A virág neve...

A koreai embereknek nagyon fontosak a növények, különösen a virágok.
Hangsúlyosan jelennek meg az életükben. Jelen vannak a művészetben, főként a képeiken.
Ha valaki elég tehetős, még a fákat is beépíti a lakása egy részébe. De a virágok
mindenképp ott vannak az otthonokban.
A négy legfontosabb növény a szilvavirág, az orchidea, a krizantém és a bambusz.
Összefoglaló nevük: A négy nagyúr (사군자)
A szilvavirág (매화) a tavaszt, az orchidea (난초) a nyarat, a krizantém (국화) az őszt, a bambusz (대나무) pedig a telet jelképezi.

Szilvavirág I Csolszu (Lee Chul Soo/이철수) fametszet készítő képén:

Csetlő-botló léptek

A nyelvtanulás hullámhegyek és hullámvölgyek sorozata, ezt el kell fogadnia mindenkinek, aki tényleg meg akar tanulni egy idegen nyelvet.
Az egyszer fent, máskor lent, bizony nálam is így volt, sokszor ingadoztam a siker és a kudarc között.
Egyik nap örömködtem, hogy ezt a szót is értem, azt a kifejezést is sikerült megfejtenem.
Máskor meg elkeseredtem – ezt én sosem fogom megérteni, hiszen nem vagyok képes a hallott kifejezést lefordítani.
Hogy a bánatba kell leírni „csogájo”? Hiába próbálom az egyik meg a másik
„o” betűvel, nem jön ki semmi értelmes. Lehet, hogy „csohájo”, csak a kiejtéskor másként hallom? Ebben az esetben azt jelenti: jó. Vagy éppen „csógájo”, azaz megyek.
Na, nem, erre én nem vagyok képes.
Persze, azért képes voltam, akkor is, ha a koreai nyelv - véleményem szerint - legnehezebb része egy koreai gyors, vagy csak kicsit lassított beszédének megértése.
A fenti példában szereplő „o” hang megkülönböztetése ma sem könnyű számomra egy először hallott szóban, viszont a már kicsivel több tudással könnyebben megbirkózom az ismeretlen kifejezéssel, mert a szövegkörnyezet kisegít.
Két „o” hang van a hángülben, egy ilyen: ㅗ , a másik írásjel meg ilyen: ㅓ.
Az első hangzása eléggé hasonlít a mi magyar „o” magánhangzónkhoz,
a második átmenet a mi „o” hangunk és az „a” hangunk között. Persze nem kell azért kitörjön a magyar ember nyelve, a koreai beszédben többnyire nagyon hasonlóan ejtik.
Viszont ezért nehéz megkülönböztetni.
Végül álljon itt az „egyszer fent, máskor lent" magyar szólásnak megfelelő koreai:
고생 끝에 낙이 온다. Szó szerinti fordításban: A szenvedés (nehézség) végével jön a javulás (jó / öröm).
A mondás szellemiségét, úgy tűnik, elég komolyan veszik, ha hinni lehet a filmekben megjelenítetteknek. Az egyikben egy idősebb szereplő így kommentálja valaki betegségét: Ha már eleget szenvedett, jobban lesz.

Miért éppen koreai?

Miért éppen koreai? - kérdezte szinte mindenki, aki valahogy megtudta, hogy ezt a nyelvet tanulom. Kezdetben szinte senkinek nem mondtam el a környezetemből,
mivel ilyen és ehhez hasonló reakciókra számítottam.
Apránként azért ki-kiderült ez a foglalatosságom.
Aztán amikor mondtam, hogy azért fogtam bele, mert nagyon érdekes, engem igazán szórakoztat, rögtön jött a következő kérdés: Mi a célod vele?
Semmi különleges - feleltem a kérdezők legnagyobb megrökönyödésére. Bizonyára valami olyasmit vártak, hogy majd tolmácsolni akarok, esetleg műfordítani, netán valamelyik koreai cégnél dolgozni, hovatovább, talán Szöulban.

Miután ecseteltem, hogy csupán kedvtelésből, szimplán a nyelv iránt érdeklődve,
saját tempóm szerint, mintegy a nyelvvel és magammal játszadozva tanulok,
többen arra voltak kíváncsiak, hogy észak-koreaiul, vagy dél-koreaiul tanulok-e.
Amikor először hallottam a kérdést, majdnem felnevettem, de azért ez a fajta kíváncsiskodás sem nélkülöz minden alapot.
Így a válaszom valami ilyesmi volt: a kettéosztott ország lakói, természetesen, megértik egymást, hiszen a nyelv azonos.
Mégis van különbség, mivel Námhán (Dél-Korea a koreai köznyelvben) nagyon sok angol szót épített be a beszélt nyelvbe, természetesen a saját kiejtésének megfelelően, főként azoknál a fogalmaknál, amelyek korábban nem voltak ismertek (pl. a karácsony így hangzik: kriszümászü). Mégis, feltehetően az általánosan tanított angol nyelv okán, más angol szavakat is átültettek.
Pukhán (Észak-Korea köznyelvi neve) folytatja a "remete-királyság"-ot, és az USA
a fő ellenség. Ott így az angol szavak beépülése teljességgel kizárt.
Azt mondják ugyanakkor más nemzetek koreai nyelvet tanító hozzáértői, ott ezért maradt meg tisztábban az eredeti koreai, annak ellenére, hogy egyes orosz szavak kerültek a nyelvbe. Utóbbi okát talán nem kell magyarázni.

Miután már sokadszor ismételtem el ezeket a dolgokat, magam is gondolkodóba estem, vajon hogyan is kezdődött ez a "szerelem" nálam?
Az indíttatás nagyon hasonló volt, mint szinte mindenkinél, aki elindult ezen az úton. Ezt persze csak később fedeztem fel. Nevezetesen az ok az volt, hogy megjelentek Magyarországon is a koreai filmek és sorozatok, valamint a K-pop. A koreai hullám utóbbi része engem nem igazán tud elcsábítani, persze vannak dalok, amik kivételek.
Amikor a magyar TV is elkezdte a sorozataikat sugározni, én is nézni kezdtem a "Korona hercege" címűt, de az eposz vége előtt külföldre mentem. A történet tetszett, érdekes volt, ezért amikor hazajöttem, meg akartam nézni a még nem látott részeket, és keresésükre indultam a világhálón. Ennek kapcsán egyszer csak elém került a koreai ábc, a hángül. Nagyon érdekesnek tűnt, és arra gondoltam, vajon képes lennék-e ezt megtanulni. Nem volt nehéz.
Innentől már nem volt megállás, elindultam az úton, amin most is haladok. Autodidaktaként, elsősorban a neten található anyagokból és könyvből tanulok. Hála a nyelvtanulásban előttem járók áldozatos munkájának, magyarul is van jó tananyag.
Nekem kevés lehetőségem volt eddig koreaiakkal beszélgetni, ezért leginkább a koreai szinkronos filmek segítenek nagyon sokat. Mostanára már addig jutottam, hogy olyan filmeknél, ami az átlagnál jobban megragadja a figyelmemet, nekiveselkedem a felirat fordításának, elsődlegesen a koreai szinkron alapján.