A víznyelő kifejezés találó.
A lehulló csapadék ugyanis a benne levő nyílásokhoz folyik, amik elnyelik és
továbbítják azt az alsóbb rétegekbe.
A nyelőszáj jellemzően egy kisebb vagy nagyobb, azaz néhány 10, vagy néhány 100
méter átmérőjű töbör, vagyis negatív karsztforma (technikailag egy bemélyedés)
alján alakul ki, amiben néha kisebb vízmosás is fut. A problémát az jelenti,
hogy alatta gyakran üreg vagy barlang alakul ki.
A víznyelő a természetben előforduló karsztjelenség egyik fajtája. A jelenség akkor jön létre, ha a talajfelszín alatti karsztkőzet (mészkő v. dolomit) az esővíz hatására meggyengül és a kőzet repedésein át bejutó és leszivárgó víz kisebb-nagyobb barlangokat váj. Ha a meggyengült kőzet felszíni rétege a ránehezedő terhelés hatására beomlik, meglepően szabályos akár több száz átmérőjű víznyelő is létrejöhet. Bár a víznyelő keletkezése a természetben nem ritka jelenség, az emberi tevékenység is felgyorsíthatja létrejöttüket.
A vízzáró kőzeteknél a víz jelentős része elfolyik a felszínen. Ha ez a víz fedetlen karsztos területre érkezik, ott a kőzet repedéseit tágítva jut le a nyugalmi karsztvízszintig, és úgy áramlik tovább valamelyik, a vízrendszert megcsapoló forrás felé. A kétfajta kőzet határán különösen gyakoriak a víznyelők. Ezzel együtt víznyelők kialakulhatnak nyílt karsztos területek belsejében is.
A Balaton-felvidéki Nemzeti Park ezt írja róla:
„A jogszabályi meghatározás alapján a víznyelő az állandó vagy időszakos
felszíni vízfolyás karsztba történő elnyelődési helye.
A víznyelő általában kisebb bemélyedés egy negatív karsztforma alján.
Maga a víznyelő gyakran nem is látható, elzárhatja a behordott anyag, főleg
akkor, ha a bejutó vízmennyiség kevesebb lesz a vízgyűjtőterület vagy a
csapadék csökkenése miatt. A nyelő „újraéledhet” az ismét csapadékosabbá váló éghajlat hatására.”
2010-ben Guatemalában
az Agatha hurrikán komoly árvizeket okozott, több tucat ember meghalt. Az
áradások Guatemala városában is pusztítottak, ritka jelenséget idézve elő.
Egy útkereszteződés és egy háromemeletes épület eltűnt egy éppen megnyíló,
hatvan méter mély víznyelőben.
Valószínűleg ebben az esetben az elmaradott csatornarendszer is hozzájárult a katasztrófához, ugyanis a kutak a karsztkőzetben kialakult mesterséges víztározóból elszívják a vizet ezzel csökkentve bennük a nyomást, ennek hatására pedig megnő a beomlás veszélye.
A „Köpönyeg.hu” így folytatja a jelenség leírását:
A víznyelők mindig is az életünk részei voltak, idehaza is többel lehet
találkozni.
Az, hogy felkapjuk a fejünket, ha meghalljuk a víznyelő kifejezést, leginkább azért
van, mert ezek a “lyukak” hajlamosak a semmiből is előbukkanni, és akár egész
házakat is elnyelni.
A közelmúltban Mexikóban nyílt meg egy hatalmas víznyelő, mely a közeli házat szép lassan, akkurátusan kezdte elnyelni, és ez ellen nem is lehetett tenni semmit. De nem jártak jobban Törökországban sem, ahol mintegy 600 víznyelő nyílt meg gyors egymásutánban, vagy Horvátországban, ahol egy földrengés következtében tátották ki a szájukat a víznyelők tömegei.
Jogosan adódik a kérdés, hogy vajon itthon is számíthatunk-e hasonló
jelenségekre, hisz eső bőven hullik itt is, és karsztos területekben sincs
hiány.
Azonban megnyugodhatunk, mert a szakemberek szerint hazánkban nem alakultak ki
olyan léptékű üregek vagy barlangok, melyek képesek lennének ekkora víznyelőket
nyitni. A nagyobb barlangjaink teteje pedig elég vastag ahhoz, hogy ez a lehetőség ne
merüljön fel.
