Kis háttér a „Málmoi”-hoz

 

A múlt században, Korea japán gyarmati időszakában (1910-1945), 1938 után Japán úgy döntött, hogy a koreai népet teljesen japánná formálja, ezért egészen
el akarta törölni a koreai nyelvet. Tiltotta használatát és megszüntette oktatását.

A „málmoi” (망모이) egy régies szó, jelentése szógyűjtemény, vagyis szótár,
mai nyelven „szádzsan” (사전) a neve.
A koreai nyelv, illetve a hángül (koreai ábécé) védelmére hozták létre.

Ami Dél-Koreában „Málmoi”-ként ismert, az valójában a szótár kéziratának
egy fellelt kötete.

A szótárt 1911-ben kezdte elkészíteni Csu Si Gjang (주시경) tanítványaival
„A csoszon nyelv nagy szótára” címen.
Csu Si Gjang halála után a munka abbamaradt.
Később I Gün No (이극로/ RR átírással: I Geuk Ro) nyelvész folytatja.

I Gün No első diplomája után a berlini Humboldt Egyetemen tanul és doktori fokozatot szerez. 1929-ben visszatér hazájába.
Megszervezi a Csoszon Nyelvi Összeállítási Bizottságot 108 taggal, amely Csoszon Nyelvi Intézet formájában működik.
1931-ben ennek nevét megváltoztatják, az új név Csoszon Nyelvi Társaság.
1933-ban létrehozzák a hángül helyesírási szabványának tervezetét.
Megpróbálnak egy szótárt kiadni, de nem kapják meg a japán kormányzó engedélyét.
1942-ben a japán rendőrség megkezdi a „hángül mozgalom” felszámolását,
októberben I Gün No is a letartóztatottak közé kerül.
Kiforgatva az íróasztalán talált levél tartalmát, azt „Csoszon függetlenségi nyilatkozat”-ként aposztrofálja a nyomozás. Fontos vádlottja lesz az 1944 decemberétől 1945 januárjáig tartó tárgyalásnak.
A szótár teljes befejezése elmaradt, I Gün No kiszabott börtönbüntetése 6 év.
1945. augusztus 17-én hagyhatja el a börtönt, miután felszabadul az ország augusztus 15-én.

A kézirat egy részét 1945. szeptember 8-án véletlenül fedezték fel a mai Szöul pályaudvar egyik logisztikai raktárában, korunkban ez Dél-Korea nemzeti kincse.

I Gün No további sorsának alakulását Dél-Koreában nem népszerűsítik,
de azért nem titok.
A nyelvész 1948-ban Észak-Koreába távozott, élete (1893-1978) további 30 évét ott élte le. Jelentős karriert futott be nyelvészként, de politikai szerepet is vállalt. Megjegyzendő, hogy ekkoriban sok nyelvtudós és történész távozott Északra.

A nyelvtudósról, aki a „Málmoi” c. film nyelvészének alakját ihlette,
előbbiek miatt, tevékenységének fő vonalait kivéve, keveset tudunk.
Családi kapcsolatairól is csak egyetlen ismert fénykép árulkodik,
egy házassági évfordulós fotó 1939-ből.
Ezen feleségével és négy gyermekével, 3 fiúval és 1 kislánnyal látható.

Idekívánkozik még a Csoszon Nyelvi Társaság folyóiratának, a „Hángül”-nek egy megmaradt, régi példányáról készült fénykép.

Pár szó még arról, miért Korea az, amit anyanyelvükön az ottaniak soha nem hívtak így és ma sem használják ezt.
Amikor a nyugati világ kezdett tudni a Koreai-félszigetről, az ország neve Korja (고려) volt, innen az általunk használt országnév.
Ezt az államot követte a Csoszon-kor, de a csoszon kifejezést 1948-ig használták Délen, azóta az ország egyszerű megnevezése Hángug (한국). Észak-Korea pedig ma is őrzi szavaiban és nevében a „Csoszon” –t.

 

Vita egy online mozis oldallal

Az egyik online feltöltögetővel vitába keveredtem, mert engedélyem nélkül használták fel az általam készített feliratot 2 filmhez. A blog tulajdonosa vitafórumot nyitott a blogjukban. Egyik hozzászólójuk bejegyzésére juttattam el az alábbiakat a blog tulajdonosához.

Úgy döntöttem, ezeket a gondolatokat most közzéteszem itt.

 „ Először is, ez a „csörte” korábban kezdődött, 2020-ban, nem csak én, más fordító is tiltakozott a feliratai engedély nélküli felhasználása miatt. Akkor LM-mel több levelet váltottunk, és megállapodtunk, hogy nem engedélyezem a feliratok online felhasználását.

Ingyen készítem a felirataimat, kizárólag koreai filmet fordítok. A filmek mellett szerény tudásommal igyekszem bepillantást adni a koreai kultúrába, Korea történelmébe.
A Dorina és Korea c. blogomból eddig korlátozás nélkül engedtem meg a feliratok letöltését.
A korlátlan lehetőség megszüntetéséről most erőteljesen gondolkodom.

Továbbra sem kívánok ezzel pénzt keresni, ezért erről nincs mit beszélni.

Azért nem járulok hozzá a nem jegyzett online oldalakra feltöltéshez, mert az jogsértő. Ebben pedig nem kívánok részt venni. Ezt 2020-ban LM-mel is közöltem.
Mindenkinek szíve joga, hogy részt vesz-e ilyesmiben, legyen rá bármiféle oka.
Én előbbiek szerint döntöttem.

Zárójelben: A jogszerűen működő online csatornák fizetnek azért, hogy megkapják
a forgalmazási jogokat. Ez persze azt jelenti, hogy a nézőknek is fizetniük kell
az online felhasználásért.
Gyorsan hozzáteszem, hogy nem szeretem ezeket a csatornákat, és semmiféle kapcsolatom nincs velük, de ez a jogi helyzetet nem változtatja meg.

Az Ázsiai Feliratok oldalon már megjelent, a blogomban is megjelenik majd valahogyan az alábbi figyelmeztetés:

FIGYELEM!
Ez a felirat csak otthoni, egyéni felhasználásra használható.
Nem járulok hozzá, hogy bárki videóra égesse,
bármi módon pénzszerzésre használja.
Különösen tilos online megosztó oldalakra feltölteni,
bármiféle online módon megosztani.

Továbbá pár sornyi ismeret a koreai filmek digitális használatához:

Minden koreai film elején van egy felirat figyelmeztetésül,
vannak, akik ezt kivágják belőle.

A fordítása: "Ezt a filmet kizárólag magáncélra lehet használni, tilos forgalmazni, vetíteni, ehhez feltölteni. Ennek figyelmen kívül hagyása polgárjogi, illetve büntetőjogi szankciókat vonhat maga után."

Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy a szokásos helyeken kívül - úgymint a tévé, a filmszínház, a jogosultságot nyert online mozicsatorna -, nem lehet az alkotásokat jogosan bárhol online felhasználni. A filmeket csakis magáncélra szabad letölteni. ”

Végül pedig, ahogy én fordítok:   Itt írtam róla

A koreai ábécé ünnepnapja

Szombat, 2021. október 09. Az év tizedik hónapjának kilencedik napja ünnepnap Dél-Koreában, a koreai ábécé, a „hángül” (한글) napja.
Szerettem volna a „Málmoi/ Szavaink gyűjteménye” c. film feliratával elkészülni ekkorra, de néhány közbejött dolog miatt nem sikerült.

Azért választottam ezt a napot, mert a film a koreai nyelvnek állít emléket,
no meg annak, hogy sok koreai ember nem kis áldozatot hozott e nyelvért.
Sok esetben szabadságukat, életüket kockáztatták, hogy megmentsék nyelvüket, hisz saját nyelve nagyon fontos része egy nemzet identitásának.

Ha a film feliratával nem is, de 2 abban megjelenő koreai mondással megemlékezem ma a „hángül”-ről.

Legyen az első az, ami lényeges a film mondanivalóját illetően is:

한 사람의 열 걸음보다 열 사람의 한 걸음이 더 중요하다.

A fordítás: 10 ember 1 lépése fontosabb, mint 1 ember 10 lépése.
A jelentése pedig az általunk ismert „Egységben az erő.” mondás.

Szószedet:

한→1              열→10                걸음→lépés             보다→képest, mint

더→középfok jele, több    사람→ember       중요하다→fontos

Van egy érdekesség a másodiknál.
Minden nyelvben a legfontosabb szavak egyike az eszik, enni ige. A koreaiban talán még hangsúlyosabb a jelenléte, és több olyan kifejezésben is előfordul, ahol igazából átvitt értelmű. Ilyen a sikkaszt, ahol azt mondják, megeszi a pénzt.
Ha valaki öregszik, az eszi a korát. Aki pedig erősen elhatároz valamit, az eszi
a szívét. Míg az első kettő fordítása nekünk is értelmes, utóbbinál nem találjuk
a közvetlen logikát. Talán érthetőbb így: egész szívéből dönt.
A filmben elhangzó mondás sem érthető meg könnyen csak a szavakból.

안 먹어도 배부르다.

A fordítás: Akkor is jóllakott, ha nem is evett.
A jelentése pedig „Jól van valami okból, ha egyébként nincs is.” Például akkor mondják, ha valaki a gyereke jó helyzete, vagy teljesítménye miatt jól érzi magát, még ha egyébként nincs is jól.

Szószedet:

배부르다→tele van, jóllakott    먹다→eszik        

안→tagadás jele                도→is

 

A koreai szavak után pedig, hátha fontos valakinek, előbb-utóbb elkészülök a felirattal is.