2022. október 18., kedd

A vízcseppek festője

  


Megnéztem az idei filmhéten a "Vízcseppeket festő férfi" (물방울을 그리는 남자 /
The Man Who Paints Water Drops) c. dokumentumfilmet.
A film online nem érhető el, és többnyire csak fesztiválokon vetítik.
Ezért azt gondoltam, írok a művészről, akinek életét a fia - beszélgetés és képek kapcsán - mutatja be a film társrendezőjeként. [Rendezők: a művész fiatalabb fia,
Oan Kim (
김오안) és Brigitte Bouillot]
Talán van, akit érdekel ez a különleges absztrakt művész. Engem elvarázsoltak a képei.

Kim Csáng Jal (김창열/ KimTschang-yeul) koreai származású, 45 évig Franciaországban alkotó absztrakt festőművész vízcseppes képei a világ számos múzeumában megtalálhatóak.
Sok kiállítása volt főként a távol-keleti térségben, meg persze Párizsban, ahol az első önálló kiállítása 1973-ban nyílt meg.
Képei magas áron keltek el az aukciókon.
2016-ban, családjával megbeszélve, Csedzsu-szigetnek adományozta 200 festményét,
a terület létrehozott a műveknek egy múzeumot, amely a festőművész nevét viseli.
Munkássága hosszú évtizedekig tartott, az ecsetet nem tette le 2019-ig.

A filmben így fogalmaz:
„A víz arra való, hogy eltöröljön minden fájdalmas emléket és félelmet.
A vízcseppeket az eltűnteknek szentelem, rekviem értük a túlélők bánatának enyhítésére.
Ha nem lett volna háború, virágokat, tájakat, aktokat festenék.”

A művész a Dél-Pjangán tartománybeli Mengszán megyében (평안남도 맹산군) született egy kis faluban, a terület ma Észak-Koreához tartozik.
Középiskolás diák volt, amikor a háborút követően, egyedül lépte át a 38. szélességi körnél a határt, amit orosz katonák őriztek, mégis sikerült élve átjutnia.
Ezt megelőzően letartóztatták egy kommunistaellenes röpirat miatt, de 10 nap fogva tartás után szabadon engedték.
Átélte a koreai háborút (1950-1953). Ennek során megtapasztalta a füle mellett süvítő golyók hangját, a szeme előtt felrobbant emberek torzóit. Középiskolás társainak több mint fele életét vesztette. Mint mondja:
„Ahogy a Miári-hágót (
미아리 고개) elhagytuk, tankok haladtak át az emberek felett, gurult a fejük szerteszét, mint a leeresztett rögbilabda.”
A halál emléke nem hagyta el, bűntudatot érzett azért, mert nem halt meg.

Szöulban festészetet tanult, később művésztanárként dolgozott, 1965-től a Rockefeller Alapítvány ösztöndíjával New Yorkba költözött. Akkoriban New Yorkban a pop art volt középpontban, így alkotásai nem keltettek figyelmet.
1969-ben 40 évesen, pénztelenül érkezett Párizsba.
2 év múlva fedezte fel a vízcseppeket.
„Egy nap felébredtem az éj közepén, megfordítottam a festményemet és vizet zúdítottam rá.”
Így látta meg a reggeli napfényben a vásznon kialakuló vízcseppek szépségét.
A művész azóta csak vízcseppeket festett.
Festészetére és életvitelére nagy hatással volt a buddhizmus, példaképe volt
a megvilágosodott Bódhiszattva. Erről szólva, sokszor elhangzik a portréfilmben,
hogy kevés szavú, magába zárkózó ember.

Közeledve a film végéhez, a művész fia megkérdezi az apját,
hogy mi legyen a film utolsó jelenete. A válasz: Mengszán
(맹산).
A Google térképén megnézik, és Kim Csáng Jal szomorúan tapasztalja,
hogy a szülőhelyén felrobbantottak egy épületet, nagyon közel a valaha az apja által alapított iskolánál.

Ami érdekes lehet még:

A filmet 2020-ban készítették el. 2021-ben bemutatták Franciaországban, és megjelent jó néhány ország filmfesztiválján. A dél-koreai mozikban a premierje nemrégiben volt.

Kim Csáng Jal 1929. december 24-én született és 2021. január 05-én halt meg.
A festő felesége a francia Martine Jillon, idősebbik fia Kim Simong (시몽/ franciául Simon), aki a Korea Egyetem francia tanszékének professzora.
A művésznek a filmet rendező fia egy nyilatkozatában azt mondta,
igaz, hogy folyékonyan beszél koreaiul, de az anyanyelve a francia.
A dokumentumfilmben a beszélgetés apa és fia között franciául folyik, a művész
a koreai nyelvet - egy-két kivétellel -
akkor használja, amikor koreaiak között van.

A festményekből kaphatunk egy kis ízelítőt az egyik előzetes videóból,
ehhez készítettem fordítást.

Egy kép a "Visszatérés" sorozatból, Blackfield kedvéért:



A videó elérhető: innen
A felirat pedig itt



2022. augusztus 24., szerda

A csoda


A film a koreai mozikban 2021-ben jelent meg, bemutatója szeptember 15-én volt.
A címére néhányszor rápillantottam, egyszer bele is kukkantottam, de rendesen nem néztem meg, viszont a témát végigkövettem. Időnként eszembe jutott, hogy le kéne fordítani, de valahogy mégsem fogtam hozzá. Végül Szilágyi Mikós filmismertetője adta a késztetést, így elkészült a magyar felirat.

A történet fő vonala 1987-ben játszódik, a Szöuli Nyári Olimpia előtti évben.
Habár nálunk is vannak „zsákfalvak”, azok valamilyen közlekedési eszközzel megközelíthetőek, ezért számunkra szokatlan a filmtéma, nekem legalábbis az volt.
A sztori egy Vongog nevű falu problémája köré rendeződik, a falut az emberek kizárólag a vasúti sínek mentén tudják megközelíteni. Ez pedig rengeteg gondot
és bajt jelent, amit Csang Csunkjan és családja sorsán keresztül ismerhetünk meg.

A rendező: Lee Jang-hoon (이장훈 – I Dzsánghun)

Főbb szerepekben:

Csang Csunkjan, a fiú: Park Jung-min (박정민 – Pák Csanmin)

Csang Thejun, az apa: Lee Sung-min (이성민 – I Szanmin)

Csang Bokjan, a nővér: Lee Soo-kyung (이수경 – I Szukjan)

Szong Láhi: Im Yoon-ah (임융나 – Im Juná)

A fizikatanár: Jung Moon-sung (정문 – Csang Munszan)

Egy kedves jelenet a filmből:

Két személyes megjegyzés:
1. Lee Sung-min színészi játékát jó ideje értékesnek tartom.
Ugyancsak régebb óta kísérem figyelemmel Park Jung-min szerepformálásait. Először akkor csodálkoztam rá, amikor a „Csupán ez az én világom” c. filmet fordítottam.
Abban O Dzsinte, az autista zongorazseni figuráját alakította bravúrosan.
2. Amikor a fordítás végére értem, rájöttem, hogy megint egy olyan filmet választottam, aminek valós eseményekhez is köze van. Spoilerezés lenne, ezért nem írom le az ezzel kapcsolatos fellelt dolgokat, de aki ezekre is kíváncsi, nézze meg, olvassa el a másik topikot.
Tanácsom: érdemesebb az előbb említett bejegyzést a mozi megnézése után elolvasni. Egyébként, mint említettem, spoilerezés lenne, idő előtt lehetne rájönni a történet bizonyos részeire, amik úgy és akkor érdekesek, amikor a film mutatja meg. TOPIK

Aki látni szeretné: Itt

Feliratot, ha kéri valaki, küldök az Ázsiai Feliratok privát üzenetében,
esetleg e-mailben.

 

Egy különleges állomás: Jángvon

„A csoda” filmmel ismét belecsöppentem – tudatlanul – egy valós történethez kapcsolódó mozi feliratának fordításába. Azért írom, hogy tudatlanul, mert csak a teljesen kész felirat végén szembesültem a valóságos tényekkel. Mivel szerintem érdeklődésre tarthat számot a téma, elmesélem, amit erről megtudtam.

A Jángvon állomást valóban a lakosok építették meg, 1988-tól működik, és alább mutatja a kép, hogy milyen. Mostani használatáig sem változott túl sokat.

A képről látható, hogy a Jángvon állomás Szüngbu és Buncsan állomások között helyezkedik el.
Jelenleg a „Pektu kanyonjának vonata” állomásaként áll a turisták szolgálatára.

A turistavonat útvonalán több túraszakaszt különböztetnek meg, ezek közül
a 2. szakasz kiindulópontja a Jángvon állomás.
A túraútvonal ezen szakaszán jó kilátás nyílik a Naktong folyó érintetlen
természeti területeire is.
2015-től az útvonal elnevezése „Zermatt-Matterhorn szakasz”, annak emlékére,
hogy ekkor volt az 50 éves évfordulója a Dél-Korea és Svájc közötti
diplomáciai kapcsolatok felvételének. 

A kép tábláján látható felirat: „Zermatt szakasz”, kiindulópont Jángvon,
a hossz 2,2 km.