Most
rendhagyó módon a gondolataimmal kezdem ennek a filmnek a bemutatását.
A film időbeli környezetével, történelmi ismereteken kívül, e filmmel együtt
három alkotásban találkoztam.
A 2011-es The Princess’ Man c. nagysikerű sorozat volt az első. Ebben Szujáng
nagyhercegre, a későbbi Szedzso királyra hegyeződött ki a kegyetlen, becsvágyó karakter
megjelenítése.
Másodiknak egy ismeretterjesztő filmben figyeltem fel egy, a korra vonatkozó részre.
A címe: A Pektu-hegyvonulat, és ez fellelhető ebben a blogban, mert a magyarítása tőlem származik.
Elég jelentős részt tesz ki benne a Csoszon-kori királyság unikális kultúrájának
bemutatása.
Itt is utalást találhatunk a minden ellenségnek még az emlékét is elpusztítani
akaró szándékról abban a 15. század közepi korban.
Ez a bizonyos unikális kultúra a „tesil (magzati kamra)” emlékhelyekről szól.
Bemutatják a Szamszak-hegyi Tebong-csúcs tetején levő emlékhelyet, ahol Nagy
Szedzsong király hercegeinek „tesil-emlékművei” vannak. A királynak 18
fiúgyermeke született, a legidősebb
a koronaherceg, a későbbi Mundzsong király
volt. Az ő „tesil-emlékműve” nem itt, hanem kicsit távolabb, a közelben van.
Itt mégis 18 királyi herceg kapott helyet, 8 királynőtől született nagyherceg
és 10 ágyastól született herceg. Mégpedig azért, mert a sorban a leghátsó hely
Szedzsong unokájáé, a későbbi Dánzsong királyé, aki még Szedzsong életében,
1441-ben született.
És akkor az idézet a filmben elhangzottakból: „ …van akinek az emlékműve
kiemelkedő, és van, itt-ott az alján vízzel megtelt, közbülső kő nélküli. Azt
követően, hogy Szedzso elbitorolta a trónt unokaöccsétől, voltak fivérei közül,
akik ezt ellenezték. Erre válaszul összetörték azok ’tesil-emlékművét’, a hegy
aljára dobták, helyét megsemmisítették. A főhely tulajdonosa elpusztította
szembeszegülő öccsei ’tesil’-jét.”
A harmadik ez a mostani 2026-os film.
A filmben ábrázolt időszak nem túl hosszú, kicsivel több, mint egy év az
1456-1457-es évekből. Ezt az időszakot megelőzően Nagy Szedzsong király hosszú
és eredményeket hozó uralkodása (1418-1450) után fia, Mundzsong király hamar,
1452-ben meghalt. Mundzsong fia, I Hongvi, aki 1441-ben született, már
Szedzsong idejében un. unoka-koronaherceg volt és apja halála után trónra is
lépett. A történetírás szerint okos fiú volt, viszont szinte gyermekként került
a trónra, amit a királyi udvar politikai szereplői nagyon gyorsan
hatalomszerzésre használtak fel.
Ebben az
alkotásban Szujáng nagyherceg, a trónbitorló Szedzso király (ur. 1455-1468) nem
jelenik meg, csupán a nevét halljuk említeni. Itt a kegyetlenül eljáró, minden
ellenséget elpusztítani kívánó karakter Hán Mjanhe, aki már ekkor is
mértéktelen hatalommal bír.
A film címszereplője Am Hongdo, aki a száműzött királyról gondoskodik,
szerepében
Yoo Hae-jin (유해진/ Ju Hedzsin) kimagasló
alakítást nyújtott, számomra a tőle látottak legjobbját. El is nyert már ezzel 3
értékes díjat.
A Noszán herceggé lefokozott és száműzött Dándzsong király (születési neve I
Hongvi) szerepében Park Ji-hoon (박지훈/ Pák Dzsihun) ugyancsak
tetszett, emlékezetes lesz számomra.
Végül a negatív karakter, Hán Mjanhe. Az ő alakját is egy nagyszerű színész
testesíti meg, Yoo Ji-tae (유지태/ Ju Dzsite). Sok
szerepben láttam már, most sem okozott csalódást, egy ilyen figurát eljátszani
nem könnyű, igazán sikeresen oldotta meg.
A filmet Jang Hang-jun (장항준/ Csáng Hándzsun)
rendezte.
Végül arról is érdemes szót ejteni, hogy a film kirobbanó siker volt Dél-Koreában,
közel 17 millióan nézték meg.
Szedzsong király, Szedzso király, Dánzsong király neve talán sokaknak ismert
volt eddig is, azonban Hán Mjanhe személyéről magam sem tudtam eddig. Akit
esetleg érdekel ez a negatív és bizonyos pozitív tulajdonságokat magában
hordozó ember, olvassa el a keretes írást!
Végül
néhány szó arról, hogy mi tartott ilyen sokáig a magyar felirat elkészítésében.
Miután felirat nélkül megnéztem, azt gondoltam, ez a film igazán megérdemel egy
jó magyar feliratot, próbáljam meg a tőlem telhető legjobbat. Aránylag gyorsan
sikerült koreai feliratot találnom, ami nekem mindig nagy segítség. Ugyanakkor
a film teljesen korhű beszéddel és szöveggel jelenik meg, ezen felül tele van
átvitt értelmű kifejezésekkel (idiómák).
Ez azt jelentette, hogy a filmben megjelenő rövid mondatokon kívüli kb. 1500
mondatból úgy a nyolcadik-tízediknél mindig keresgélnem kellett (persze
koreaiul) a megfelelő fordításához. Többek között azért, hogy elkerüljem a szó
szerinti (tükörfordítás) hibáját. Bár volt más is, ez vette el a legtöbb időt.
Sajnos ehhez jött még némi PC probléma is, szóval mostanra sikeredett (talán) a
megfelelő szövegezést elérni.
A feliratot csak otthoni, egyéni felhasználásra tettem
közzé.
Nem járulok hozzá, hogy bárki is videóra égesse, bármi módon pénzszerzésre
használja. Különösen tilos online megosztó oldalakra feltölteni.
Hán Mjanhe (1415-1487) polgári tisztviselő, katona,
politikus volt.
Habár nagyapja, Hán Szángdzsil (1350-1400) Tedzso király „érdemes alattvaló”-ja
volt, balszerencsés gyermek- és ifjúkort élt meg. Szülei korán elhaltak,
életének ez a szakasza vagyon és családi támasz nélküli volt. Ennek
köszönhetően többször is megbukott a közszolgálati vizsgán, csak 1452-ben, még
Mundzsong király idejében, lépett először kormányzati szolgálatba.
Bemutatták Szujáng nagyhercegnek, akivel ettől kezdve gyakran került
kapcsolatba, majd aktív szerepet játszott annak tanácsadójaként. Hangsúlyozva
az erős uralkodó szerepét kitartóan győzködte a hatalom megragadására,
emlékeztette őt a gyerekkori történetre, amikor Tedzsong király sétált
Szedzsong király fiaival, és egy jós megjegyezte, hogy a második unoka hasonlít
a nagyapjára. Szujáng nagyherceg megbízta az 1453-as puccs előkészítésével és
az összes titkos tervvel, ezzel hozzájárult így is annak 1455-ös trónra
lépéséhez.
A Szedzso néven királlyá lett Szujáng nagyherceg uralkodása alatt
kulcsfontosságú kormányzati pozíciókat töltött be, annak bizalmasa és
stratégája volt. Hadügyminiszterként kitűnt az északi határ védelmében és a
dzsürdzsi támadások visszaverésében.
Élete során magas rangokat ért el, utolsó éveiben befolyásos tisztviselőként és
a királyi család rokonaként (pl. két lánya királyi házassága révén) ragadta
magával a politikai hatalmat.
Az élete során uralkodó királyok:
Tedzsong 1400-1418
Szedzsong 1418-1450
Mundzsong 1450-1452
Dándzsong 1452-1455
Szedzso 1455-1468
Jedzsong 1468-1469
Szangdzsong 1469-1494
Személyiségének megítélése korunkban: Kettősség jellemzi az óriási hatalommal bíró tisztviselőt. Egyrészt kiváló stratéga és politikus, aki hozzájárult az állam alapjainak lerakásához, például közigazgatási rendszerét a Csoszon-kor végéig használták. Másrészt hidegvérű és végtelenül kegyetlen az ellenfeleivel szemben. Együtt él benne a hozzáértés és a kegyetlenség.
Mivel Dorina a történelmi hátteret és a színészi alakításokat már leírta - az utóbbival egyetértek - csak annyit tudok hozzátenni, hogy a film minden ízében koreai. A derű, a véres, kegyetlen valóság, amely soha nem hiányzik Korea történelméből, és a megrendítő végkifejlet mindegyike jelen van, s együtt alkotnak élményszerű mozizást. Nagyon rég tudjuk, hogy a koreai lélek nem boldog, hanem szép véget kíván, most is ebben van részünk.
VálaszTörlésKöszönöm szépen a feliratot! Jópár hete már majdnem nekiálltam a felirat fordításának, amikor felfedeztem, hogy Dorina is nekilátott. Az emberiség biztosan sokkal jobban járt Dorina fordításával, mint az enyémmel járt volna.
Kedves Cinke! Teljesen egyetértek a filmről szóló leírásoddal, hozzátenni sem tudnék. A feliratot pedig szívesen.
TörlésKedves Dorina! Úgy írod, hogy hosszú idő volt, mire lefordítottad ezt a történelmi drámát. Pedig februári a bemutató és mi már fél éven belül megkaptuk a minőségi magyar feliratot. Mivel nehéz és korhű szövegről van szó, szerintem nagyon gyorsan elérhetővé tetted. Nagy élvezettel hallgattam a koreai beszédet, bár a nyelvet nem ismerem, de sok kifejezés és szófordulat már ismerősen cseng. Sajnos egyre ritkább, hogy ilyen 'veretes' szövegű filmeket hallhatunk.
VálaszTörlésAmit a filmről írtál és a színészek teljesítményéről, ehhez én sem tudok hozzáfűzni újabb gondolatot. Yoo Hae-jin nagyszerű színész, mindig helyén van az a karakter, akit ő alakít. Tetszett, ahogy a filmben poénkodtak a jóképűségével. Ezek a kis epizódok és a humor még hitelesebbé tették a herceggel kialakuló bensőséges viszonyát. De a többi szereplő, a mellékszereplők is nagyszerűek voltak, ahogy a díszlet, a táj és minden kiegészítő elem is.
Köszönöm a történelmi kiegészítéseket. A tesil -emlékművekre emlékszem a Pektu-hegyvonulat c. filmből, de ilyen összefüggésben már nem tudtam volna felidézni.
Köszönöm Hán Mjanhe életének ismertetését is. Egy év ebből az életútból kiragadva egyoldalú megvilágítást ad csupán. Ugyanakkor a koreai emberek valószínűleg ismerik az ő történelmi jelentőségét is, s a film üzenete így még összetettebb lehet a számukra. Ahogy Noszán herceg tragikus élete is érdekes téma. Egy kudarc története és mégis felemelő, megnyugtató és példaértékű a feldolgozás.
Külön kiemelném azt az epizódot, hogy hangul írásra tanította a falubeli gyerekeket. Gondolom, ez csak a rendező-író fantáziájának köszönhető, de nagyon jó, hogy így is megidézi Szedzsong király emlékét.
Élmény volt!
Köszönöm!
Kedves Mikaz!
TörlésMindig örülök a soraidnak, jó olvasni ezeket a gondolatokat, amelyek remekül kiegészítik mindazt, amit ez a film számomra is jelent.
A hangul (hángül) előkerülése a gyerekek kalligráfiáját láttató és a róla beszélgető jelenetben valóban Szedzsong királyt idézi meg, ahogy az is, amikor a herceg a nagyapjáról beszél Am Hongdo fiát tanítva.
A fiú meg a gyerekeket tanítja, továbbadva a tudását. Ennél a tanításnál kiinduló pont a gyerekek számára készült alapmű, az "Ezer karakteres klasszikus", amely 1000 kínai karaktert és kifejezést tartalmaz. Abban a korban még erőteljesen a kínai karakterekkel írni-olvasni tudás volt az érvényesülés alapja.
Nem tudom, hogy a magyar nézőnek átjött-e, hogy a "csibu, csibcsu"-nak hallható kifejezés (jelentése végtelen tér és idő) egy Konfuciusztól származó mondat első része, és az előbb említett, gyerekek tanítására szolgáló könyvben szerepel. Ahogy egy későbbi jelenetben a Nap és a Hold keltével-nyugtával, illetve növekedésével-fogyásával kapcsolatos kifejezés is innen származik. Ez igazából azért jutott eszembe, mert a koreai szöveg angol közvetítésű fordításából ez nem világos. A "csib" kezdetű kifejezésnél a koreai "ház" értelmezés jelenik meg, és persze hiányos a teljes szöveg (ez persze a film megértéséből mit sem von le).
Gondolom, ennyi "okoskodás" elég is lesz.
A feliratot pedig nagyon szívesen.
Kedves Dorina!
VálaszTörlésA herceg valóban csak közvetve tanította a gyerekeket, de jól látható a lapokon, amit Am Hongdo fia készült átadni neki, hogy hangul jelekkel írt szöveg. Erről jutott eszembe, hogy a Palota ékkövében is hangul jelekkel tanította írni a kislányt az édesanyja. Az sem volt időben sokkal később, mint ahogy létrehozták az írást. Igaz, hogy Jonszangun idején betiltották a hivatalos használatát, de a nép körében továbbra is népszerű maradt, ahogy az a Palota ékkövében is látható volt.
Ezért olyan csodálatosak ezek a történelmi filmek, mert mindig tanulhatunk belőle, akár ilyen kis kultúrtörténeti morzsákat is. Ilyen a csibu, csibcsu szócska is, amit valóban hallani, amikor Konfuciuszt tanítókat és diákokat mutatnak a sorozatokban. Köszönöm a magyarázatot, ez is érdekes kiegészítés volt.
Kedves Mikaz! Igazad van, én is az Am Hongdo fia kezében levő papírok jelenetére utaltam a "gyerekek kalligráfiáját láttató" szöveggel, amikor a fiú az apjával beszélget.
TörlésAz pedig, hogy érvényesüléshez, közszolgálathoz a kínai karakterek írása-olvasása kellett, azt a helyzetet magyarázza, hogy felemás módon érvényesült Szedzsong király után a hángül használata. Habár Szedzsong idősebb fiai, többek között Szujong herceg is, segítette némileg apjuk új ábécé létrehozására irányuló törekvését, a nemes férfiak - egy-egy ritka eseten kívül, pl. feleségnek írt magánlevélben - nem használták, úgy is emlegették ezt a csodálatos hangalapú ábécét, hogy a "nők írásformája". Ugyanakkor nagyon is hihető, hogy Szedzsong legidősebb fiának (Mundzsong király) fia, a filmbeli száműzött herceg tökéletesen ismerte a hángült.
Viszont ennek az ábécének a használata hivatalossá csak 1894. november 21-én vált.
Egyetértek, sok ilyen kultúrtörténeti ismerethez tudunk jutni történelmi filmekből és sorozatokból.