kialudt, hanem alvó vulkán. Azt feltételezik, hogy komoly vulkánkitörés nem lesz, mivel egy régi nagy kirobbanás (időpontját a 10. század végére becsülik) hatására a hegy csúcsa beomlott és egy un. kaldera, valamint benne egy tó keletkezett. A kaldera tó a Csondzsi.
A vulkáni magma a kaldera gyűrűk alatt, 2500 méter mélyen aktív.
A Pektu-hegy egy nyugalomban levő, alvó vulkán (휴화산).
A kitörésekre vonatkozó hipotézist alátámasztja a tapasztalat is, az utolsó kirobbanások nem voltak túl erősek.

Ugyanakkor érzékelhetőek 2003-tól vulkáni földrengések, amik némileg erősödtek
2005 óta. Azt gondolják, ha vulkáni földrengés történne, az nem természeti okokból, hanem Észak-Korea robbantási kísérleteinek a hatásaként keletkezne.

Lássuk, mi is az a kaldera.
A kaldera egy behorpadás, egy hatalmas lyuk, amit a tűzhányó kirobbanása és önmagába roskadása hoz létre. A magmakamra fölötti kőzetek koncentrikus, a magmakamra alakját nagyjából követő repedések mentén beroskadnak. 

A Pektuszán kalderája 5 km átmérőjű, 850 m mély, a felső részén kialakult tóval (Csondzsi), amelynek kerülete 14 km, legmélyebb pontja 384 m.

Ha már belefogtam, hogy írjak arról, amit a Pektu-hegyről tudok, kicsit még továbblépek.
Említettem az elején, hogy a koreaiak szentként tisztelték a félsziget legmagasabb pontját, a Pektu-hegyet. Egyes források úgy tartják, hogy a hegy kapcsolódik a koreai nép eredetmondájához, a Tangun legendához.
A szöuli tankönyvekben szereplő legenda szerint az "ég istene" leküldte fiát a földi világba, hogy tegyen rendet az emberek között. Az isteni fiú eközben összetalálkozott egy tigrissel és egy nősténymedvével, akik emberré akartak válni. Egy sötét barlangba küldte őket, ahol száz napig csak gyógyfüveket és fokhagymát ehettek. A tigris feladta célját, de a medve egy szépséges lánnyá változott. Az isteni fiú és a lány nászából született Tangun, aki megalapította az első koreai királyságot, Kó-Csoszont
i.e. 2333-ban.
A Pektu-hegy kiemelt fontosságú a dél-koreai himnuszban is. Szabad fordításban az első két sor így hangzik:
Áldja meg az egek ura hazánkat végtelen sokáig tartó élettel,
míg a Keleti-tenger ki nem szárad, míg a Pektu-hegy el nem kopik.