2019. október 3., csütörtök

Jussen fivérek, Szöul


Ajánlom ezt a kis eszmefuttatást mindazoknak, akik kedvelik Schubert zenéjét, továbbá érdeklődnek Dél-Korea kulturális élete iránt, és nem csak a filmek vannak a látóterükben.
Az én kíváncsiságom Korea egész kultúráját átfogja. Sőt, egész más iránt érdeklődve is sokszor itt kötök ki.
Így találtam rá a fiatal, holland zongoraművész testvérpár előadására is.
Schubert életét olvastam, és közben hallgattam a zenéjét. Amikor elértem a zeneszerző utolsó éveihez, rájöttem, hogy ekkoriban komponált "F moll fantázia" zongora négykezesét nem ismerem.
Nem mintha ismerném a teljes életművet. Viszont kíváncsi lettem erre az opuszra.
Nosza, keressük meg a neten! Rá is akadtam, de teljességében egy Youtube feltöltés segített hozzá, hogy meghallgathassam. Egy Dél-Koreával kapcsolatos feltöltés volt.
Kiderült, hogy a holland testvérpár, Lucas és Arthur Jussen szöuli koncertje itt elérhető.
Ebben a műsorban szerepelt Schubertnek ez a remekműve is.
Azután rátaláltam arra, hogy a Jussen fivérek azóta többször jártak már a dél-koreai fővárosban, megkedvelték őket. A tini lányok különösen, mivel a fiatalemberek nem csak kiváló zongoristák, de jóképűek is, emellett szőkék és kék szeműek, tehát mindenképpen kuriózumok Kelet-Ázsiában.
Ennek megfelelően már készült róluk egy kedves rajz is:

[피아니스트 루카스 유센(21)과 아르투르 유센(18) 형제. (2014)]
Lucas Jussen (21 éves) és Arthur Jussen (18 éves) zongorista testvérpár. (2014)

Az angyali kinézetű Arthur és bátyja, Lucas 2014-ben
Szöul, 2019
 Lucas és Arthur, aki már egy csintalan angyalnak látszik
Ezek után pedig az "F moll fantázia" Lucas és Arthur Jussen előadásában:


2019. szeptember 19., csütörtök

Filmdal: Ne aggódj... (Don't worry)

Néhány napja rátaláltam egy régebben látott film dalára. A film címe:
A bátyám (형) / My Annoying Brother.

Megtetszett a dal, ezért készítettem belőle egy videót magyar felirattal.

 

A dalszöveg:

Énekeljünk együtt, ne aggódj semmiért!
Temesd szíved mélyére minden fájó emlékedet!
A múlt azt jelenti, hogy elmúlt.
Énekeld a távozónak, nem bánom, hogy szerettelek!
Túl sok nehézséged volt, hamvasságod elveszett.
Szomorú történeteidet, mint tévedéseket, feledd el! Lépj tovább!
A múlt azt jelenti, hogy elmúlt.
Énekeljük egyetértésben, nem bánom a régi álmaimat!
A múlt azt jelenti, hogy elmúlt.
Énekeljük egyetértésben, nem bánom a régi álmaimat!
A múlt azt jelenti, hogy elmúlt.
Énekeljük egyetértésben, nem bánom a régi álmaimat!
Azt mondom: Új álmaim lesznek!


2019. szeptember 1., vasárnap

Beszélgetések, amikor szeretünk

사랑할 때 이야기하는 것들




A 2006-ban bemutatott film angolul a Solace címet kapta, ami tudomásom szerint "vigasz"-t jelent.
Számomra a korai cím kifejezőbb, ezért magyarul inkább azt követtem.
Az alcím: 사랑이 둘만 좋다고 되는 거야?  Gondolod, hogy jó lesz egymásba szeretnünk?

A koreai nyelv sokféleképpen fejezi ki a vonzódást, azonban a szeretet és szerelem fogalmát azonos szavakkal illeti, a szövegkörnyezet dönti el, hogy melyikről van szó.
A magyar nyelvben elkülönül a szeretet és választottunk iránt érzett vonzalom szava.
Ez a film nem csak szerelemről, de testvéri szeretetről, szülői szeretetről is szól, ezért választottam a  "Beszélgetések, amikor szeretünk"-et címül.

Hjerán : Kim Ji-su (김지수 /Kim Dzsiszu)
Inku:      Han Suk-kyu (한석규 /Hán Szokkju)
Inszob:  Lee Han-wi (이한위 /I Hánvi)

Kim Ji-su szerepelt az 2018-as "Intimate Strengers"-ben,
Han Suk-kyu nagyszerű volt a 2013-as "My Paparotti" tanáraként,
Lee Han-wi a "Nemzeti válogatott"/Take off film apaszerepében tűnt fel.


A film egy keserédes, szívhez szóló történet, úgy dél-koreai módra.
Jó szívvel ajánlom mindenkinek.

Akit pedig érdekel egy kis kiegészítő ismeret, kattintson erre a korábbi bejegyzésre.



Ha látni is szeretnéd: Itt

Feliratot, ha kéri valaki, küldök az Ázsiai Feliratok privát üzenetében,
esetleg e-mailben.