Spéci feladat

Ez a film, ami egy extrém munkáról szól, Dél-Koreában nagy sikert aratott, több mint 16 millióan nézték meg, ami náluk - vígjáték esetében - szinte soha nem történt meg.

A nyomozó csapat nem igazán sikeres a drog maffiával szemben. Mindenképp szeretnének jó eredményt elérni. A megfigyelés során nincs más választásuk, mint egy sült csirke üzletet működtetni. Az üzlet azonban váratlanul olyan népszerű lesz egyikük remek fűszerezése miatt, hogy alig marad idejük az eredeti célra. Vajon hogyan tovább?

Az öt főszereplő:
Ryu Seung-yong (류승룡)
Lee Dong-hwi (이동휘)
Lee Hanee (이하늬)
Jin Sun-kyu (진선규)
Gong-myoung (공명)

A rendező: Lee Byeong-heon (이벙헌), aki nem azonos a színésszel.

 

A nevük azonban teljesen ugyanaz.

 

 

 

A film szerepkörei:

Drognyomozó csoport
Go Szánki (고상기) főfelügyelő, a csoport vezetője
Kim Jangho (김영호) rangidős nyomozó
Csáng Janszu (장연수) az egyetlen nyomozónő, szintén tapasztalt rendőr
Má Bongpál (마봉팔) nyomozó, aki Csáng Janszu szerint a legnagyobb bajkeverő
Kim Csehun (김재훈) a csoport legfiatalabb nyomozója
A törvény oldalán találjuk még Csve osztályvezetőt, aki a gyilkossági részleget vezeti, továbbá sokszor találkozhatunk a rendőrfőnökkel, akinek a nevét nem tudjuk meg, csak a beosztását ismerjük.

Bűnözők
I Mube drogfőnök
Ted Csáng, alias Kim Csánsik drogfőnök 
Csong irodavezető
Hong Szángpil, alfőnök, aki nemrég szabadult a börtönből
Hván Dong, aki hamar kikerül látókörből, mert elüti a busz, és ezért hosszan-tartó orvosi kezelésre szorul.

Végül némi személyes a filmmel kapcsolatban. Azt valószínűleg mindenki tudja, hogy vígjátékot legnehezebb áttenni egy másik nyelvre, mert ahhoz, hogy a vígjátéki elemek jól érvényesüljenek, kemény munka és kreativitás szükséges. Különösen igaz ez a nyelvi poénokra.
Egy ilyen poénról már írtam egy korábbi posztban, most a film egy másik jelenetére térek ki.
Amikor a csirkeüzlet kezd sikeres lenni, a főfelügyelő ajándékkal és pénzzel lepi meg a feleségét. Az öröm hatására a feleség azt mondja, hogy akkor most ő megy mosakodni, de félbehagyja a szót. A férj meg félreérti és megkérdezi, hogy miért akar most a felesége mosni.
A szójáték a koreai embernek nem szorul magyarázatra, mivel ugyanazt az igét használják a mosásra és a mosakodásra is, a szövegkörnyezet dönti el, hogy miről van szó.
Az időzítés is elég sok gondot okozott. A felirat a jelenlegi formát többszörös átidőzítés után Biri segítségével nyerte el. Ebben a munkában oroszlánrészt vállalt.
Nagyon hálás vagyok értékes segítségéért, és tanácsaiért.

Jó szórakozást a filmhez!


Ha látni is akarod: itt

Feliratot, ha kéri valaki, küldök az Ázsiai Feliratok privát üzenetében,
esetleg e-mailben.  

 

Előzetes:

Nem ez volt a terv...

A terv valóban nem ez volt.
Azt hittem, hogy hamarabb elkészülök a "Spéci feladat"-tal, úgy tűnik azonban, hogy ez nekem is "spéci feladat" volt.
Most már valóban hamarosan fel tudom tölteni, az utolsó ellenőrzések folynak.

Szerencsémre, Biri beszerzett nekem egy jó időzítést. Ezután a már a kész feliratot egy jobb időzítéshez illeszthettem, így további napokra volt szükség még.
Nem bánom, mert nem volt hiábavaló. Közben hibát is javítottam, a feliratnak csak a javára vált  a módosítás, azt hiszem.
Nagyon köszönöm Biri segítségét.

Fordítás közben, amikor a dunai hajó-szerencsétlenség történt, az jutott eszembe, hogy nem lenne ildomos egy ilyen blogban, mint az enyém, közeli időpontban feltenni egy vígjátékot.

Talán a sors hozta, hogy valóban csak most érett meg a közzétételhez megfelelő minőség.
Nagyjából eltelik a 49 nap, amit a buddhizmus és a keleti társadalmak egy része ma is tiszteletben tart. Ez a szemlélet azt mondja, hogy a halál után még 49 napig az élők között van az eltávozott ember lelke. Ezt követően vesz végleg búcsút az élők világától.
Ez a gondolatkör elég sokszor megjelenik a koreai filmekben, sorozatokban, valószínű tehát, hogy sokan így tartják.
Zárójeles gondolat: a Budapesti Koreai Kulturális Központ is a 49 napot jelölte meg a csendes, visszafogott működés időszakának.

Amikor lassan megy a fordítás...

Mindig akkor jut eszembe, hogy egy kicsit ki kell ugranom a fordításból és írni valamiről, amikor a felirat lassan születik meg. Most sem megy gördülékenyen az aktuális felirat magyarítása, mert csak a koreai beszédre támaszkodhatok biztonsággal, a megtalált angol felirat nagyon hiányos, sok elhangzott mondat nincs is lefordítva, a meglevők sem igazán adják vissza a film hangulatát. Ez egy vígjátékot teljesen meg tud ölni,
a nézőnek így fogalma sincs, hogy mi a vicces az egészben.

A mostani filmből egy jelenet. A legfiatalabb detektív, de a többiek is szeretnék megőrizni a nyomozáshoz a sült csirke üzletet. Próbálják a tulajdonost meggyőzni.
A győzködés hevében az ifjú nyomozó majdnem kimondja, hogy ő rendőr. A többiek fojtják bele a szót. A rendőr koreai jelentése "kjoncsár", ebből odáig jut, hogy "kjoncs".
A tulajdonos találgat: "kjon... kjon", mire a csoport egyik férfi tagja és az egyetlen nő egyhangúan rávágják, hogy "hjondzse". Mi ketten "hjondzse" vagyunk. Ez testvéreket jelent, de fivéreket.
Az angol fordítás testvérekként fordítja, így elvész a humor.
Nem lövöm le a jelenet további poénjait, és azt sem írom le, hogy én hogyan oldottam meg a "rend... rend" elejű közlést. Majd megtudja, aki kivárja a feliratot és megnézi
a filmet.

Így most nagyon lassan haladok, mivel azokat a mondatokat, amiket nem értek meg elsőre, jó néhányszor meg kell hallgatnom.
Ilyenkor jön elő az asszociáció a könnyen magyarított film felirataimmal (nyilván vágyakozás a rövidebb út után). Most a Gjongdzsu c. film jutott eszembe, és az utolsó jelenetek egyike. Erről nem írtam semmit, pedig érdekes. Vajon rájött-e valaki, hogy miért nem tudja a nevetését visszafojtani a főszereplő Csve Hjan a jelenetben?
A rendező persze meghagyta a nézőnek a találgatást. Én azt gondolom, azért volt mókás Csve Hjan számára a helyzet, mert a megjelent teaház tulajdonos (a régi,
a jelenet 7 évvel korábbra megy vissza) pontosan úgy néz ki, mint a falra festett képen a nő.